Drámák

 

MartonLaszlo_uj_meret.jpg

 

Márton László

 

Nibelungok

Harmadik felvonás

 

 

Első jelenet

 

Worms, királyi palota, női lakosztály. Ute és Kriemhild.

 

KRIEMHILD

Nézz ki az ablakon, anyám. Látod-e, amit én látok?

UTE

Egy férfi vágtat a Rajna-parton a városkapu felé. Hajszolja a lovát. Nemesúrnak, vitéznek látszik, de fegyvertelen, és páncél helyett útiruhát visel.

KRIEMHILD

Akkor ez csakis egy hírnök lehet. – Odanézz! Kidőlt alatta a ló! A hírnök pedig hű, de ügyesen leugrott a nyeregből! Semmi baja nem esett.

UTE

Tényleg ügyes fiú. Nem is törődik a szegény állattal, hanem gyalogszerrel rohan a város felé. Sürgős közlendője lehet.

KRIEMHILD

Most már felismerem. Ez bizony Siegfried. Rosszat sejtek. Hogyhogy egyedül jön? És ennyire sietve? Lélekszakadva! Lóhalálában! Igen, halál. Eltorzult arcán látom, hogy halálhírt hoz. Megölték a bátyámat!

UTE

Meghalt a fiam!

KRIEMHILD

Megmondtam neki, hogy ne menjen el Izlandra, a vademberek közé! Hogy ne akarja feleségül venni azt a nőstény ördögöt! Van épp elég herceg- és királykisasszony, akik ismerik az illemszabályokat és az úri viselkedést. De neki Brünhild kellett!

UTE

Biztosan azért, mert a neve egy kicsit hasonlít a tiédre. Brünhild – Kriemhild. – Jaj, fiam, szegény fiam! Mi lesz velünk nélküled?

KRIEMHILD

Előre megmondtam neki: „Édes bátyám, ez az átkozott Brünhild úgy fogja elvágni a nyakadat, mint a rántani való csirkének!” És tessék! Amit jósoltam, bekövetkezett. Ráadásul nyilvánvaló, hogy két legderekabb, leghűségesebb szolgánk, Hagen és Dankwart is odaveszett!

GISELHER (kopogtat, belép)

Siegfried érkezett hozzánk, a xanteni királyfi. Arról hozott híreket, ami Izlandon történt.

UTE

Milyen hírt hozott? Jót vagy rosszat?

GISELHER

Én azt nem tudhatom. Nektek akarja elmondani legelőször.

KRIEMHILD

Add értésére, hogy várjuk sok szeretettel.

UTE

És még több aggodalommal!

GISELHER

Már megyek is. Egyik lábam itt, a másik ott!

(El.)

UTE

Kislányom, vegyük elő a ládából a gyászruhákat. Öltözzünk tetőtől talpig feketébe!

KRIEMHILD

Várjunk csak, édesanyám, várjunk csak. Egy Siegfriedet nem fogadhatok gyászruhában. Még akkor sem, ha gyászhíreket hoz. Inkább az ünneplő ruhát vegyük elő. A gyászruha később is ráér.

UTE

Kislányom, te már nagy kislány vagy. Te tudod, mit csinálsz. Akkor hát legyen így. Előbb díszruha, aztán gyászruha. Előbb dísz, aztán gyász. Díszgyász.

KRIEMHILD

Ne húzd az időt! Siessünk! Add rám a fejdíszemet! Ne ezt, az Isten szerelmére, hanem az indiai gyöngyökkel kirakottat! És a parádézós ruhámat is! Gyorsan! Hogy melyiket? Még kérdezed? Hát persze, hogy az aranyszálakkal és boldog-arábiai smaragdokkal kivarrt sustorgós-ropogós perzsiai brokátot!

(Gyors öltözés. Kopogtatnak az ajtón.)

UTE

Egy pillanat! Mindjárt!

KRIEMHILD

Még ezt a kapcsot itt! És az övet, légy szíves, húzd szorosabbra!

UTE

Kislányom, te már úgyszólván felnőtt nő vagy. Nem kellene ennyire szabadon hagyni a melleidet.

KRIEMHILD

Ezt majd máskor megbeszéljük. – Tessék, beléphetsz! Akárki vagy, akármilyen híreket hoztál, szívesen látunk.

SIEGFRIED (jön)

Üdvözöllek benneteket, királyi hölgyek. Hosszú útról érkezem.

UTE

Egyáltalán nem örülök neki, hogy egymagad jöttél. Együtt indultál a fiammal, együtt is kellene visszaérkeznetek.

SIEGFRIED

Asszonyom, a fiad kívánsága volt...

UTE

Úgy érted: az utolsó kívánsága?!

KRIEMHILD

Ne kímélj minket! Mondd csak el a teljes igazságot! Hová lett Günther, a bátyám? Ugye, hogy megölték Izlandon azok a barbárok? Lefejezte az a nőstény hóhér! Mondtam neki, hogy ne menjen oda!

(A két nő sírva fakad.)

SIEGFRIED

Na de hölgyeim! Teljesen félreértitek a helyzetet! Fogjátok már fel, hogy örömhírt hozok! Hagyjátok abba a sírást! Mondom, hogy csupa jó híreim vannak!

UTE

Te csak ne legyél tapintatosabb a kelleténél! Ha ma elhiteted velünk, hogy örömhírt hoztál, holnap annál keservesebb lesz a gyász.

KRIEMHILD

Örömhír? Mi lehet örömhír nekünk, ha egyszer Günther meghalt?

SIEGFRIED

Dehogy halt meg! Virgoncabb, mint valaha. Képzeljétek, az történt, ami még sohasem fordult elő: egy férfi legyőzte Brünhildet, méghozzá háromszor egymás után. Először kőhajításban, másodszor távolugrásban, harmadszor dárdavetésben. Ezért aztán Günther elérte célját: elnyerte a szűz királynő kezét. Hozza magával diadalmasan. Engem pedig előreküldött, hogy a nevében kérjem: fogadjátok méltó módon őket! Olyan pompával és tisztességgel, hogy Brünhildnek elálljon szeme-szája, és itt, Burgundiában még száz év múlva is emlegessék az emberek. Nincs vesztegetni való időnk: holnapra megérkeznek a Rajnán a hajóval!

UTE

Ha ez igaz... Megesküszöl rá, hogy holnap viszontlátom a fiamat?

SIEGFRIED

Azt mondja az evangélium, hogy ne esküdjetek, hanem mondjatok csak annyit, hogy igen, igen, vagy nem, nem. Ami ezeken túlmegy, az a Gonosztól van. Lovaggá avatásom óta keresztény vagyok. Igen, igen. Holnap itt lesz Günther.

UTE

Hát jó. Én már sok ünnepi fogadást rendeztem hosszú életem során. Tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Ortwin! Hunold! Gereblyézzétek el a homokot! Mozogjatok! Volker költő hangolja fel a hegedűjét! Ortwin, szaladj a konyhára! Noszogasd a lusta szakácsokat! Hunold, rendelj magadhoz minden ácsot, aki csak él és dolgozik Wormsban, hogy állítsák fel az asztalokat és az emelvényeket! Te pedig, Eckwart, a kertészeid élén tarolj le minden virágoskertet, és szórjátok fel virággal a palotába vezető utat! – Ejnye, de hát nem ér semmit az egész, ha én nem vagyok ott! Majd én mindennek szép sorjában utánanézek!

(El.)

KRIEMHILD

Csakugyan jó hírt hoztál, kedves Siegfried. A szorongást és a gyászt egy szempillantás alatt örömmé változtattad. Mit kívánsz hírnökjutalomnak? Elvégre, aki jó hírrel érkezik, annak jutalom jár. Adok annyi aranyat és drágakövet, amennyit csak hajlandó vagy elfogadni.

