Versek

 

 Zal__n_Tibor_belyegkep.JPG

 

Zalán Tibor

 

VERSEK A HAGYATÉKBÓL

 

Tanácstalan

 

ebben az örökös esőben
széttolódnak az irányok
Ha nem megy sehova
akkor sincs már ott
ahol maradni akart
Ha nem biztos
a holvan
hogyan lehetne
bizonyossága arra
hogy van

 

 

Talált vers – F. M. D.-től

 

A mai kor
az arany középszer és az érzéketlenség kora
a lustaságnak a tudatlanság dicsőítésének
a munkára való alkalmatlanságnak
a készen kapott eszmék és eszmények
fogyasztásának a kora
Senki sem gondolkozik
ritka az olyan ember
aki valamiféle eszmét termel ki magából

 

 

Köz és élet

                                               (Egy nyári konferencia margójára…)


Közösségem csak önségem,
közös vagyok magammal,
önbaszó belső kalandor,
nem bírja csönddel, hanggal,

maga körül, hogy a világ,
akárhogy nézi, ferde.
Fekszik egy kifagyott ágyban,
akár árokba esve

a részeg. A derengés
föléje hajol, s lehányja.
Méregeti a pengét,

és a csuklóját. Magánya
készülődés. A nemlét –
kurva a sarkon – bevárja

 

 

Dante Dezső nyomában

 

mit ér az ember útjának fe
le ha lóg az ember fél töke


 

maximák – vagy mégsem

 

Szép vagy mint a bűn és
eltolta magától a nőt                                                                                                                      

Közhelyes vagy mint egy
félreértett baszás és
magára húzta a férfit

+

A táncórákra
mákvirágokat cipeltek
a matrózblúzos hullamosók

+

Helmutot játszik
És egyetlen jelenete van
És az ő ideje csak később jön el

+

A híresztelés
minden alapot nélkülöz
Nem iszik Csak haldoklik

+

Az árvaházak
köszönetet mondanak
és azonnali hatállyal bezárnak

+

A hazugság
a színész igazsága
Az igazság a halál színészete

+

Mint művész
elkövetett ostobaságokat
belelovalta magát őrültségekbe
Bár ezek nem álltak jól neki sem

+

Úgy kerülte a
szembenézést akár
az elhallgatással találkozást

+

Az anyag
megszólaltatásának
kísérlete az anyag
kurdarcába fullasztása maradt

+

A figurák
szándékos eltorzítása sem a
várt eredményt hozta

+

Ezen a helyen
erről nem szokás beszélni
Hallgatni pedig még kevésbé

*

Nyavalyatörős évszak
Három nap három éjjel
pezsgővel itatta a koporsókat

+

Képtelen
eldönteni melyik a
gyengébb a szíve vagy a feje

+

Ha nincs kellő
hangsúly a szavakon
el vagyunk veszve – de
legalább életben maradunk

+

Már nem hisz
az életben Csalódott benne
Túl későn tudta meg hogy szereti

 

Parafrázia

 

Mint lenge könnyü lány ha odaintik
kinyujtózott a színész oldalán
Zord téli tájból próbálta összerakni
De ez is csak hakni Ahogy az is csak hakni

 

Vágy

 

perverz józansággal
belecsapni az éjszakába
na az lehet a valami

 

Vagy csak emléknyom

 

Madárdal verdes
a semmi felé
csak emléknyom
vagy verstöredék
vagy csak a fájdalom
előjátéka benne

 

*Szeretettel köszöntjük a hetvenéves költőt. Kívánunk neki jó egészséget és töretlen alkotókedvet.

 

Megjelent a Bárka 2024/4-es számában. 


 Főoldal

 

 

2024. augusztus 27.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Történetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárjaLázadó keresztesek eltérő fénytörésben
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Debreczeny György verseiBorsodi L. László verseiOláh András verseiVörös István versei
Kiss László: A Fried-szobaBerka Attila: GyereksírásNagy Koppány Zsolt: PlázakandúrFarkas Arnold Levente: A bölcsőringató
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png