Tündérkert

Tündérkert
Kiss Judit Ágnes: Olvasni, írni
„Amikor a belül forrongó, még szavakat, kiutat nem találó, formátlan indulat egyszer csak ott van előttem leírva, átlényegülve, tökéletesre csiszolva. Hogy a nagyon fájdalmas sem fáj már, annyira...
Mezey Katalin: A könyv sorsa vagy a sors könyve
„Nemcsak annak a régi latin mondásnak van igaza, amely azt állítja, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa. Valószínűleg az is igaz, hogy minden sorsnak megvan a maga könyve. Ami nem véletlenül...
Karafiáth Orsolya: Befalni, bekebelezni
„Zabálod a szart, amikor ott a polcon Shakespeare. Azért írsz olyan érdektelen, semmilyen dolgokat is. (Ezt már akkor mondta, amikor megmutattam neki a sokadik regényemet, a Nem fújta el a szél...
Győrei Zsolt: A száműzött zsiráf
„A Micimackó, végtelenül, könyv nélkül is: a trotechnikus, aki mindig Elek, meg a kaptár népe és a naptár képe. A kis herceg nem – ha azt hallom, hogy igazán jól csak a szívével lát az ember, rókáznom...
Orbán János Dénes: A jelszó: Jókai
„Jókainak köszönhetem, hogy érzem a nyelvünk ízét, neki köszönhetem, hogy van humorom. Egyáltalán: neki köszönhetem, az ő már-már transzcendens lelkesedésének, melynek lángjai valósággal kicsapnak a...
Térey János: Az örömelv
„Az első nagy belefeledkezés: a francia szimbolista szentháromságba. Életemben először taglóztak le versek. Rájönni, hogy Ady életregényként olvasható, s hogy őt kedvelni nem zárja ki Kosztolányit;...
Hartay Csaba: Kacagó Nyúlzug
„És mégis a tisztán csillogó vízfelszín mindig sokat sejtető lehetősége és élménye. Az maradt. És a vizek szeretete. A halak szeretete. Végül az olvasás, írás szeretete. Ez volt az én igazi kötelező...
Limpár Ildikó: Hang és téboly
„Azt hiszem, ez volt az első olyan regény a kezemben, amely a hagyományos elbeszélési típustól ennyire radikálisan eltért, és jól emlékszem arra az eufóriára, amit az olvasás közben és után éreztem.”...
Totth Benedek: A tétel
„A Legyek Ura nem tökéletes mű (...), szimbólumrendszere finoman szólva nincsen túlbonyolítva, de a regény mégis tudja azt, amit szerintem csak az igazán jó irodalom: magába szippant, elvarázsol és...
Iancu Laura: Népi, elit. Pilinszky
„A szakadék akkor veszítette el érvényét, amikor Pilinszky költészete a metafizikai kérdések boncolgatásához is kényszerszerű inspirációt nyújtott.” Iancu Laura ajánlata. 
< >
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png