SIEGFRIED

Nem kell nekem sem arany, sem drágakő. Van abból nekem éppen elég. Királyi rangú személy vagyok: másféle kincset nem kívánhatok jutalmul, csak aranynál és drágaköveknél is értékesebbet. Ne is kérdezd, mire gondolok, megmondom anélkül is. Téged kívánlak jutalmul hőstetteim fejében. Azt akarom, hogy legyél a feleségem.

KRIEMHILD

Nocsak! Éppen én kellek neked? Kevesebb nem is lesz elég? Idejössz a világ végéről, a fatornyos falucskádból, Mucsáról, amely nincs is rajta a térképen, vagy ha mégis, akkor a legeslegszélén. Egy kicsit bunyózol a szászokkal és a dánokkal a mi oldalunkon, teszel egy-két szívességet a bátyámnak Izlandon, és máris én kellek neked ellenszolgáltatás gyanánt? Hát mi vagyon én? Zálogos tehén?

SIEGFRIED

De hiszen ezt már egyszer megbeszéltük. Még a szászok és a dánok elleni hadjárat előtt. Günther azt ígérte, hogy az enyém leszel, te pedig belenyugodtál.

KRIEMHILD

Tudod, mibe nyugodtam bele! Nem is vagy te királyi rangú személy! Te csak egy közönséges szolga vagy. A bátyám egyet füttyent, és te beállsz hírnöknek, mint akármelyik közrendű levente.

SIEGFRIED

Csak azért, hogy téged láthassalak! Téged szolgállak, nem a bátyádat. Mit érdekel engem Günther?

KRIEMHILD

Majd pedig azzal hivalkodsz, hogy nem kívánsz hírnökjutalmat, és még ugyanazzal a lélegzettel ordas arcátlanul engem követelsz magadnak jutalom gyanánt.

SIEGFRIED

De Kriemhild, én csak...

KRIEMHILD

Menj vissza oda, ahonnan jöttél! Ne is lássalak!

SIEGFRIED

Ezt komolyan mondod? Akkor hát ég veled, Kriemhild. Soha többé nem látjuk egymást.

KRIEMHILD

Hé, te! Ne olyan egykettőre! Nehogy már azt hidd, hogy elkergettelek. Nem akartalak megbántani. Nem vagyok én olyan. De azért lásd be, hogy egy kicsit gondolkodnom kell az ajánlatodon. – Tudod-e, mire vagyok kíváncsi? Megmondjam?

SIEGFRIED

Ha akarod, úgyis megmondod.

KRIEMHILD

Hát arra, hogy szőrös-e a hasad. Megnézhetem? Hű, de szőrös! Igazi germán ősbozót! És hű, de keményen el van szarusodva a bőröd! De jó lesz megmelegedni a szőrös-szarubőrös hasad bozótja mellett! – Na, jól van, ebből nem élünk meg.

UTE (jön)

Halad minden a maga útján. Híresen szép, fényes ünnepség lesz. – Hát ti mit műveltek, ti ketten? És neked mi bajod van, Siegfried? Miért lógatod az orrodat, amikor mindenki ugrándozik örömében?

KRIEMHILD

Nem adtam neki hírnökjutalmat. Ő pedig azt hiszi, hogy jogot formálhat rá.

UTE

Kislányom, ha ez igaz, akkor nem viselkedtél illendően. Ilyenkor meg kell adni a hírnöknek, amit kíván. Vagy amire jogot formál.

SIEGFRIED

Nem formálok jogot semmire. Teljesítettem kötelességemet. Semmi szükség rá, hogy tovább időzzem Burgundiában. Még ma elindulok hazafelé kíséretemmel együtt.

UTE

Rosszul tennéd, és utóbb megbánnád. Nehogy már megsértődj, amiért a lányom nem adta meg a hírnökjutalmadat! Ami késik, nem múlik. Hallgatsz?

SIEGFRIED

Nem maradok tovább.

UTE

Kérve kérlek Günther nevében, aki a legjobb, leghűségesebb jóbarátod, hogy legalább holnapig maradj, amíg ő megérkezik. Utána, ha még mindig mehetnéked van, elmehetsz. Az már nem az én hibám lesz.

KRIEMHILD

Én is arra kérlek, hogy maradj. Én a magam nevében. Legalább holnapig. Mondj csak annyit, hogy igen, igen.

SIEGFRIED

Hát jó. Holnapig maradok. Igen, igen.

(El.)

UTE

Mivel szomorítottad el a megmentőnket? Te is tudod, hogy hálával tartozunk neki.

KRIEMHILD

Éppen erről van szó, édesanyám. Hálából nem fogok hozzá feleségül menni.

UTE

Pedig milyen csinos fiatalember! Izmos. Délceg. Bátor. Harcias. Biztosra veszem, hogy nagyon jó az ágyban. Ráadásul gazdag is. Övé a Nibelungok kincse.

KRIEMHILD

De anyu! Ez egy közönséges faluszéli suttyó! Hát nem veszed észre?

UTE

Királyi rangú személy. Ha az apja meghal, övé a xanteni királyság.

KRIEMHILD

Az engem nem érdekel. Nem szeretem. Még csak fel sem izgat. Ha szerelmes volnék belé, az más, akkor kegyetlen mértékben hozzámennék feleségül.

UTE

Kétszer már megmentett minket, Egyszer, amikor legyőzte a szászokat és a dánokat. És még egyszer, amikor elkísérte Günthert Izlandra. Nem tudom, hogy ott mi történhetett, de az biztos, hogy Siegfried nélkül a fiam aligha nyerhette volna el Brünhild kezét. És ha Brünhild megölte volna Günthert, akkor nekünk is befellegzett volna. Most pedig, hacsak ostoba módon ki nem teszed a szűrét, harmadszor is meg fog menteni minket azzal, hogy téged feleségül vesz.

KRIEMHILD

Nem értem. Mi ebben a megmentés? Mitől kell megmenteni minket már megint?

UTE

Kislányom, te még nagyon fiatal vagy. Még sokmindenről nincs fogalmad. No de majd megtapasztalod. Ha idejön közénk az idegen asszony, és elfoglalja Günther mellett a trónt, akkor te az ő cselédje leszel, amolyan udvarhölgy vagy komorna.

KRIEMHILD

Én az ő cselédje? Még mit nem? Hogy képzeli?

UTE

Márpedig az leszel, ha nincs az oldaladon olyan férfi, aki meg tud védeni. Ha viszont Siegfried a hites urad, aki legyőzte a szászokat és a dánokat, sőt állítólag még egy sárkányt is legyőzött, és van neki saját királysága – igaz, valahol a térkép szegélyén, de mégis az övé –, akkor Brünhild nem parancsol neked. Akkor te ülsz az asztalnál az első helyen, ő pedig a másodikon, és szentmisére menet elsőként te lépsz be a székesegyház kapuján, ő pedig csak utánad.

KRIEMHILD

Jé, tényleg. Erre nem is gondoltam. Ha így áll a dolog, akkor csakugyan legjobb lesz kettős menyegzőt tartanunk. Ahogy Günther mondta: két király, két királynő. Még az is lehet, hogy szerelmes vagyok belé. Anya, te gyakorlott emberismerő vagy.

 

Második jelenet

 

Worms, térség a palota előtt. A szín egyik fele üres, másik felén lakomaasztal. Jelen van Brünhild és a teljes wormsi udvar, beleértve Siegfriedet is.

