Borbás Andrea

„E versek mind-mind a Léda asszonyéi”

Ady Endre és az Új versek

Ady Endre költői életművében mind a szerzői szándék, mind az olvasói élmény szempontjából a versesköteteké az elsődleges szerep, és nem az egyes verseké, melyek először folyóiratokban, s többnyire egyenként jelentek meg; az Új versek esetén például a Budapesti Napló Tárca rovatában. Az Ady-oeuvre-ben ugyanis a ciklusokba rendezett költemények, valamint a kötetbe szerkesztett ciklusok együttese mindig jelentésképző többletet nyer az egyes költeményekhez képest. Az egymás után következő versek vagy egymás folytatói lesznek, mint az Új versek A magyar ugaron ciklusában A Hortobágy poétáját követő El a faluból, vagy egymás ellentétei, mint a Léda asszony zsoltárai ciklus A mi gyermekünk című versét követő A vár fehér asszonya, ahol az ellentét fő forrása az első versben domináló többes szám első személy, szemben a második költemény egyes szám első személyű alakjaival.

De miképp vélekedett maga Ady a köteteiről? „Harminchat éves leszek, agglegény, kilenc év óta minden évben írok egy kötet verset […]”, fogalmazta meg az Érdekes Újság Dekameronjában 1913-ban.[1] Ez alapján a ciklusokat még nem tartalmazó Versek és Még egyszer című köteteit nem tekintette életműve részének – talán épp a szerkesztett verscsoportok hiánya miatt –, habár korábban, Elek Artúrnak 1910. január 22-én írott soraiban méltán számításba vette azokat, hiszen nélkülük, mint előzmények nélkül, nem születhetett volna meg az Új versek[2]: „Köteteim: 1. Versek (Debrecen, 1899) 2. Még egyszer (Nagyvárad, talán 1903) 3. Új Versek (Pallas) 4. Vér és Arany (Franklin) 5. Az Illés szekerén (Singer) 6. Szeretném, ha szeretnének (Nyugat) Fenyő meg tudja mondani a dátumokat.”[3] „A két elsőt persze magam adtam ki”[4] – tette hozzá e könyvekről, noha még a harmadik, azaz éppen az Új versek kiadását is előfizetők gyűjtésével segítette. Ady Endre az irodalmi kánonban napjainkban elfoglalt helyét tekintve meglepő, de az 1900-as évek elején számára is kihívást jelentett egy-egy kötete kiadása. Ugyanígy kevésbé köztudott, hogy Ady egyetlen lapnál, a Budapesti Naplónál dolgozott csupán belső munkatársként, s egyetlen olyan kiadó volt, amely több egymás után keletkezett kötetét is kiadta: a Nyugat Kiadó.

Az Új versek tehát, melyet már érett Ady-kötetként tart számon az irodalomtörténetírás, a Pallas Kiadónál jelent meg. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság fő profilja a könyv- és lapkiadás mellett a nyomdai tevékenység volt. A Pallas az 1884-ben tönkrement Wilckens és Waidl nyomda helyén, a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcában kezdett működni, majd a Kecskeméti utcába, 1895 szeptemberében pedig a Honvéd utcai, háromemeletes nyomdaépületbe költözött. Révay Mór visszaemlékezései szerint „[e]gy életrevaló és tehetséges, jogvégzett fiatalember, dr. Gerő Lajos, vette meg az egész Wilckens és Waidl-féle vállalatot és alapította meg belőle 1884-ben a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság-ot melyet, mint annak igazgatója, utóbb Budapest egyik legmodernebb nyomdavállalatává fejlesztett ki.”^[5] Az 1894-ben megalapított Magyar Hírlapkiadó Rt. is a Pallas-palotában kapott helyet, és a Pallas Rt. mindenkori igazgatója egyben a Magyar Hírlapkiadó igazgatója is volt, működésük tehát szorosan összefonódott. 1916. július 1-től 1925. szeptember 1-ig egyébiránt a Nyugat folyóiratot is a Pallas Nyomdában állították elő. A Pallas kiadó igazgatója 1900-tól Löwenstein Arnold vagy Löwenstein Kuthy Arnold^[6] volt, aki 1919-ig maradt ebben a pozícióban.

