Versek

„A pénzmalom már mindenkit felőröl, / ha hitben élsz, lelőnek egy tetőről, / s a sírgödör neve: történelem. // Mert uralkodni mindenek felett / az ember legfőbb vágya, s elveszett / a tiszta szív s a...

„Csak mennének, és mennének / a lassúság áramló nyugalmában. / A horizont még távol, de ekkor már tudnák: / a lassúság felkavaró érzése után / mindig összerendeződnek a dolgok / és ez annyira, de...

„Megnyugtató lett volna, / mint a céges e-mailedről érkező / automatikus válaszok: »Köszönöm az üzenetét, / nemsokára felveszem Önnel a kapcsolatot.«” Izsó Zita versei a Bárkából. 

„Mert hús a hússal végül egybeér. / Minden vörös. Valamit nem tanított / az Úr nekünk. Eltitkolta a titkot. / S most csupa vér. Csak te leszel fehér.” Markó Béla versei a Bárkából. 

„A postaláda megfeszül, / zsong a magyar vidék. // Egy kivégzett fényképeit / őrzi a boríték. // Mit lát, mit ért meg a kötél? / S az égi madarak // miért repülnek lázasan / a füstfelhő alatt?”...

„A legtöbb emberre semmi szükség. / De a leggyatrábbak sem bomlanak el rögtön. / Kell egy kis idő. Kell valamennyi remény.” Bánki Éva versei. 

„istenem mennyit vártam állomásaidon / lepattant szögletein egy vagy két országnak / szakadt vénjeid csavargóid kéregető gyerekeid között / Ladányban Miskolcon Váradon Kolozsváron / csatlakozás...

„Vagy a kerekek surrogása idézte / fel benne azt a hasonló nyarat, / vagy csak a fénytől, az alacsony naptól / villant át rajta az a pillanat.” Tóth Krisztina verse a Bárkából. 

„Azt hiszitek, nekem könnyű: / puff! az égből pottyanok? / Rendes nevem Nikolaosz, / öreg görög pap vagyok. // Ahol boldog népet dajkált / Kis-Ázsia lágy öle, / ott állt hajdan Műra város: / én voltam...

„én mindig, mindent keresni fogok. nem csupán szerelmet, pénzt, / könnyű álmokat, hanem tárgyakat. nem rangjelző birtoktárgyakat, / inkább hétköznapi apróságokat” – Jenei Gyula versei a friss...