Versek

„Így kellene élnünk nekünk is, / már hatalmas hagymákkal a földbe / dagadva, emberi fogyasztásra eleve / alkalmatlanul, csak tekintettel / fogyaszthatóan, gyomorkeserűen.” Csabay-Tóth Bálint...

„Szeretném, ha igazán figyelnél. / Még soha senki nem hallotta meg, / hogy mindig erről álmodtam. / Nem hagylak el, ha nem jössz, / nem hagylak el, ha elmész, / nem hagylak el, ha félsz az életedtől.”...

„Alszunk. Folyamatban az alvás. / Neked ez sötét grafitszín hullámzás, morajlás, / nekem végeérhetetlen ürességben valaha volt / fénypontok megrendítő csendje.” Nyerges Gábor Ádám verse. 

„megadva magad a halálnak, / nyugalommal csüng bele kezed / abba a fáradtrózsaszín / másvilágba, / milyen jól áll neked ez az / árnyalat, lefogadom, anyám, / hogy Isten színe előtt jó / színben fogsz...

„Száz színes szalag a nyár. / Száz szalag a ledöntött / májusfa hajában, / száz szín a fölszalagozott / lányok és vak lovak / sörényén, álomi lakodalom: / fölszalagozott menet a nyár.” Pintér Lajos...

„Csak nem volt hiba, hogy lettem én?! / Ha véletlen volt is, lett erény: / volt kit szeretni pár nőnek itt, / s én nem adtam szívem őnekik??” Tatár Sándor versei. 

„És azt ajánlom / ne nyúljatok a versekhez se / ők a mi megmaradt hozzátartozóink / testvéreink a harcban a lélegzetért / legjobb krónikásai annak ami történt / és ami történni fog (...).” Turczi...

„Egyszer elviszlek sétálni. / Távoli nyárfások felé indulunk. / Oda, ahol mélyzöld folyó suttog. // Ez a levél pont akkora, / mint most a tenyered. / Az évszak neve Sohasem.” Hartay Csaba versei...

„Mit meséljek, kilencven éve árnyék, / neked, ki lám csak, szóba állsz ez ükkel? / A vén fa a Hyde Parkban – láttam! – áll még, / mint azok ott rég… túl… aranykezükkel.” Győrei Zsolt verse Kosztolányi...

„Tárgyak a valóság helyén, / és valóság, ha nem kell. / Mondjátok, mit tehetek én / az öröklött szégyennel?” Vörös István versei a Bárkából.