Benedek Szabolcs
It’s a Kindle magic
Nyáron előveszem az e-book-olvasómat. Ez persze így nem teljesen igaz, mivel nem csak nyáron szoktam elővenni. Kétségtelen, hogy olyankor a legtöbbször. Néhány éve számomra a nyár fílingjéhez hozzátartozik az e-book-olvasó. Kiépült a pavlovi reflex. Amint bekapcsolom a Kindlét, hallom a tenger zúgását, a kabócák zümmögését, érzem a szúnyogriasztó émelyítően édeskés füstjét, és látom a vörösbe burkolózott esti vízpartot, meg a cikázó denevéreket az apartmanok parabolaantennái előtt. Az e-book-olvasó nyáron nagyon jó. Az utazótáska legkisebb zugában, de akár a térdnadrágom zsebében is elfér, és nem kell azt méricskélnem, hogy mennyi könyvet gyömöszölhetek a strandpapucs és a szalmakalap mellé úgy, hogy ne kelljen tartanom attól, hogy a turnus közepére elolvasom őket.
Amikor beköszönt az ősz, alvó állapot helyett leállítom az e-book-olvasót, letörölgetem rovarfoltos kijelzőjét, kiszórom tokjából a homokot, majd beteszem a készüléket a fiókba, a töltők, csatlakozók, vezetékek és egyéb kütyük közé.
Azt írtam az előbb, hogy az e-book-olvasó nyáron nagyon jó. De ez megint csak nem teljesen igaz. Nem csupán nyáron jó. Hanem évszaktól függetlenül például akkor is, amikor az ember kéziratot olvas (kézirat ma már jobbára képernyőn létezik, megvalósult a fából vaskarika), vagy megjelenés előtti könyv recenzálásra kapott belíveit. Nem kell széteső papírhalmokkal küszködni, ráadásul a Kindlével lehet a szövegben jegyzetelni, szavakra rákeresni. Egyszóval hasznos és okos találmány. Mégis, ideges borzongással tölt el, amikor azt hallom, hogy a jövő az elektronikus könyveké, és talán nincs is messze az az idő, hogy könyvtárak és könyvespolcok helyett tenyérnyi műszerekben keressük és véljük megtalálni szellemi táplálékainkat.
Lusták vagyunk, szűklátókörűek, és szeretünk a mának élni. Azt hisszük, hogy ami van, az örökké létezni fog. Hogy mindig lesz laptop, web, wifi, USB, pendrájv, Word, Windows, Google és Amazon. Elfelejtjük, hogy a technikai eszközök, legyenek bármilyen nagyszerűek is, múlékonyak és változékonyak. (Umberto Eco öt kivételt ismer: a kanalat, a kalapácsot, a kereket, a vésőt és a könyvet. Ezeket szerinte, mivel eleve tökéletesek, képtelenség továbbfejleszteni.) Hányan tudják ma lejátszani a dédszülőktől örökölt gramofonlemezeket? Nem is kell annyira messze mennünk. Van egy 1996-ban gyártott ún. multimédiás CD-ROM-om. Amikor kiadták, az örökkévalóságnak szánták. Ma nem találok olyan számítógépet, amellyel tökéletesen be lehetne olvasni a tartalmát.
Igen, van internet, GPS, mp3 és okostelefon. De nem lesz mindig. Lesz majd helyettük valami más. (Föltéve, hogy az emberiség nem nyírja ki magát.) Mit kezdünk majd az e-book-olvasónkra telepített, vagy a távoli szervereken, felhőkben tárolt könyvtárunkkal? Legföljebb azt mondhatjuk az unokánknak, hogy „Nézd, szeretem ezt a regényt, de nem tudom a kezedbe adni, mivel a megfelelő technikai háttér már nem létezik. Viszont itt vannak a dédszüleim, a Te szépanyádék könyvei. Azokat forgathatod.”
Ám a legijesztőbb nem is a kompatibilitás múlékonysága. Hanem a virtuális tér. Ahová menekülünk. Kapcsolatainkkal, történéseinkkel, egész életünkkel. Az e-book-olvasókon elhelyezett könyvet nem vehetem kézbe, nem tapogathatom meg, nem olvashatok bele. Ha este, elalvás előtt József Attilát vagy Senecát akarok lapozgatni, az e-book-olvasónkkal nem tehetem meg. Az e-book-olvasón lévő könyv csupán egy fájl. Más dimenzióban létezik, egy alternatív álvalóságban, betűk, lapok, kötés és könyvillat helyett bináris számkódként.
Nyáron nagyon jó az e-book-olvasó. És jó máskor is. Kezeljük akként, ami: hasznos technikai eszköz. A pillanat lehetősége. Ám óvjon meg az ég bennünket attól, hogy a törékeny, illékony virtuális valóság jelentse számunkra a jövőt. És hogy idővel elavuló szerkezetekbe telepítsük még létező kultúránkat.
