Versek

„Első látásra szinte érthetetlen. / Halottfehér, de ifjú Mária, / akinek végig kell még járnia / a szeretet poklát?” – Markó Béla versei a friss Bárkából. 

„ilyen folyó nincs több / az egész világon, / és egyáltalán milyen / óceánba ömölhet, / hiszen már régóta / nem a víz az úr. / A magyar költészet folyója / egyre árad, / egy-egy verssor megállhat...

„Július volt? Alig emlékszem már. / Forró tenyeredben őrizted a nyarat. / Picit én voltam te, aztán elfutottál. / Utánad vízözön, kánikula maradt.” Kovács Újszászy Péter versei a Bárkából. 

„Már mióta, itt várom, hogy meghozza majd, hogy / hozza majd a levelemet, ha nem ma, akkor holnap, / vagy holnapután, vagy még azután, itt várom / fekve, hasalva, könyökölve várom, és fordulok, / ha...

„Hová indultam a könnyebbik úton? / Ti, akiket nem leltem sehol, / űzzétek messze a közelgő éjszakát.” Muszka Sándor versei a legfrissebb Bárkából. 

„mert üldöző / mert üldözött / mert rejteget / nincs hova // (»Aki a mélybe ránt« / »Púp a hátamon« / becézget / mostoha)” – Máté István versei a Bárkából. 

„boldog az, akinek befellegzett, / s aki nem tartja fenn magát feleslegnek, / annak még leeshet, hogy nem is volt / rossz lófrálnia a fellegekbe’.” Marno János versei a Bárkából. 

„Lábunkhoz tettük mindenünket, / azt szeretnénk, hogy megvegye valaki. / Amikor lehajolnánk a legkedvesebbért, / látjuk, hogy nincs már semmink. / A nagy vásár elmarad hát, / nincs mit eladni,...

„Az én anyám a legbátrabb asszony, / ha kilép az ajtón, kihúzza magát, / dagad a mellkasa, egyenesen tart, / nem tudja, de nem a jóslatait, / a tekintetét félik.” Veszprémi Szilveszter versei. 

„Imamagokat vetek az égbe, / miközben, ha úgy vesszük, / koldustetűmagokat vetek a földbe, / még ha akaratlanul is, bő termésről / gondoskodom, potyognak az őszi / fűbe a rejtelmes útra kelő parányok...