Új versek című kötete tervét Ady Endre 1905 februárjában Brüll Bertának jelentette be először: „Talán mégis kiadok egy kötet verset.”^[7] Ekkor „[a] versekből valójában még nem gyűlt össze egy kötetre való, de első két kötetének terve és a szándék bejelentése is jóval megelőzte a versek nagy részének megírását.”^[8] 1905. március 26-án azt írta Diósi Ödönéknek, hogy alkuban áll a Pallas Kiadóval, s „[…] hogy Mednyánszky illusztrálná a verseket.”^[9] A Pallas mindazonáltal csak azzal a feltétellel vállalta az Új versek kiadását, ha Ady előfizetők gyűjtésével előre biztosítja bizonyos példányszám eladását. 1905 októberében több lap is publikálta a kiadó felhívását, amely ez év decemberére ígérte a verseskötet megjelentetését. A kiadás időpontja azonban késett. Feltehetően több okból is: lassan gyűltek az előfizetők; maga Ady újra meg újra bővítette kötete versanyagát, meg-megakadtak a nyomdai munkálatok. A költő még 1905. október végén, november elején is az előfizetési íveket küldte szét, Vidor Marcellhez például a következő sorokkal fordulva: „A Pallas csak akkor adja ki kötetem, ha elegendő előfizető jelentkezik. Barátsággal és szeretettel tégy meg mindent”^[10] „Végül is 1906 február első napjaiban megjelent az Új Versek.”^[11] Az előfizetési ár fűzve három korona, díszes kötésben öt korona volt. A könyvet Ady Diósiné Brüll Adélnak ajánlotta a következő szöveggel: „E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket. Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növő lázában, mély viharzásokon és poklok tüzében. Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak.”^[12] Az ajánlás első mondatát Ady 1906. január 19-i levelében már leírta Brüll Adélnak: „A magáé ez a kötet egészen.”^[13] „Kevésbé ismert a verseskötet az asszonynak küldött példányába írt dedikáció: „D. Brüll Adélnak küldi kis könyve legelső darabját egy kurta élet minden nagy illúziójáért hálásan Ady Endre.”^[14] E dedikáció abban a barna bőrtokkal ellátott kötetben található, melyet Ady az asszonynak készíttetett. Később, amíg a kapcsolatuk tartott, minden egyes saját verseskönyvéből küldött neki egy ilyen tokkal ellátott egyedi példányt.

Mint említettem, az Új versek újdonsága az előző két kötethez képest a ciklusok megjelenése volt. Emellett itt jelent meg először a kötet élén, az ajánlás alatt a kiemelt vers is, mely a Vér és arany kötet kivételével A Minden-Titkok verseiből című kötetig mindegyikben szerepelt. Az Új versek esetén a nyitó „Góg és Magóg fia vagyok én” kezdetű vers különös jelentősége abban áll, hogy párbeszédbe lép a könyv utolsó, Új vizeken járok címet viselő darabjával, mely tulajdonképpen már címében is azt folytatja. Hiszen a kötetcím után nyitó vers folytatja az „új” jelző használatát, utolsó sora éppen a lírai én daláról mondja ki, hogy: „Mégis győztes, mégis új és magyar”, az Új vizeken járok pedig a lírai én új távlatainak felsorolását és kifejtését adja. Mindkét vers sajátja a külső világ és a lírai én ellentéte, mely legerősebben a második, A magyar ugaron, illetve a harmadik, A daloló Páris című ciklusokban jelenik még meg. A kötet további érdekessége a Szűz ormok vándora címet viselő záróciklus, mely azokat a költeményeket tartalmazza, melyek nem fértek be az előző három ciklusba, mivel tematikájukban, motívumaikban jóval szélesebb skálán mozognak, mint a témájukat (szerelem, hazai viszonyok, Párizs) már címükben is leíró előző három verscsoport. Mindazonáltal a kötet különlegessége még, hogy csírájában már tartalmazza az elkövetkező kötetek elkövetkező ciklusainak motívumait, így a halál-téma elsősorban a Léda-ciklusban jelenik meg, elég, ha a Léda Párisba készül vagy a Héja-nász az avaron című versekre gondolunk. Ugyanígy a Harc a Nagyúrral, mely a Szűz ormok vándora ciklus darabja, a Vér és arany kötet Mi urunk: a pénz ciklusát készíti elő, A daloló Páris című verscsoport pedig a Szeretném, ha szeretnének kötet Áldott, falusi köd című ciklusát.