 

GERNOLD

Éljen az ifjú pár! Nem is egy, hanem két ifjú pár. Éljen! Mind a kettő. Kriemhild és Siegfried, Brünhild és Günther. És persze fordított sorrendben is. Ürítem serlegemet az örök hűségre!

GISELHER

Merem állítani, hogy ilyen szép ünnepség emberemlékezet óta nem volt! Az is igaz persze, hogy olyan szép menyasszonyokat sem lehet minden bokorban találni. Nem is tudom eldönteni, melyikük a szebb. Ha Brünhildre nézek, szentül hiszem, hogy nincs nála gyönyörűbb nő a világon. Nem is volt! Nem is lesz!

BRÜNHILD

Ki hitte volna, Günther, hogy ilyen kedves ember az öcséd?

GÜNTHER

Udvaromban csupa kedves ember vesz körül. Majd meglátod, mennyire kedvesek!

GISELHER

Viszont ha a nővérkémre, Kriemhildre tekintek, egyszeriben úgy látom, hogy szépségre nézve felér Brünhilddel, mi több, még túl is szárnyalja. Van a lényében egy olyan szellemi alapokon nyugvó, szelíd harmónia...

KRIEMHILD

Legdrágább kisöcsém, ne sarkantyúzd hiúságom paripájat. Gyors ütemben vágtat nélküled is. – Hölgyek és urak, be kell vallanom: világéletemben olyan bűbájos, olyan tündöklően szép sógornőről ábrándoztam, mint amilyen Brünhild. Édes, drága Brünhild! Előre látom, nagyon fogjuk szeretni egymást.

BRÜNHILD

Szerintem is fogjuk szeretni egymást, nagyon, de nagyon. Én ilyen jólnevelt, udvari szokásokban ennyire járatos lányt, mint Kriemhild, még nem láttam soha életemben. A székesegyházban, az esküvői szertartáson is olyan rettentő sok illemtudásról tett tanúbizonyságot, hogy az már-már a krónikások tollára kívánkozik.

GÜNTHER

Elég a szócséplésből! Csókoljátok meg egymást! Egy-kettő!

(A két nő elindul egymás felé. Az asztal közepénél csókot váltanak.)

GISELHER

Éljen! Nagy tapsot nekik!

HAGEN

Megvolt a csók. Most következzék a buhurt!

BRÜNHILD

Mi az, hogy buhurt?

KRIEMHILD

Ja, te azt nem tudod. Lovagi torna, drágám, csoportos viadal, drágám. Összecsapnak a pirosak meg a kékek. Húsz-húsz ember mindkét oldalon. Az a csapat győz, amelyik több ellenfelet kilökött a nyeregből.

BRÜNHILD

Értem. Nem vagyok hülye. Szóval, a buhurt, az egy hadgyakorlat.

KRIEMHILD

Igen, drágám, valami olyasféle.

DANKWART

Jönnek a pirosak! Jönnek a kékek!

(Kékek és pirosak nagy robajjal összecsapnak.)

ORTWIN

Hű, ahogy összecsattannak a pajzsok! Hű, ahogy derékba törnek a kopják! Hű, ahogy kirepülnek a lovagok a nyeregből! Hű, ahogy csörömpöl a mellvért és a páncélgyűrű! Hű, ahogy nyerítenek a győzelmet szomjazó paripák!

UDVARHÖLGYEK

Az ott az én barátom! Megismerem a címeréről! Hajrá, Berengár! – Az meg ott az enyém! Ne hagyd magad, Eberhard!

BRÜNHILD

Ha én is köztük lehetnék, ledobálnám őket a nyeregből, sorban egymás után!

HAGEN

Véget vetünk a buhurtnak. Elég volt! Iszonyú sok port kavartatok fel, barátaim. Ez most mind rászáll a hölgyek ruhájára. És teljesen beteríti az ezüsttányérokat. Pedig étekfogóink és konyhamestereink most szolgálják fel a sült libát, sült malacot, sült halat és egyéb sülteket. Hogy jobban csússzanak a falatok, pincemestereink ezüstkorsókban hozzák a legjobb rajnai bort. Ötéves deidesheimi. Itt termett, alig tizenkét mérföldnyire. Egészségetekre, hölgyeim és uraim!

BRÜNHILD

Nem tudok betelni Kriemhild szerénységével, szendeségével és szemérmességével. Esküszöm, egy ilyen jólnevelt, udvari szokásokban ennyire járatos lány akár egy Julius Caesart vagy egy makedóniai Nagy Sándort is megérdemelne hites házastársnak.

GÜNTHER

Hidd el, drágám, Siegfried éppen olyan nagy hős, mint az említett férfiak. Ő is nagyon jó férje lesz a húgomnak.

KRIEMHILD

Nem is tudtam, drágám, hogy ennyire művelt vagy. Caesar, Nagy Sándor: hát róluk is hallottál? – Siegfried, te is mondj már valamit!

SIEGFRIED

Édesem, drágám, egyetlenem: én nem a szavak, hanem a tettek embere vagyok. Kár, hogy az előbb a helyzetre – vagyis rád – való tekintettel nem vehettem részt a buhurton. Pedig bizsereg a markom!

HUNOLD (jön)

Lovagjaink üzenik, hogy szívesen összecsapnának másodszor is a színetek előtt, olyan erős bennük a bizonyítási kedv. Király úr, jöhet még egy buhurt?

BRÜNHILD

Jaj, de szívesen végignéznék még egy buhurtot! Sőt, ha lehet, be is állnék a küzdők közé!

GÜNTHER

Ez most nem a buhurt ideje, kedvesem. Ez most a lakodalmad. A te menyegződ. Meg az enyém. Továbbá a húgomé. Valamint Siegfriedé. Ha esetleg elfelejtetted volna. – Mondd meg a lovagoknak, derék Hunold, hogy buhurtra ma már nincs idő. Majd holnap. Úgy látom, esteledik. Ma estig még rendezzük a szász és a dán hadifoglyok ügyét. Utána kezdődik... igen, kezdődik... a nászéjszaka! Arra kérlek, derék Hunold, kísérd ide a szász és a dán hadifoglyokat.

HUNOLD

Ahogy óhajtod, király úr. Leoldozzam róluk a láncot, vagy megláncolva jöjjenek?

GÜNTHER

A láncok csörgése kedves az én fülemnek.

HUNOLD

Értettem, király úr. Rablánc marad.

(El.)

GÜNTHER

Tudjátok meg, urak: a szász és a dán király megüzente, hogy szeretnének békét kötni velünk. Továbbá az a kérésük, hogy bocsássuk őket haza, a többi hadifogollyal együtt. Mit gondolsz, Hagen: teljesítsük-e a kérésüket? És ha igen, milyen feltételekkel?

HAGEN

Mindenképp jó volna őket hazaküldeni, mert egyrészt sokba kerül az őrzésük és az ellátásuk, másrészt félő, hogy az alattvalóik megpróbálják kiszabadítani őket, és ebből a célból újabb hadjáratot indítanak ellenünk. Engedjük őket szabadon azzal a feltétellel, hogy mindkét király után fizessen az országa hadisarcot, mégpedig fejenként huszonnégy szekér aranyat. Ez, becslésem szerint, a két ország háromesztendei vám- és adóbevételeinek felel meg, amennyiben egy-egy szekér háromszáz márka arannyal van megrakva, egy márka pedig – súlymértékről beszélünk – annyi, mint két font és három uncia. Addig fogva tartjuk őket, mégpedig nehéz vasláncon, amíg ide nem érkezik a hadisarc teljes összege, utána mehetnek Isten hírével. A többi hadifoglyot, aki még életben van, ingyen is magukkal vihetik. Ez az én felelősségteljes, megfontolt véleményem.

