Versek

„A Nap lágyan mellkasomra tapos, / levelet hagy rajtam az ősz / égeti az apró, finom billogot, / a szeleket visszaszívják, mint / meggondolatlan, csúnya mondatot.” Ajlik Csenge versei.

„Van itt, az égben egy veterán lélek, fiam, / ő az én hasonmásom, vagy ha neked így jobban / tetszik: én vagyok az ő hasonmása – 2 tudom, / hogy érzékeny vagy az elsőbbségre, fiam, ha / tehetnéd,...

„Amikor egy reggel eltűntek a korlátok, / és a korlátlan lehetőségek országában / ébredtünk mi is, csak jött újra meg újra / a napnyugta, jött a demokrácia, és jöttek / hamarosan a használt autók is....

„Az illúzió hihető, / pedig tudjuk: / ez csak egy szakma. / Varázslat – végtelen gyakorlás árán. / A cselekmény rejtetten, / két mozdulat közt eltűnik. / Más van, mint amit látunk.” Finta Éva versei a...

„Innen már látható a skicc: / drámai színek a széles-kurta vásznon, / hevenyészett golgotai vidék. / Ámuló női tekintetek és táguló / tér, majd pompa, dísz és kényelem. / Minden és több, mint ami...

„Mindenki azt viszi magával, / amit gyerekkorából hoz. / Lehet az jó, avagy rossz irány, / mire ráeszmél, kész a kereszt. / Igen, azt vitted te is, Lieb Mihály!” Kiss Ottó verse, mely második...

„csak nem marad már hely / mindenre nem elég a vászon / nem fér ami maradéknak is kevés / nem lesz hely az égnek / csak tetőkön túli kék derengés” Dávid Péter verse, mellyel a Munkácsy Mihályt...

„Egy könyv, ahogy a polcról leesik, / egy hír megint arról, hogy mi van itt, / egy álom, hova foszlik, keresem, / felébredek, nem lesz meg sohasem.” Várady Szabolcs versei a Bárkából.

„Ismerősök, idegenek / halványulása, / visszaverődéstelen életek, / és fölöttük áttetsző világod, / ami csak fügött velem és veled. / Üreslő tengeredre, érzed, / rátelepedett légüres...

„Felismered a göncöket s a pálmát. / Otthonos az út szürkületje is. / Most felzokog a Máté-passió, / a fennmaradó részen elkísér. / A megfáradtak, megterheltek útján, / az észveszejtő megnyugvás...