De visszatérve a kötet kiadástörténetére, fontos kérdés, miképpen került Ady a Pallas Kiadóhoz. A válasz kivételesen egyértelmű: a kapcsolati hálója által. Egyrészt a Pallas a Budapesti Naplónak volt a nyomdája, annak az egyetlen lapnak, ahol Ady belső munkatársként dolgozott, s melyről az Új versekkel kapcsolatban egy publicisztikai írásában így nyilatkozott: „Majdnem kilenc évig aludtak e versek, a Budapesti Napló rázta föl őket.”[15] A kilenc év itt fontos utalás arra a tényre, hogy a Nagyváradon 1899 és 1903 között keletkezett versei közül, melyek második, Még egyszer című kötetében jelentek meg először, hat verset is érdemesnek tartott arra, hogy felvegye az Új versekbe. 1906 júniusában Ady a következő sorokkal fordult Juhász Gyulához: „Én a Vészi pressziója és rábeszélése által jutottam volt a Pallashoz. És kaptam kegyelemből 125 forintot. Igaz, hogy a Pallas reménye ellenére bevette a költségeit. De még egyszer mégse próbálkoznék verskiadással, magunkfajtájúaknak könyvével. Végtelenül undok, nem is sejtett valóságok rejtőznek itt az irodalmi sötét kamrákban. Nekem is volna két kötet versem is eladni való. Még csak halvány reményem sincs egyelőre két krajcárra sem. A mi korúink közül Farkas Imrén kívül ma még teremtett lélek az országban versíró pénzt nem szerezhet könyvével. Én és Kabos is, szeretettel állnánk az ön rendelkezésére. Hiába is próbálnánk akármit. Talán valami más módot gondoljon ki, hogy segíthessünk önön. Bocsásson meg, hogy tőlem kell megtudnia, milyen senkik vagyunk ebben az országban. És írjon, ha jónak látja. Szeretettel üdvözli Ady.”^[16]

Az igazság az, hogy „Vészi pressziója és rábeszélése latba vetésével” Kabos Ede járta ki az Új versek kiadatását a Pallas Részvénytársaságnál”^[17] – erre 1905. március 26-án írott levelében utal Ady: „Kabos csinálja meg kedves barátsággal az üzleteket.”^[18] Ady Lajos ehhez azt tette hozzá, hogy a könyv „[…] Löweinstein-Kuthy Arnold igazgató jóvoltából […]”^[19] jelenhetett meg, aki a Pallas nyomdájának vezetője volt. A kötetet a tervekkel ellentéteben mégsem Mednyánszky László illusztrálta, Nagy Sándor címlapjával jelent meg, s csupán egyetlen rajz szerepel benne, ugyancsak Nagy Sándor A mi gyermekünk című költeményhez készített alkotása, melyben a művész a vers negyedik és ötödik strófájából emelt ki nyolc sornyi szabad idézetet rajza aljára. Csak feltételezéseim vannak, végül miért nem Mednyánszky illusztrálta a kötetet. Vajon végül túl szűknek bizonyult a határidő? Vagy az ismeretlen költő kötetét nem vállalta a már neves festő? Ady levelezésében nem említi Mednyánszky nevét, prózai írásaiban is csak két ízben. Ezért is valószínű, hogy a kapcsolatot Mednyánszkyhoz a Pallas igazgatója teremtette meg, és nem Ady kezdeményezte a művésszel való együttműködést. Ezt a feltételezést arra alapozom, hogy Bródy Sándor Az ezüst kecske című kötetét szintén a Pallas adta ki díszkiadásban 1898-ban, Mednyánszkyt is szerepeltetve az illusztrátorok között. Azonban míg Bródy 1898-ban már tekintélyes szerzőnek volt mondható, Ady 1905-ben aligha. Ráadásul Löwenstein Arnold, felesége visszaemlékezései szerint, kapcsolatban volt Mednyánszkyval: „luxus-lakást tartottak fenn, nagy háztartást vittek, estélyeket adtak. »Ki-be jártak náluk a költők-művészek«. Férje »kártyázgatott, lóversenyezgetett« is.”^[20] Ezt erősíti Pálmai József Czóbel Istvánnénak 1918. október 28-án írott levele, melyben a következőket vetette papírra: „Kláberné informált, hogy László [Mednyánszky] olcsóbban kívánta a képeit adni, amiért kicsit megmostam a fejét s a vén bűnös kénytelen volt nekem igazat adni és megígérni, hogy ezentúl e téren a maga érdekei ellen véteni nem kíván. Informáltam őt a Szépm. Múzeum igazgatójának válaszáról, minek megörvendett és tudomására hoztam, hogy Oroszlánkövi [Löwenstein] nevű hiénáját megfogtam és így színt kell vallania, mennyit is kíván pár száz koronájáért?.. Oroszlánkövi úr most már Löwenstein-Kuthy panaszlevelet írt, és azt, hogy suba alatt akar minél több képet kapni, tudomásom szerint 400 koronáért!.. A levelét azonban László ideadta és így megállapodásos választ kap és egy képet tőlem, hogy egyszer s mindenkorra elintézve legyen!”[21]