GÜNTHER

Tetszik nekem a te megfontolt véleményed, Hagen. Magam is így gondolkodom. Mielőtt azonban végleges döntést hoznék, Siegfried véleményét is megkérdezem. Elvégre az ő hősiessége nélkül nem nyerhettük volna meg a háborút. Te mit gondolsz, barátom, Siegfried?

BRÜNHILD

Hogyhogy a barátod? Nem inkább a szolgád?

GÜNTHER

Maradj csöndben! Majd később elmagyarázom.

SIEGFRIED

Nem azt gondolom, amit az előttem szóló, hanem valami mást. Jó lesz-e, barátom, Günther, kifosztanunk a szászok és a dánok országát, nyomorba és éhínségbe taszítani a két népet? Mit érhetsz el ezzel? Azt és csak azt, hogy újabb rabló hadjáratokra indulnak. Azt tanácsolom, ne követelj hadisarcot. Tégy bizonyságot nagylelkűségedről, engedd el őket ingyen. Egyedüli feltételed az legyen, hogy ígérjék meg: soha többé nem támadják meg Burgundiát. Adák erre a szavukat, és az adott szót kézfogással pecsételjétek meg. Ez az én véleményem.

GÜNTHER

Ez a tanács még jobban tetszik, mint Hagené. Ezt óhajtom megfogadni.

KRIEMHILD (átöleli Siegfriedet)

Látszik, hogy nemeslelkű hős vagy, Siegfried, hatalmas királyok sarja. Elönt a túláradó boldogság, amiért a tiéd lehetek!

HAGEN (haragosan)

Ezt jól megcsináltad, Siegfried! Kivettél a burgundi államkincstárból kétszer huszonnégy szekér aranyat. Gratulálok, büszke lehetsz rá. De azért jobb lenne, ha a saját vagyonoddal dobálódznál, nem pedig a miénkkel.

(Hunold és más udvaroncok bekísérik a megláncolt Lüdigert és Lüdigastot.)

HUNOLD

Itt áll színed előtt, felséges úr, a szász és a dán király. Fogságba esésük óta sebeik majdnem teljesen begyógyultak. Ebből is látszik, mennyire jól bánunk velük.

LÜDIGAST

Szívünkben súlyos bánattal köszöntünk, győztes Günther.

LÜDIGER

Csak abban reménykedünk: ha már nem kívánsz irgalmat gyakorolni, legalább jól felfogott érdekeidre való tekintettel megfizethető váltságdíjat fogadsz el szabadulásunk fejében.

LÜDIGAST

Sajnos, nem tudtuk, hogy a legyőzhetetlen Siegfried beállt harcosaid közé. Ha tudtuk volna, ezerszer is meggondoljuk, hogy hadat üzenjünk-e nektek.

LÜDIGER

Siegfried nélkül nem arathattál volna ilyen fényes győzelmet. Ha ő nincs, most nem állnánk itt előtted porig alázva, láncra verve.

GÜNTHER

Milyen undok zörej verődik füleimhez? Rabláncok csörgése? Gyűlöletesnek érzem az efféle muzsikát! Fejedelmi rangú személyek vagytok, nehogy már láncra verve sínylődjetek! – Főkovácsmester, hol vagy?

UDVARI KOVÁCS (szerszámokkal előlép)

Figyelmesen hallgatom parancsodat.

GÜNTHER

Ez itt Lüdiger, ez pedig Lüdigast. A szász és a dán király. Szabadítsd meg őket láncaiktól.

UDVARI KOVÁCS

Nem lesz könnyű, mert azt parancsoltad, hogy nagyon erősre csináljam a vasat. No de sebaj, megoldjuk.

(Fűrészel, kalapál.)

GÜNTHER

Uraim! Nem is annyira foglyaimnak, inkább vendégeimnek tekintlek titeket. Érezzétek jó magatokat Wormsban!

LÜDIGER (miközben az udvari kovács fűrészeli a lábára forrasztott vasgyűrűt)

Én azért inkább csak hazamennék.

GÜNTHER

Legyünk jóbarátok!

LÜDIGAST (miközben két kovácsinas vésővel feszegeti a lábáról a vasgyűrűt)

Addig nem lehetünk jóbarátok, amíg békét nem kötöttünk. És addig nem köthetünk békét, amíg vissza nem nyertük a szabadságot.

GÜNTHER

A szabadságot, azt máris visszanyertétek. Tessék. Csingilingi, csingilingi, potty.

(A két fogoly király láncai csörömpölve lehullanak.)

LÜDIGAST

Olyan érzésem van, mintha megkönnyebbültem volna. De térjünk a tárgyra! Tudasd velünk, mik a feltételeid. Mennyi hadisarcot, mennyi váltságdíjat követelsz tőlünk?

GÜNTHER

Értsétek meg, barátaim, nem támasztok ilyen követeléseket. Mindössze azt kívánom: esküdjetek meg a keresztények istenére, Deuszra... illetve mégsem, hiszen ti még pogányok vagytok!... na jó, akkor adjátok szavatokat és kezeteket rá, hogy soha többé nem támadjátok meg Burgundiát.

LÜDIGAST

Ezt a feltételt szívesen teljesítjük. Ünnepélyesen megígérem, hogy a dánok soha többé nem támadják meg Burgundiát.

LÜDIGER

Én pedig a magunk részéről megígérem, hogy a szászok sem.

(Kézfogás. Trombitaszó.)

GÜNTHER

Akkor tehát kibékültünk. Szabadok vagytok, barátaim. Telepedjetek le az asztalunkhoz.

LÜDIGER

Én inkább hazamennénk. Szevasztok!

(El.)

LÜDIGAST

Jó volt nálatok időzni. Annál csak elmenni lesz jobb. Na csá!

(El.)

SIEGFRIED

Hagyd őket, hadd menjenek. Jobb lesz így nekik is, nekünk is.

KRIEMHILD

Édes Siegfried, olyan bölcs és hasznos tanácsokat osztogatsz! Csodálatos férfi vagy!

(Csók.)

BRÜNHILD (félrevonja Günthert)

Szívből sajnálom a húgodat. Olyan bájos, hogy a párját ritkítja. Olyan jólnevelt, hogy bárkinek példát mutat. Olyan előkelő, hogy mindenkit felülmúl. Te pedig feleségül adtad a szolgádhoz! Hogy tehettél ilyet?!

GÜNTHER

Édesem, ezt majd később elmagyarázom. Látod, hogy szeretik egymást.

BRÜNHILD

Az engem nem érdekel. Én is beleszerethetek valamelyik istállófiúba, de attól még nem megyek hozzá feleségül. Magyarázd el ezt a gyalázatot, most azonnal!

GÜNTHER

Édesem, Siegfried egy igazi nagyúr. Óriási földbirtokai vannak, jól megépített várai. Övé a Nibelungok kincse.

BRÜNHILD

Az engem nem érdekel. Attól ő még a te szolgád. Ő maga mondta. Vagy talán hazudott? Mert akkor te is hazudtál nekem!

GÜNTHER

Édesem, ne kapaszkodj bele ebbe a jelentéktelen furcsaságba! Éppen most, amikor mindjárt kezdődik a nászéjszakánk...

BRÜNHILD

Nem lesz itt semmiféle nászéjszaka! Előre megmondom: addig nem engedlek magamhoz, amíg elfogadható magyarázatot nem adsz rá, hogyan lehetett a húgod a szolgád felesége. Vagy talán mégsem a szolgád? Nahát akkor! Én figyelmeztettelek.

(El.)

SIEGFRIED (hátrafordul)

Valami baj van?

GÜNTHER

Ugyan, dehogy. Semmi komoly. Afféle női szeszély. De majd én jobb belátásra térítem a fiatalasszonyt.

