Versek

„Anyánk, kelet, töri lábunkat a csizma, amit / ránk húztál. Köhögünk novembereidben, / eltévedünk teremtett ellenségeid között, / viasszá változtatnak fegyvereid, anyánk, / fekete szemű óriás,...

„( volt ) aki / én – te / AZ / már / – [ ta / pasz / tal / tam / tapasztalom ] – / életfogytig / énte ( marad )” – Bíró József verse. 

„A szomszéd Mári megrontotta a libáit. / Néhány megdöglött. / Fogta magát a szüle, / levágott egy libát. / A vérit a vályúba eresztette, / és ütötte kalapáccsal, / verte, / csak verte a vért.” Bozsik...

„Arról dumálunk, amikről másokkal nem / Naná, hogy rólad is mindig sokat mesél / Ne aggódj, mindent nem tudhatok / S van, amit meg neked nem mond el” – Benedek Szabolcs verse a Bárkából. 

„Bőröm alatt fekete jég. / Árnyékom vékonyul, / ropog, görbül a hátam. / Mezítelen állok az idő / kíméletlen nyílzáporában.” Farkas György versei. 

„lépjetek elő / a gyerekkorból egyenként, mint az utolsó ítéletkor / az Úr angyala elé. / szólítalak elsőként, aki a kórházi fürdőszobában / az ütés előtt bevizezted a kezedet. / az első találkozást a...

„Hogy kérni jöttünk ide, nem vitás: / békét, bőséget, szerelmet rakással / de megtévedtünk a boldogulással / Uram, az élet is egy alkotás.” Finta Éva versei a friss Bárkából. 

„Sűrű a levegő, vihar előtti csönd, / indián nyár. / Üres károgás, meddig, / meddig maradnak.” Graf Dorka verse. 

„Bűn magjából kel ki a megbocsátás? / A láthatatlan árnyalatai / a zöldek, hol rétekből erdő sarjad, / és kerti mezítfényben oázis nő.” Halmai Tamás versei a legújabb Bárkából. 

„a vereség is aluszik / nem káromkodik már a száj / csak ajkunk görbül egy picit / aludj el szépen kis varázs”– Magyari Barna versei.