Verseskötetek a századfordulón ritkán értek meg több kiadást, az Új versek azonban ötször is megjelent a Pallasnál; a második 1909-es évszámmal, 1908 végén, a harmadik 1912-es évszámmal 1911 végén, a negyedik 1918-ban, az ötödik 1919-ben. A második, harmadik, negyedik és ötödik kiadásért egyenként 200 korona járt Adynak. Az alapján, amit Ady Lajos bátyja és Kuthy kapcsolatáról feljegyzett, úgy tűnik, az igazgató egyfajta mecénásként volt Adyhoz kapcsolható, még Hatvany Lajos megjelente előtt. „[…] Kuthy^[22] jóindulatából […] a 200 K mindig rendelkezésre állott tíz éven át. A tréfás megállapodás az volt később Kuthy és közötte, hogy mikor sehol máshonnan nem tudott pénzt szerezni (de évenként legfeljebb kétszer), joga volt egy-egy újabb kiadásra előleget vennie a Pallastól”.^[23] Löwenstein és Ady kapcsolata az 1910-es években már-már barátivá vált. Löwenstein bemutatta Adyt a családjának^[24], az Ady-házaspár 1915 őszén, s a következő évben is meglátogatta Löwensteinéket^[25], de Löwenstein Arnold Csucsán is járt, 1918 nyarán A halottak élén című kötet első elkészült példányát vitte el a már betegeskedő költőnek.^[26] 1916 elejéről fennmaradt egy Adyt és feleségét ábrázoló kép is, melyet „kedves jó, igaz embereinknek” „hű barátsággal és szeretettel” szöveggel dedikáltak a Löwenstein-házaspárnak. Sőt Ady Endre Löwensteinnéhoz még egy alkalmi verset is írt:

Nagyon jó asszony, mert hiszi, vallja,
Hogy van jó asszony. Meleg szemeit
Gyöngéden veti minden hű dalra
s szereti, akik őt szeretik

Löwensteinnénak az ő nagyon tisztelő Adyja. Bpest 1910 okt. 15^[27]

Ady Endrének szokása volt kötetei kiadóitól újabb és újabb előlegeket kérni, a jövőbeli kiadásokra. 1909 márciusában Ady Löwenstein Arnoldtól 100 koronát kért: „Kérem igazgató úr, írassa meg nekem, hogy vásárolják-e az Uj versek új kiadását? Egyben kérem, mint nagyon megszorult ember, szíveskedjék nekem száz koronát küldetni. Önnek nem pénz, nekem nagyon nagy pénz – most.”^[28] 1909 júliusában még mindig várta Löwenstein Arnoldtól az előleget: „Egy este Lőwensteinékkal vacsoráztam a Margitszigeten s udvaroltam az asszonynak (vén, borzasztó nő), hogy kapjak a Pallastól még száz korona előleget.”^[29] (Láttuk, a Löwensteinnénak írt versben ugyanez a hölgy több mint egy esztendővel később, „Nagyon jó asszony”-ként jelenítődött meg.)

Ady Új verseket követő kötete, a Vér és arany már nem a Pallasnál jelent meg. Minden valószínűség szerint a Budapesti Naplóval való szakítás, illetve az a körülmény, hogy az Új versek első kiadása még nem kelt el, tette lehetetlenné, hogy Ady következő kötetét is a Pallas publikálja.

A kötetről huszonegy kritika jelent meg, s elindította Adyt azon az úton, hogy ünnepelt szerzővé, az irodalmi kánon fontos szereplőjévé váljon.