(El.)

HAGEN

Hölgyeim és uraim, vége a menyegzői lakomának. És kezdődik Günther király nászéjszakája. Továbbá, hogy Siegfriedet se hagyjam említetlenül, természetesen az övé is.

(Trombitaszó.)

KRIEMHILD

Most mutasd meg, szarubőrű vitézem, hogy az ágyban is olyan kiváló vagy-e, mint a csatatéren!

SIEGFRIED

Az lesz a különbség a csatatérhez képest, hogy te is győzni fogsz, nemcsak én.

 

Harmadik jelenet

 

Günther hálószobája. Brünhild levetkőzik. Günther egy égő mécsest tologat ide-oda, miközben sóváran bámulja a nőt.

 

BRÜNHILD

Elfújhatod azt a mécsest, Günther király.

GÜNTHER

Ha elfújnám, vaksötét lenne, és nem látnék semmit. Én pedig gyönyörködni akarok benned. Hiszen te vagy a feleségem.

BRÜNHILD

Hát csak legeltesd a szemeidet. Váljék egészségedre. De meg ne próbálj hozzám nyúlni, mert megkeserülöd.

(Felveszi földig érő hálóingét, dereka köré hosszú selyemövet csavar.)

GÜNTHER

Szép, hímzett öved van. Hadd nézzem közelebbről.

BRÜNHILD

Semmi közöd hozzá, Günther király. Fújd el azt a mécsest, aludni szeretnék.

(Ágyba bújik.)

GÜNTHER

Márpedig én gyakorolni fogom házastársi jogomat.

BRÜNHILD

Erre ne számíts, Günther király. Mondj le róla. Megmondtam: addig nem leszek a tiéd, amíg el nem árulod a titkodat. Akarom tudni, hogyan és miért lett Siegfried a szolgád!

GÜNTHER (dulakodik Brünhilddel)

Itt az történik, amit én akarok! Én vagyok a király!

BRÜNHILD (ellöki Günthert)

A trónteremben te vagy a király. A hálószobában nem te vagy a király.

GÜNTHER

De még mennyire, hogy én vagyok az! Majd én ellátom a bajodat!

(Lerángatja Brünhild derekáról a selyemövet, és letépi róla a hálóinget.)

BRÜNHILD

Elszakítottad a hálóingemet, bugris fajankó. Ezért meglakolsz!

GÜNTHER

Enyém leszel! Már most is az enyém vagy!

BRÜNHILD (hátracsavarja Günther mindkét karját)

Tudod, mi lesz a tiéd?

GÜNTHER

Au! Ez fáj!

BRÜNHILD (a selyemövvel összekötözi Günthert)

A hímzett övem, az lesz a tiéd. Ha már annyira tetszik neked. – Ugye, hogy erre nem számítottál?

GÜNTHER

Igazad van. Vesztettem.

BRÜNHILD

Otthon, Izlandon háromszor is legyőztél. Hogy lehet az, hogy most kettőnk közül te vagy a gyengébb?

GÜNTHER

Könyörgök, Brünhild, oldozz ki most az egyszer! Szépséges, jóságos Brünhild, légy irgalmas hozzám! Engedj szabadon!

BRÜNHILD

Dehogy engedlek. Eszem ágában sincs. Most megtanulhatod, hogy máskor hagyj aludni.

(Az összekötözött Günthert körbeviszi a hálószobában)

GÜNTHER

A vállam! A csuklóm! A csípőm! – Őrség!

BRÜNHILD

Nem hallják. Te magad küldted el őket, nehogy hallgatózzanak. Most aztán tessék. (Megtorpan.) Hoppá. Ezt a kampósszöget kerestem. Ez éppen megfelel a célnak. Itt aztán jó helyen leszel.

(Az összekötözött Günthert a falból kiálló kampósszögre akasztja.)

GÜNTHER

Jaj nekem! Jaj! Kérlek, oldozz ki, felséges királynő! Ígérem, soha többé nem nyúlok hozzád. Rá sem bírok nézni a hímzett övedre.

BRÜNHILD

Pedig ez egy nagyon szép selyemöv. Képzeld, Hátsó-Indiában készítették fürge kezű tündérlányok.

GÜNTHER

Jaj!

BRÜNHILD

Pávakakasok vannak ráhímezve, amint javában kakaskodnak. És lobogó sörényű, magasba emelt farkú hímoroszlánok, amint ráugranak nőstényeik hátára. Ugye, neked is tetszik?

GÜNTHER

Ezt nem lehet kibírni! Mindjárt meghalok!

BRÜNHILD

Ugyan, dehogy. Egy kis lógásba, egy kis lengedezésbe, egy kis falmelléki fityegésbe nem fogsz belehalni. Vagy ha mégis, akkor nem kár érted.

GÜNTHER

Jaj!

BRÜNHILD

Én most alszom. (Elfújja a mécsest, sötét.) Annyit mondok neked: ha felébresztesz a nyöszörgéseddel, megfojtalak. Csak a m mi miheztartás végett mondom miheztartás végett mondom.

miheztartás végett mondom.

 

Negyedik jelenet

 

A palota nagyterme. Jelen vannak: Siegfried, Kriemhild, Ute, Gernold, Giselher és Hagen. Cselédlányok ételt-italt szolgálnak fel.

 

HAGEN

Gyorsan végeznünk kell a reggelivel. Hamarosan kezdődik az ünnepi szertartás. A kettős nászéjszaka tiszteletére hatszáz nemesifjat avatunk lovaggá.

KRIEMHILD

Hatszázat? Na ne már! Annyi lovag nincs is az egész világon!

HAGEN

A lovaggá avatás után pedig: buhurt, buhurt, buhurt! Tapasztalt, öreg lovagok csapnak össze a zöldfülűekkel. – De hol késik Brünhild és Günther?

GERNOLD

Nyilván képtelenek betelni egymással.

GISELHER

Azt meghiszem. Nyalják-falják egymást.

HAGEN

Hát jó. Még egy kicsit várunk, de aztán muszáj lesz küldeni értük valakit.

UTE

Valld meg nekem, édes kislányom, de őszintén: hogyan töltöttétek az éjszakát?

KRIEMHILD

Jaj, anya, én olyan, de olyan nagyon boldog vagyok!

UTE

Hát igen. Úgy is nézel ki. Nem mondanád el egy kicsit bővebben?

KRIEMHILD

Jaj, anya, mit van ezen bővebben elmondani? Siegfried boldoggá tett először... másodszor... harmadszor...

UTE

Emlékszel még arra, amit kislány korodban mondogattál? Hogy soha nem fogsz férjhez menni. Mert, ahogy mondtad, vagy rosszul sikerül a házasság, vagy ha jól sikerül, akkor a sok boldogság ezerszer annyi boldogtalansággal jár.

KRIEMHILD

Jaj, anya, az ember lánya éretlen csitriként gondol és mond egy csomó mindent, amit aztán esze ágában sincs mondani, de még csak gondolni sem. Siegfried egy csodálatos férfi! És ő most már az enyém! Nem adom senkinek! És nem is veheti el tőlem senki!

HAGEN

És hogy neked is mondjak valamit, barátom, Siegfried: nagy öröm és nagy megtiszteltetés volna számunkra, ha magad is részt vennél a buhurton. Tanulhatnának tőled az újdonsült lovagok. Azok az ifjoncok! Azok a zöldfülűek!

SIEGFRIED

Méltánytalanság volna, ha kiállnék ellenük. Egy szempillantás alatt leszórnám őket a nyeregből, mind a hatszázat.

