Lanczkor Gábor
Újraolvasni
Újraolvasni leginkább nyáron szeretek, ami nem azt jelenti, hogy csak újraolvasok nyaranta. Szokásom több könyvet olvasni párhuzamosan, rendszerint négyet-ötöt. Ha egy kötetben több alkalommal vagy tartósan komoly ellenállásba ütközöm, és úgy ítélem meg, a befektetendő energia és szellemi épülésem koordináta-rendszerében az elvárható minimális szint alatt marad a görbe, abbahagyom a könyvet. Nem szeretek erőlködve olvasni. Könyveket csak a legritkább esetben vásárolok. Hiszek a könyvtár intézményében, és mindenekfölött hiszek a szegedi egyetemi könyvtárban, ahonnan disszertációt író doktoranduszként alapesetben is fél évre vehetek kölcsön kéttucatnyi kötetet. Nem állhatom az egyszer vagy egyszer sem olvasott szobadísz-köteteket, így a balatonhenyei házba, ahol bő két éve élek a feleségemmel és a kislányommal, csak olyan könyveket költöztettem le, illetve tartósan csak olyan könyveket tartok itt (legalábbis nagyobbrészt), amelyeket bármikor szívesen újraolvasnék, vagy amelyekbe bármikor szívesen belekezdenék. Vannak persze művészeti albumaim, szótáraim, szakkönyveim és útikönyveim is. Az útikönyveket nagyon szeretem; kedvencem az angol Rough Guide sorozat (a magyar nyelvűek közül a régi Panoráma egyes kötetei – a szerzők és adott ország függvényében). A legjelentősebb nyári olvasmány, amit nem bírtam végigolvasni, Jonathan Franzen Szabadság című nagyregénye volt. Rendkívül zavart benne az a (szerintem) kissé íróiskolás íz, amellyel az érzelmi szituációk itt-ott mazochisztikus, sok helyütt ujjgyakorlatszerű szétírását gyakorolja a szerző. A nyitófejezet nagyszerű helyszínrajza és a főszereplők jellemének fölvázolása után számomra dögunalmas, maszturbatív túlrajzoltságba fulladt a regény.
Ezra Pound verseit ezen a nyáron is sokat bújtam, magyarul.
A kortárs magyar kínálatból Kun Árpádtól olvasom épp a Boldog északot. Tetszik.
Márai folyamatosan érkező Teljes Naplói állandó olvasmányaim.
Most éppen Borges esszékötete hever itt mellettem az asztalon.
Madarakról és gombákról folyamatosan igyekszem olvasgatni.
A legszimpatikusabb és legnagyobb szabású regény, ami az utóbbi években eljutott hozzám, Roberto Bolaño Vad nyomozókja volt. Télen nyomtam végig (karácsonyra kaptam), és most épp ezt olvasom újra a zöldellő diófák alatt. Tavaly és tavalyelőtt nyáron Lampedusa könyvét, A párducot olvastam el századszorra és százegyedszerre. Az a rész, amikor a herceg a szokott évi nyaralás első napján végigmegy a donnafugatai kastély szobáin, a zsaluk csukva, kinn dél van, illatok, kövek, nyár, na, ez Balatonhenye.
