Hartay Csaba
A hajón nincsenek madzagok
Mit hittél? Hogy ez egy harc? Kabinforradalom? Hogy le kell győznöd a tengert? Pihentessél. Senki vagy a tenger szemében. Egy apró, nyaraló bohóc, akiről nem vesz tudomást. Se a tenger, se más. Kívülről mi látszik? Tizenkét vigyorgó ember a fedélzeten. Napoztatják magukat. Kenik magukra a faktorokat. Ha bekenem magam egy harmincassal, utána egy húszassal, akkor én most ötvenessel vagyok bekenve? Hát, de nem? De nem ám. Az ellen nem véd.
Tizenkét piruló utas a fedélzeten. Tizenkét dühös hullám körülöttük. Tizenkettő a tizenkettediken. Mindenki jöjjön hátra, senki ne maradjon a hajó orránál, senki ne maradjon a kabinjában. Miért? Hiszen nyaralunk. Oké, akkor nyaraljál. Hányjál. Szóljál anyádnak is, hányjatok együtt.
Nyaralunk. Nyugalom van. Szélcsend. Siklunk. Vitorlák bevonva. Kell a motor. Nincs szél, nincs pöff. Így mondják vitorlásul, hogy pöff. Hirtelen széllökés. Oké, ha van pöff, akkor legyen höpp is. Höpp egyenlő negatív pöff. Ebben páran kiegyeztünk a fedélzeten. Nem sokan, a kapitány nem volt benne. Pedig mi vitorlázó nyelvújítók vagyunk. Csak fogadná el ezt végre valaki.
Halzolunk. Alá is húzta a Word. Pedig van ilyen is. Tudod, mit jelent? Kérlek szépen. Akkor mondanám. A hajó csapásváltoztatása a széliránytól ellentétesen, más néven perdülés. Ilyenkor kell ügyelni a bumra és a fejünkre. Na, bumm.
De ne félj, nem lesz oktatás. Elég a szkipperek szakzsargonjából. Csak annyit még, hogy lehetőleg ne ess bele a vízbe menet közben, ne taknyolj el a hajón, se a kabinban. Ülj le a seggedre, kapaszkodj, ha a kapitány mondja. Ja, és nincsenek madzagok vagy zsinórok a hajón. Egy centi se. Erre allergiás minden kapitány. A mienk biztosan. Kötelek vannak a hajón. Kötelezően.
Nézted a partról évekig a hajókat, vitorlásokat. De jó nekik, milyen szabadok, hogy rohadnának meg. Bárcsak egyszer én is csapathatnám, egy ekkora dög hajóval. Jachttal. Kőgazdagon, nagy hassal, nagymellű ribancokkal a fedélzeten, már reggelire pezsgővel a pofámban.
Nézd meg a fejét a fazonnak. Unott arca van. A csaja, állítom, nekünk illegeti magát. A papát ideje már semmi sem hozza lázba. Szar lehet neki. Rohadjon meg. Kell egy ilyen jacht. Nyerek a lottón. Veszek egy fasza autót, de hajót akkor sem. Milyen király lenne egy jacht. Kell a fenének.
Egy kikötésem van. Kikötünk. Ilyenkor csak a kapitány beszél. Nincsenek alternatív, nyelvújító vitorlás kifejezések, komolyság van, rajta a felelősség, rajtunk a mentőmellény, egyedül ő beszél, ő ad utasítást. Utasítja az utasokat. Azt fogd, ezt húzd, ott a bója, ki a puffereket, dobd, ereszd, nyúlj érte, feszítsd meg. Oké.
Gondolom, ment a pia rendesen a hajón. Á, nehogy azt hidd. Kis sörök, fröccsök óvatosba’, de semmi elbutulás. Észnél kellett lenni. De tényleg. A szédelgés szesz nélkül is adott volt.
Akkor meg mi olyan jó benne? Be sem tudsz rendesen rántani, dirigál a kapitány, ide ne menj, oda ne lépj, megégsz, szűk a hely, veszélyes, tengeribeteg leszel. Hm?
Pont ezek az izgalmas helyzetek, amiket felsoroltál. Kiegészítve annyival, hogy kék minden. Összeér a tengerkékje az égkékjével. Összefolyik. Vegyül. A napszakok elnyúlnak, eltolódnak, összemosódnak. Megfordulnak a szerepek, az állások. Itt, most a vízről látod a partot, nem a partról a vizet. Tükörként tekintesz egykori önmagadra. Felpofoz, felébreszt a tenger. Lemossa rólad az önhittséget.
És együtt vagytok. Amennyire csak lehet. Most lecsökken az intim szféra. Meg is szűnik. A barátaiddal, akikkel hetente pár órára találkoztok, most nonstop érintkeztek, egy héten át. Összeérnek a vállak, annyira közel. Ha mindezt elviseled, tényleg a barátaid. Minden szóba kerül. A horkolás, a vaskos testiség, a vécéhasználat. Mindent megtudsz, megérzel, akár van hozzá gusztusod, akár nincs. Szűk, himbálózó hajótestbe zár a nyílt tenger, a fedélzetre lépve mégis kitárul a horizont, az otthoni gondok mélyebben úsznak utánad, mint a tengerfenék. Nem kerülnek felszínre hazai problémák. Nincs net, telefon kikapcs. Itt nincs türelmed könyvhöz, cikkhez, hírhez. A vízfelszínből olvasol. Az égbolt változó felhőrajzolataiból, a csillagokból.
Mint minden nyaraláskor, irgalmatlanul pörög az idő. Pörög, mint hajókötél alatt a csiga. Megy a visszaszámlálás a harmadik éjszakával. A szabadság többnapos dagálya után már csak bokáig ér az utolsó órák apálya. És végül oda érkezel vissza, ahonnan egy hete kihajóztál. Célod a rajt. Kezdeted a finis.
Mozog minden. Az agyad ráállt a tengerészlétre. Mintha ringó hajó lenne a hazafelé tartó autód, a szokatlanul tágas lakásod. Ringatnak a perpetuum mobile hullámok. Még napokig. A tajtékzó emlékek nem nyugszanak. Pöfföt fúj a hálószobádban a légkondi, a ventilátor. Álmodban sincs szélcsend. Szólítanak a légáramok. Vissza a tengerre.
Az Útról való rovat korábbi tárcái