HAGEN

Nem is úgy képzeltem. Hanem úgy, hogy az ő oldalukon küzdenél. Az élükön. A veteránok, az iszapos szemű, szőrös fülű öreg rókák ellen. Őket azért nem tudnád egyetlen szempillantás alatt leszórni a nyeregből. Legalábbis nem egyszerre. És talán nem is az összeset. Meglehet, hogy egyik vagy másik podagrás, köszvényes, csúzos, reumás burgundi öreg harcos még a buhurt végén is ott ül a nyeregben. – De hol marad Günther és Brünhild? Most már tényleg elküldök értük valakit!

GERNOLD

Tessék! Itt jönnek.

(Trombitaszó. Jön Günther és Brünhild. Utóbbi feszít a büszkeségtől, előbbi kissé megviseltnek látszik.)

GISELHER

Na, mit mondtam? Látszik, hogy Günther egy szemhunyásnyit sem aludt az éjjel. Hanem valami mással volt elfoglalva!

HAGEN

Igyekezzél, király úr! Nincs vesztegetnivaló időnk. Mindjárt kezdődik lovaggá avatás. Aztán a buhurt.

BRÜNHILD

Jaj, de érdekes! Már alig várom. Olyan lesz, mint a tegnapi?

HAGEN

Annyi különbséggel, hogy ezúttal Siegfried is részt vesz benne.

BRÜNHILD

Én is részt akarok venni! Nekem is vannak harci tapasztalataim. Összecsapok Siegfrieddel. Úgy kilököm a nyeregből, hogy csak úgy nyekken!

GÜNTHER

Nem, kedves barátaim. Úgy döntöttem, hogy ma nem lesz buhurt.

GERNOLD

De hát akkor mivel fejezzük be a lovaggá avatást?

GÜNTHER

Ma nem lesz lovaggá avatás. Majd esetleg holnap. Majd ha jobb lesz a kedvem.

GISELHER

De hát már összegyűltek az öreg lovagok is, meg a felavatásra váró fiatalok is!

GÜNTHER

Nem baj. Ha összegyűltek, akkor oszoljanak szét. Csendre és nyugalomra vágyom. Pihenni szeretnék. Egyedül akarok maradni. – Siegfried, te velem jössz!

(El.)

GISELHER

Hát ebbe mi ütött?

GERNOLD

Alighanem hajba kapott az asszonykával. Fiatal házasok közt előfordul az ilyesmi. – Mondd csak, Brünhild: mi baja van Günthernek?

BRÜNHILD

Túl sokat evett az este, és elrontotta a gyomrát. Egész éjjel rohangált. Ettől aztán kiverte az izzadság, és a jéghideg árnyékszéken megfázott.

GERNOLD

Azt én is láttam, hogy vacog a foga. De én mintha kék-zöld foltokat is láttam volna. Továbbá vérfoltokat. Pedig ilyenkor az új feleségnek illik egy szép nagy vérfoltot hátrahagynia.

BRÜNHILD

Ne kérdezgessetek! Elegem van belőletek! Legszívesebben hazautaznék Izlandra!

(El.)

GISELHER

Hűha. Itt valami nagy baj van!

HAGEN

És én mit mondjak odakint a küzdőtéren? Mondjam azt, hogy a király rosszulléte miatt elmarad a lovaggá avatás? Eléggé kínosan hangzik, főleg nászéjszaka után. Szerencsétlen Günther!

SIEGFRIED

Hátha most is tudok rajta segíteni!

(El.)

 

Ötödik jelenet

 

Folyosó. Günther egyedül.

 

GÜNTHER

És ezzel a nővel fogom leélni az életemet? Micsoda nyomorúság! Micsoda szégyen! Miért is fogadtam el Siegfriedtől a segítséget? Csak szenvedésem és bajom lett belőle!

SIEGFRIED (jön)

Mi történt, barátom, Günther? Nem szokásom az ijedezés, most mégis megfagyott az ereimben a vér, amikor megpillantottalak. Aggódom érted!

GÜNTHER

Ne is kérdezd, mi történt! Életem legszörnyűbb éjszakáján vagyok túl. Kifordult a vállam. Kificamodott a bokám. Legalább két bordám eltörött. Idenézz! A körmeim alól még most is szivárog a vér, úgy összeszorította a kezemet az a nőstény ördög. Kellett nekem idehoznom a házamba! – Ha egy férfi győzött volna le becsületes párviadalban, az még csak hagyján. De egy nő kezéből ilyen förtelmes, ennyire megalázó vereség!

SIEGFRIED

Mégis, mivel haragítottad meg ennyire?

GÜNTHER

Hogy mivel? Azt akartam csinálni, amit a férj a feleségével szokott. Ő pedig nem akarta. Mi az, hogy nem akarta? Az nem kifejezés. Képzeld, hátracsavarta a karomat... így... Egész testemet összecsomagolta, mint egy rossz köpönyeget... így... Összekötözött valami hímzett pongyolaövvel... így... és fellógatott egy kampósszögre! Ott lógtam a fal mellett egész éjjel, ő pedig édesen aludt. Aztán hajnalban, amikor zörgettek az ajtón a kamarások, végre kegyeskedett leakasztani és kioldozni. Mert az persze rá nézve is gyalázat lett volna, ha meglátják a szolgák, hogy a király összekötözve, kampósszögön lógva töltötte a nászéjszakát!

SIEGFRIED

Bánt engem ez a dolog, ha így történt. Egy kicsit hibásnak érzem magamat. Előre láthattam volna, hogy Brünhild nem adja be a derekát.

GÜNTHER

Bezzeg te jól érezted magadat a húgommal!

SIEGFRIED

Mi tűrés-tagadás: ez volt életem eddigi legszebb éjszakája. A szende szűzlányból egyszerre csak előbújt a... Na mindegy, inkább nem mondok részleteket. Ne búsulj, barátom, Günther: hozzásegítlek téged is a jól megérdemelt gyönyörhöz. Ma éjjel úgy ráncba szedem Brünhildet, hogy attól fogva bármikor vele hálhatsz. Amikor csak akarsz.

GÜNTHER

Valóban képes leszel egy ilyen hőstettre? Mert én már félig-meddig lemondtam erről a nőről.

SIEGFRIED

Eszedbe ne jusson! Most, amikor a tiéd lehet örökre? Idehallgass: este, lakoma közben felrakom a fejemre a láthatatlanná tevő ködsüveget. Belopódzom a hálószobádba.

Megvárom Brünhildet. Aztán megvárlak téged. Te, amikor  a küszöbre lépsz, visszaküldöd a kamarásokat a szállásukra, mint tegnap este. Belépsz a hálószobába. Belülről elreteszeled az a ajtót. Én akkor elfújom a mécsest. Ez lesz a bizonyosság arra, hogy ott vagyok veletek. Vaksötét lesz a hálószobában. És akkor: adj neki!

GÜNTHER

De mégis: mit fogsz csinálni?

SIEGFRIED

Mit, mit? Hát azt. Leteperem, és szétfeszítem a combjait. Neked pedig szabad a pálya.

GÜNTHER

De hát ez mégiscsak erőszak! Nem szeretném egy másik férfi segítségével megerőszakolni a saját feleségemet!

SIEGFRIED

Márpedig szépszerével nem kapod meg soha.

GÜNTHER

Hát jó. Elfogadom az önzetlen, baráti segítségnyújtást. Van azonban egy feltételem. Hogy is mondjam csak? Ahogy te mondtad: adj neki! Ami belefér. De azért arra nagyon vigyázz, nehogy tényleg beleférjen.

SIEGFRIED

Érteni vélem a gyöngéd célzást. Mégis, a biztonság kedvéért fogalmazd meg egyértelműbben.

