Sirokai Mátyás
A hangoskönyv dicsérete
Emlékszem, hét éve találtam ki magamnak a párhuzamos tevékenységek elvét. Az első és azóta is egyetlen LCD-tévémmel kezdődött, amibe első látásra beleszerettem, amikor megláttam a legjobb barátom Mária utcai lakásában, és másnap (két héttel később) vettem én is egy ugyanolyat. Nőtlen voltam (kapcsolatban), nem volt fix állásom (zenei alvállalkozó), sem időbeosztásom. Időm, mint a tenger, terveim homályosak – nekiálltam üzemszerűen jó filmeket és még jobb sorozatokat nézni. Nagyjából akkor jöttem rá, hogy a komoly sorozatokkal nálam nem vehetik fel a versenyt a filmek, mert ahogy a regényeket is jobban szeretem az elbeszéléseknél, úgy a teleregények is nagyobb élményt nyújtanak a telenovelláknál. Talán mondanom sem kell, hogy a televíziózás ez esetben nem azt jelenti, hogy különböző előfizetéses csatornákon vártam volna hétről hétre a Drót, a Polip, a Kemény zsaruk, a Mad men, a Breaking Bad vagy épp a Twin Peaks következő részét. Nagy sebességgel daráltunk. A párhuzamos tevékenységek elve a lelkiismeretem miatt született meg, miután kezdtem úgy érezni, hogy ha a napos órákat gyakorlás helyett tévénézéssel töltöm, akkor sosem lesz belőlem a világ leggyorsabb dobosa. Elkezdtem tévézés közben gyakorolni, és mivel ez egy ajánló a nyári kultélmények tárgyköréből, elmondom, hogy az idei nyáron a Hátrahagyottak című sorozatra pörgött a legjobban a kezem. Minden gyakorolni vágyónak jó szívvel ajánlom.
A második lépés az olvasás+gyakorlás kombináció volt, ami eleinte nehézségekbe ütközött (a puhafedeles könyvek nem állnak meg a kottatartón), de aztán jött az e-könyvek ideje, és beköszöntött az igazi aranykor. Nem sokkal a Kindle beszerzése után (2012., köszönet érte egy másik jó barátnak) határoztam el, hogy nem fogok műveltségi alapon olvasni, csakis élményeket vadászok. Hogy milyen élményeket, az kiderül a szöveg alatt látható nyári olvasmánylistából. Csillagoztam, mert csillagozni jó, de a részletezéstől ezúttal eltekintek, mert ez a bejegyzés elsősorban mégis csak a hangoskönyvekről szól.
A hangoskönyről, aminek megvan az a hátránya, hogy nem jó mellette gyakorolni, viszont rengeteg más dolog mellett lehet könyveket hallgatni. Unod a házimunkát? Rudyard Kipling: Kim, az ördöngös (feat. Kulka János). Megint le kell nyírni a füvet? Stephen King: Borzalmak városa. Álmatlanság gyötör, de nem akarsz villanyt gyújtani? Stephen King: Cujo. Hosszú sétákat teszel babakocsit tologatva? Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije (feat. Galamb). Még 150 km vezetés vár rád a Balatonig? L. Ron Hubbard: Dianetika. Hosszú a sor a pénztárnál? Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal. Köszönet a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének és a fáljmegosztóknak a felvételekért!
Emlékszem, gyerekkoromban egy barátom apja a katonaságnál, talán a légiirányításnál dolgozott, ő beszélt egyszer az „egycsatornás” emberekről. Egycsatornásoknak azokat a munkatársait nevezte, akik egyszerre csak egy dologra tudtak figyelni, és nem tudtak pl. telefonálás közben adatokat fogadni, egyszerre két beszélgetést folytatni stb. Az eset mély nyomot hagyott bennem, elhatároztam, hogy én többcsatornás leszek. A párhuzamos tevékenységek elve azóta szinte a véremmé vált, és mivel ez olyasvalami, amit fontosnak tartok, A beat tanúinak könyvébe írtam is róla (I.7.). A könyv puhafedeles, e-könyv vagy hangoskönyv tudtommal nem készült belőle.
Ezek pedig a nyári olvasmányélmények:
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió ***
Alfred Bester: Tigris, tigris ***
Joe Haldeman: Örök háború ***
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány *****
Nádas Péter: Saját halál ****
Mineke Schipper: Kezdetben nem volt senki ****
Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze ****
Ernest Cline: Ready Player One ****
Neal Stephenson: Snow Crash ****
Az Útról való rovat korábbi tárcái
