Versek
Versek
„belefáradtunk a nyárba / nem akartuk csak megtörtént / és már minden mintha fájna” – Meliorisz Béla versei a Bárkából.
„Barázdált hársfakéreg arcunk helyén. / Korhadó erdő csontozatunkban. / Avar-torlaszok ereinkben. / Ha egyedül állok a mólón, nem jöttök. / Ha megérkeztek, elrejt a nádas. / Nem lehetünk együtt...
„Akit megöltek, nem beszélt, / úgy vádolt vérrel, hallgatag. / Akit temettek, sem beszélt, / némán pörölt a föld alatt.” Simai Mihály két különleges verse: egy, amelyet 1956-ban írt, és egy, amelyben...
„a gólyák elviszik a hazát / darabonként a tájat / és sosem hozzák vissza / a gólyák elvisznek egy-egy / arcot utcát elhordják egy lehelet / melegét mindent elvisznek és sosem / hozzák...
„Jövő hét / újra tollkérés / Te nem rest // Szünetben / meghívó kiállításra / közösre” – Hajdu Levente Zsigmond verse.
„a bárzongorát hozzáhangolni / az életemhez, ennyit lehetne még, / megnézni, mi van a folyosón túl, / mint akit visz tovább a nehézkedés, / de útközben még vissza-visszafordul.” Papp Attila Zsolt...
„Meddig él egy diófa, / mi szabja meg / éveinek gyűrődését. // Elégedett-e a sajátjával, / vagy gyökeresen más / életről álmodik.” Orcsik Roland versei a Bárkából.
„ketten kínlódtok meg az apanyelvért, / megy a motyogás, megy a pantomim, / már ketten gyűlölitek azt, a pult mögöttit, / míg a varázsszót végre ki nem mondja.” – Kollár Árpád versei a...
„Ha le sem írhatnám, senkié nem lenne. / Csak lebegne fű, fa, bokor árnyán, / amíg be nem kapná a weöresi ármány (...)” Verebes Ernő versei a Bárkából.
„Az önismeret, / e labirintus, világ, / amelyben simogatnak, / s ha szűkülő bőröd felhasad, / zöld magok játszanak / alatta.” Beszédes István versei a Bárkából.