GÜNTHER

Már így is egyértelmű: eszedbe ne jusson vele hálni! Ha kezét-lábát szilánkosra töröd, azellen semmi kifogásom. De a magadévá nem teheted.

SIEGFRIED

Eddig sem volt ilyen szándékom, de most, hogy meg is tiltottad...

GÜNTHER

Ha úgy megvered, hogy nyomorék marad, az is rendben van. Ha letöröd a derekát, még hálás is leszek érte. De közösülni vagy párzani meg ne próbálj vele.

SIEGFRIED

Világos, mint a nap. Noha a hálószobában sötét lesz, mint a föld alatt.

GÜNTHER

Ha megölöd: semmi baj. Tudomásul veszem, és belenyugszom. Legalább megszabadulok tőle. De megbaszni: szigorúan tilos.

SIEGFRIED

Becsületemre mondom, ehhez fogom tartani magamat. Különben is: nekem a húgod kell, és csakis ő kell. Kriemhilden kívül más lányt vagy asszonyt nem kívánok.

GÜNTHER

Ha így van, akkor jól van. Este találkozunk.

(El.)

SIEGFRIED (egyedül)

Apám, Siegmund, a bölcs xanteni király nem győzött figyelmeztetni: óvakodjak a burgundiaktól, ne menjek közéjük. Így szólt hozzám: „Különösen Hagenre ügyelj! Ravasz! Alattomos! Rosszindulatú! Vigyázz, mert vermet ás neked, és elveszejt.” Apám, tévedtél. Hagen a legmelegebb szívű, legönzetlenebb cimbora. Még hogy rosszindulatú! Hiszen buhurtra is meghívott. Günther király pedig a legodaadóbb jóbarátom. Arról nem szólva, hogy sírig tartó hálára köteleztem. És tegnap este óta a sógora vagyok!

BRÜNHILD (jön)

Most megvagy, Siegfried! Günther király nem hajlandó elárulni, miért álltál be a szolgálatába. Helyette megtudom tőled. Milyen fizetséget vársz azért, hogy a szolgája lettél? Milyen takargatnivaló titkaitok vannak?

SIEGFRIED

Nincs itt semmiféle titok. Nem vagyok a szolgája. A sógora vagyok.

BRÜNHILD

Hát éppen erre volnék kíváncsi! Hogyhogy feleségül adta hozzád a húgát, ha egyszer a szolgája vagy? Ne is tagadd! Láttam, hallottam: parancsolt neked, te pedig szót fogadtál.

SIEGFRIED

Nincs ebben semmi szokatlan vagy helytelen. Közeli barátok vagyunk. Szívességet tettem neki. Elkísértem Izlandra, mert ő nem tudta az utat, én pedig tudom. És ő még nem ismerte az országodat, én pedig régóta ismerem.

BRÜNHILD

Hát éppen erre volnék kíváncsi!

SIEGFRIED

Mire?

BRÜNHILD

Tudod azt te nagyon jól. Ha tényleg nem vagy Günther hűbérese, akkor miért állítottad a fülem hallatára, hogy a szolgája vagy? És főleg: miért engedted meg neki, hogy megkérje a kezemet? Miért nem te voltál a kérő? Ha te akartál volna engem feleségül, talán még a három versenyszámhoz sem ragaszkodtam volna. Viszont ha tényleg nem állt szándékodban, hogy megkérd a kezemet, akkor miért vetemedtél arra, hogy újból találkozz velem? Azok után, ami történt!

SIEGFRIED

Günther király addigra már nekem ígérte a húgát. És én Kriemhildet szeretem.

BRÜNHILD

Ugyan már! Mit szeretsz rajta? Miért éppen őt szereted? Azt a hajasbabát! Nem mondom, csinosnak csinos, de ugyanolyan puhány és erőtlen, mint ezek a burgundi férfiak egytől egyig. Ez még a légynek sem volna képes ártani! A te oldaladra, Siegfried, olyan nő illene, aki járatos a kardforgatásban!

SIEGFRIED

Itt, a wormsi udvarban te csak ne is álmodozz kardforgatásról, Brünhild. Mert ha mégis álmodoznál, meglásd, lesz férfi, aki leszoktasson róla.

BRÜNHILD

Tudod, mi a te hibád, Siegfried? Szemedbe mondom: az, hogy gyáva vagy.

SIEGFRIED

Én?

BRÜNHILD

Igen, te. Hiába mutatkozol rettenthetetlen hősnek, attól még nem vagy bátor ember. Ha nem tudtad volna, most megtudhatod: a bátorság nem a csihipuhi, nem az üsd-vágd-nem-apád, hanem valami más. Ne nézz rám ilyen kérdő arccal! Nem fogom kimondani, mi az a valami más. Ha nem tudod, mihez kell a bátorság: akkor nagy baj van. Ha pedig tudod, és mégis gyáván cselekedtél, akkor van igazán nagy baj. A legsúlyosabb vétket követted el, ami csak gyávaságból eredhet: lemondtál arról a nőről, akit hozzád rendelt a sors. És én ezt soha, de soha nem fogom neked megbocsátani.

 

 

Hatodik jelenet

 

A palota nagyterme. Esti lakoma. Siegfried és Kriemhild, Günther és Brünhild. Ute, Gernold, Giselher, többiek. Apródok gyertyákkal, fáklyákkal, mécsesekkel. Cselédlányok tálalnak, töltögetnek.

 

GÜNTHER

Kedveseim! Amilyen biztos, hogy ma délelőtt elmaradt a lovaggá avatás és a buhurt, éppolyan biztosra vehetitek, hogy holnap megtartjuk ezt is, amazt is.

BRÜNHILD

Úgy látom, jókedved van, Günther király. Nem úgy, mint reggel. Pedig, hidd el nekem, jókedvre most, este sincs különösebb okod. Ma este a legkevésbé.

GÜNTHER

Édesem, drágám, gyöngyöm, rózsám, violám! Akarsz egy sült galambot? Csak egy szavadba kerül, és a szájadba repül.

BRÜNHILD

Nem, köszönöm. Már teljesen jóllaktam. Másképpen szólva: torkig vagyok. Itt ez a vasgyűrű az ujjamon három hegyes vastüskével: ha le tudod húzni, Günther király, akkor te győztél. Ha meg nem tudod lehúzni, akkor én vagyok a győztes.

(El.)

GÜNTHER

Ne botránkozzatok meg a viselkedésén: még nem vetkőzte le a jellegzetes izlandi gorombaságot. No de majd én levakarom róla. Másképpen szólva: fokozatosan összecsiszolódunk.

KRIEMHILD

Ma éjjel is olyan jó lesz veled, mint tegnap ilyenkor? Már alig várom, hogy ágyba bújjunk!

SIEGFRIED (megcsókolja Kriemhildet)

Tegnap is jó volt, de ma éjjel még sokkal jobb lesz.

(Felrakja a fejére a láthatatlanná tevő ködsüveget, és el.)

KRIEMHILD

Hová lett a férjem? Nem láttátok Siegfriedet?

GISELHER

Én nem láttam.

GERNOLD

Én sem. De megnézem a nadrágom farzsebében, hátha ott van.

KRIEMHILD

Az előbb még ölelgetett és csókolgatott, most meg nincs sehol. Ki rabolhatta el?

GÜNTHER

Ne félj, nem rabolta el senki. Kiment egy percre, hogy megnézze a postát, ugyanis kapott egy levelet hazulról, amely szerint apjaura, Siegmund, a bölcs xanteni király túl sok nyers tojást evett, ezért kiütött rajta a kólika, de már sokkal jobban van. Ezt a levelet olvassa Siegfried a postaállomáson, ezekben a pillanatokban, mert ő még nem tudja.

