Versek

„Csak nem volt hiba, hogy lettem én?! / Ha véletlen volt is, lett erény: / volt kit szeretni pár nőnek itt, / s én nem adtam szívem őnekik??” Tatár Sándor versei. 

„És azt ajánlom / ne nyúljatok a versekhez se / ők a mi megmaradt hozzátartozóink / testvéreink a harcban a lélegzetért / legjobb krónikásai annak ami történt / és ami történni fog (...).” Turczi...

„Egyszer elviszlek sétálni. / Távoli nyárfások felé indulunk. / Oda, ahol mélyzöld folyó suttog. // Ez a levél pont akkora, / mint most a tenyered. / Az évszak neve Sohasem.” Hartay Csaba versei...

„Mit meséljek, kilencven éve árnyék, / neked, ki lám csak, szóba állsz ez ükkel? / A vén fa a Hyde Parkban – láttam! – áll még, / mint azok ott rég… túl… aranykezükkel.” Győrei Zsolt verse Kosztolányi...

„Tárgyak a valóság helyén, / és valóság, ha nem kell. / Mondjátok, mit tehetek én / az öröklött szégyennel?” Vörös István versei a Bárkából. 

„Forró viasz úszik / a bádogmedencékben, / a homokba szúrt gyertyák / őrségben, szó nélkül / zokognak helyettünk, / eltűnnek sorjában / azért, amivé lettünk.” Molnár Krisztina Rita versei a...

„a diszkó után azért elmegyek látleletet vetetni / az ügyeletre. tél lesz, a cipőm alatt ropog a hó, az orvos / ismerős, korrekt tájképeket fest, néha kiállítja őket / a művelődési központban vagy...

„Mondat ragyog: lépjek túl valamin. / Mert az élethez kell az akadály. / Varázsosan szép elméletet gyárt és / magába szív a szemcsés szívapály.” Karácsonyi Zsolt versei a Bárka éléről. 

„Láttam Jézus térdét fényleni. Néztem őt / és néztem magamat: a vízen ellebegő / kezeket. Fáradt voltam és szomorú. / Pénz hullott a faládába, hullott, / lehullott.” Papp-Sebők Attila versei. 

„mert az egyensúly réges-rég kibillent // e világban, mely kicsúszott kezéből, / s már az ördög tulajdonába fordul, / hol nem futja a rosszkedvünk teléből, / csak az, hogy egymást megfeszítjük orvul,...