Hodossy Gyula
Még tart
„Nem, nem, ez még nem az a tánc,
szemem sarkában még nem az a ránc.”
Szentmártoni János: Ez még nem az
Ez még nem az a harc, a végső,
ez még nem az az egyszeri, gyertyafényes virrasztás,
még lámpák égnek, még tervek születnek,
még feladatokat rak lábunk elé az Isten,
még kibontjuk, amit tegnap elcsomagoltunk.
Folyvást újraöltözünk, ruhába, gyöngyöző szerelembe,
még kíváncsian nézünk a múltba és a jövőbe,
újra megéljük az emlékeket,
s mindent, ami volt, s ami nem,
a gondolatszüleményeket,
még rejtegetünk alvó kincseket, fénylő titkokat.
Még szeméremből behunyjuk kíváncsiskodó szemünk,
még almába harapunk, ízt fakasztunk, nyelünk,
nyelünk, ha bántanak,
de még a ránc, szemünk sarkában, a ránc, nem,
nem az a ránc.
Még tudunk emlékezni, nevetni és sírni,
még érezzük a Nap bőrpirító erejét,
még itt-ott arcul csap Szent János tanúságtétele,
még széttöri vágyainkat a mindennapok harca,
hogy aztán újra, kegyesen összerakja.
Még mosakodjunk, és törölközzünk meg,
aztán siessünk, aztán pihenjünk,
aztán ássuk el a fegyvert, mélyen,
aztán felejtsünk el mindent,
és újra mosakodjunk meg, versben.
Még nem az a ránc, nem az a tánc,
nem az a nevetés, nem az az árulás.
Megjelent a Bárka 2026/2-es számában.