KRIEMHILD

Ja, vagy úgy! Erre nem is gondoltam.

GÜNTHER

Azt ajánlom, édes húgocskám, kövesd Brünhild példáját, és vonulj vissza a hálószobádba, hogy Siegfried ne keresgéljen túl sokáig, ha rád akar találni. Magam is elbúcsúzom tőletek, hölgyek és urak: éjszakai nyugovóra térek. Holnap délelőtt lovaggá avatás, utána pedig: buhurt, buhurt, buhurt!

lovaggá avatás, utána pedig: buhurt, buhurt, buhurt!

 

Hetedik jelenet

 

Günther hálószobája. Brünhild, apródok, cselédlányok. Siegfried, fején a ködsüveggel, az apródok mögött áll.

 

BRÜNHILD (vetkőzik)

Lányok, vessétek meg az ágyat. Igyekezzetek! Mindjárt itt lesz Günther király. Ti pedig, apródok, menjetek innét. Nincs rátok semmi szükség, térjetek nyugovóra.

EGY APRÓD

Te nem küldhetsz el minket, felséges úrnő. Ehhez csak a király úrnak van joga.

BRÜNHILD (felölti hálóingét, selyemövét a derekára csavarja)

Hát akkor maradjatok, bánom is én. Láttam én már gyertyatartót, nem egyet, nem kettőt. – Kis gyertyatartók, látjátok ezt a szúrós vasgyűrűt? Kértek-e belőle kóstolót?

APRÓDOK (kezükben égő gyertyával hátrálnak)

Jaj! Nem! Dehogyis! Köszönjük, nem kérjük!

EGY APRÓD (belebotlik a láthatatlan Siegfriedbe)

Tollbokrétás nyusztprém süvegemre mondom, ez itt egy ember! Ti is látjátok? Mert én nem!

BRÜNHILD

Mit mondasz? Van itt egy ember, úgy értem, titeket leszámítva? Na, azt én is megnézem. Világítsatok! – Embert keresek! Emberemre akarok találni!

(Brünhild körbetapogatózik, Siegfried kitér előle.)

GÜNTHER (jön)

Mi ez a kutyakomédia?

BRÜNHILD

Ezek a kisfiúk azt állítják, hogy itt bujkál valaki. Talán itt. Vagy itt.

GÜNTHER

Ugyan már. Mesebeszéd. Nincs itt senki. Úgy értem: csak mi ketten vagyunk itt. Meg ők. (Siegfried sorban egymás után elfújja a gyertyákat.) Édes fiaim, elmehettek. Lányok, ti is. Ma már nem lesz több dolgotok. Pihenjetek.

APRÓDOK ÉS CSELÉDLÁNYOK (kihátrálnak)

Jó éjszakát!

GÜNTHER (bereteszeli az ajtót)

Most aztán tényleg az enyém vagy!

BRÜNHILD

Günther király, figyelmeztetlek: ne nyúlj hozzám! Különben úgy jársz vagy még úgyabbul, mint a múltkor. És ha még egyszer elszakítod a hálóingemet, én a füledet fogom letépni.

GÜNTHER (elfújja a mécsest, a hálószoba sötétbe borul)

Enyém vagy, megmondtam. A hálóingeddel együtt!

(Siegfried lenyomja Brünhildet az ágyra. Brünhild elrúgja. Siegfried a falig repül.)

BRÜNHILD

Mondom, hogy ne nyúlj hozzám! Azt akarod, hogy összetörjem a csontjaidat?

(Siegfried az ágy felé tapogatózik. Günther izgatottan toporog. Siegfried a tenyerével befogja a száját, és magával vonszolja. Brünhild újabb rúgásra készül. Siegfried odalöki Günthert, akibe a nő teljes erővel belerúg. Siegfried megkerüli az ágyat, és hátulról ráveti magát Brünhildre.)

GÜNTHER (visszakúszik az ágyhoz)

Múlt éjszaka legyőztél, de most én vagyok az erősebb!

BRÜNHILD (próbálja kiszabadítani a karjait Siegfried szorításából)

Na megállj csak! Úgy összekötözlek, hogy a csillagos eget is nagybőgőnek nézed!

(Letekeri a derekáról a selyemövet. Siegfried elkapja a csuklóját, és kicsavarja az övet a kezéből, majd átnyújtja az ágy felé tapogatózó Günthernek.)

GÜNTHER

Engem akarsz megkötözni? Majd ha piros hó esik!

(Siegfried letépi Brünhildről a hálóinget.)

BRÜNHILD

Tahó bugris! Elszakítottad a hálóingemet? Neked a pofád fog leszakadni mindjárt!

(Ütésre lendíti gyűrűs kezét. Siegfried a birkózás hevében elhajol, így a pofon Günther arcán csattan.)

GÜNTHER

Jaj! Ez nagyon fáj! Csupa vér vagyok!

BRÜNHILD

Úgy kell neked, Günther király! Miért rajtam akarod tölteni a kedvedet? Ott vannak a cselédlányok a hátsó udvarban. Meg a mosogatólányok a konyhán! Neked jók lesznek azok is.

(Meglöki Siegfriedet, aki rázuhan Brünhildre. Birkózás.)

GÜNTHER

Ezért most meglakolsz, te ribanc!

BRÜNHILD

Az a te balszerencséd, Günther király, hogy nem vagyok ribanc. Nesze! Nesze!

(Siegfried felülkerekedik. Hátracsavarja Brünhild karját, és lerángatja az ujjáról a vasgyűrűt, majd hátranyújtja a sötétben tapogatózó Günthernek.)

GÜNTHER

Még nem vagy az, de mindjárt az leszel, Brünhild királynő.

BRÜNHILD

Jaj, ez nagyon fáj! Összetöröd a csontjaimat, Günther király! Kérlek, hagyd abba! Könyörögve kérlek! Inkább hajlandó vagyok eltűrni dicső gerjedelmedet. A bőrömön kell tapasztalnom, hogy képes vagy egy nőt gerincre vágni. Tessék, itt vagyok, basszál meg!

 

Nyolcadik jelenet

 

Kriemhild lakosztálya. Hajnalodik. Kriemhild, Siegfried.

 

KRIEMHILD

Tőle jössz. Az ő hálószobájából. Ne is tagadd. Látszik rajtad. Úgy nézel ki, mint egy öregedő kandúr, miután szétcsapott a többi macska között, és tele van karmolással, harapásnyomokkal. Még a füledet is beszakította valaki.

SIEGFRIED

Nem mondhatok semmit. Megígértem, hogy hallgatni fogok.

KRIEMHILD

Csak azt ne hidd, hogy féltékeny vagyok. Ellenkezőleg, büszke vagyok rád. Ugye, legyőzted?

SIEGFRIED

Nem mondhatok semmit. Megígértem, hogy hallgatni fogok.

KRIEMHILD

Ugye, leteperted? Ugye, a magadévá tetted? Az én bátyám, az a gyáva és gyenge, az a puhány és pipogya Günther erre úgysem volna képes. Biztos, hogy nem akarod elmesélni, mi történt a másik lakosztályban?

SIEGFRIED

Nem mondhatok semmit. Megígértem, hogy hallgatni fogok.

KRIEMHILD

Jaj, Siegfried, én úgy izgultam érted! Pedig tudtam, előre tudtam, hogy csakis te lehetsz a győztes. Megbocsátok, azzal a feltétellel, hogy most azonnal velem jössz, és az ágyban bebizonyítod, hogy akármi történt is köztetek az éjjel, te még mindig férfi vagy a javából. Annyira, de annyira kívánlak, Siegfried!

Szerinted ő tényleg jó az ágyban?

 

Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.


Főoldal

2021. július 23.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA