Térey János

Az örömelv

Az első könyv, amit végigolvastam hatévesen Debrecenben, Maytól a Winnetou volt. Vernét, aki lebilincselt, fölfaltam. Jókaitól is bármit.

Ha azt nyomozom, melyik az első irodalmi városélményem, alighanem a Vakáció a halott utcában Óbudája. „Halott az utca, üresek a házai, hiszen lebontás előtt állnak. Szép új lakótelep épül majd a helyükön. De addig? Pompás terep például vakációs lógások számára”, csábított a fül. Csukás István, természetesen a Delfin-könyvek közül. Ebből a sorozatból meghatározónak bizonyult még Erich Kästnertől A repülő osztály (máig legkedvesebb karácsonyi könyvem Dickenst is legyűrve), Hosszú Tolltól A Sós Sziklák Völgye és Dékány Andrástól az S.O.S. Titanic! Conan Doyle-tól A sátán kutyája. Ráth-Végh: A fáraó átka. Nyilván némelyik nem a színvonala, hanem a fölnyitott új világ okán.

És igen, megvan a saját magam rakta, tapasztotta olasz, sőt füles bástyák emléke az Egri csillagok nyomán, mint Kollár Árpinak. De megépítettem a lőcsei városházát is Mikszáth nyomán, igaz, azt már legóból. Scott és az Ivanhoe következett.

Akkor még nem akartam író lenni. Pedig kilenc-tíz évesen már írtam, állatmesét, indiános vagy sci-fi novellákat, sőt kísértettörténeteket. Aztán nagyon sokáig semmit. Szün.

Az első nagy belefeledkezés: a francia szimbolista szentháromságba. Életemben először taglóztak le versek.

Rájönni, hogy Ady életregényként olvasható, s hogy őt kedvelni nem zárja ki Kosztolányit; együttes hatásuk sosem lanyhuló ereje. 

Húszévesen a második komoly flash Szomory volt, amikor a tévében megláttam a kaposvári Hermelint.

A következő Thomas Bernhard. A menthetetlen és a Wittgenstein unokaöccse. Legnagyobbnak a Kioltást tartom, legközelebb egy színházi regény áll, az Irtás. Őróla tévhitek vannak forgalomban. Nem fekete mindene. Ha pompásan álcázottan is, de örömelvű. Életpárti, nem megsemmisüléspárti. Nem a végromlásban érdekelt. Hanem hedonista mizantróp. Például mindenévi merítkezései a mediterráneumban meghatározóak voltak számára. Számára a nagy irodalom, a képzőművészet és a zene adja a szellemi jóltápláltság érzetét. Ahogyan nekem is.

Ha már színházi regény, Bulgakov töredékét is imádom, és tőle szinte mindent. Puskint mondtam már?

Bölcseletből Nietzschénél és Ciorannál találtam azt a telítettséget, ami olvasóként is tartósan leköt. Bocs, szórakozni is akarok, nem csak épülni.

Kakukktojás Aragon, mert mit keres a listámon egy pártos szürrealista, amikor én sem a pártokhoz, sem a szürrealizmushoz nem vonzódom? Nos, ez az ember írt egy gyönyörű szerelmes regényt. Magyarul Sziget a Szajnán címmel jelent meg, megvolt anyám polcán. Én meg ötévente újraolvasom.

 Főoldal