Acsai Roland
Az éjszaka sötétje
(részlet az „Amikor Misi kisfiú volt” című tárcanovella-ciklusból)
Amikor Misi kisfiú volt, kapott egy koromfekete vetési varjút az osztálytársától, akinek csak azért állt módjában elcsípni, mert a madár mindkét lábát térdnél levágta egy csapóvas, amelyet talán fácánnak ravaszkodott ki egy ember az ökörnyál-hajszálakat hullató és már javában deresedő határban.
Misi osztálytársa a varjút addig egy üres nyúlketrecben tartotta, aztán elunta a vele való bajlódást, és inkább felkínálta Misinek. Mielőtt a fiú elvitte, az osztálytársa lelkiismeretesen bemutatta, hogyan kell táplálni a madarat. Ásót ragadott, és kövér gilisztákat forgatott ki a régi bakelitlemezként csillogó földből, majd a varjú elé dobta őket, aki szaporán elnyeldeste a vonagló férgeket.
Misi a kezében szállította haza a varjút, és ebből lett a baj. Egy végtelennek tűnő kukoricatarló mellett baktatott, amikor ficánkolni kezdett a szárnyát verdesve. Bár a földről láb híján nem lett volna képes felszállni, Misi kezéből kivetődve már szárnya alá tudta kapni a szelet, és elvitorlázott az egyik szárkúpig. A fiú gyorsan utána iszkolt, de amikor fel akart mászni a kúp meredek oldalára, a varjú továbbröppent egy távolabbi szárkúpra.
Misi addig követte egyik kúptól a másikig, melyek úgy borították a tarlót, mint egy indiántábor sátrai, amíg besötétedett, és teljesen eltévedt. Egy idő után a madarat is szem elől vesztette, és csak bizonytalan árnyfoltok után futkosott. Voltaképpen már csak azért szaladt, hogy addig se érezze, mennyire kétségbeesett, mennyire egyedül van, és mennyire hiányzik az otthona. Cipőtalpára olyan vastag sárréteg ragadt, hogy legalább fél fejjel magasabbnak látszott tőle.
Mivel elkezdett cseperegni az eső, Misi úgy döntött, bebújik az egyik kukoricakúp belsejébe, amíg el nem áll, de amikor benézett a nyíláson, vad morgások közepette egy kóbor kutya ugrott ki belőle. Misi futott, ahogy a sáros tarlón bírt. A kutya szerencsére gyorsan felhagyott az üldözéssel, és kisvártatva az eső is megkegyelmezett neki. A kisfiú holtfáradtan lerogyott az egyik szárkúp tövébe, és sírni kezdett. Addig sírt, amíg bele nem szenderült.
Kék villogásra ébredt, felnézett. A közeli dűlőn rendőrautó állt, annak villogott a fényszirénája. Hamarosan felbukkant a rendőr is: „Kelj fel, öcsi, a szüleid már mindenhol keresnek.” Misi csöndesen beszállt a hátsó ülésére, amíg az éjszaka sötétje suhogva meglebbent mögötte, akár egy óriási varjú szárnya.
Acsai Roland 1975-ben született Cegléden, jelenleg Budapesten él.
