Bálint Tamás
A kárhozat útja
a hiuság kétségkívül a kedvenc bűnöm
- egy másik John Milton
Prológ
A hitvány emberélet útfelén
a külváros kapujához menet,
felhagyva az irányt és a reményt,
mély fertőben készültem egy hetet
eltölteni s az alvilág helyett
- ahol a puszta szó úgysem segít -
sorban nyakamba venni bűneit.
I. (Kevélység):
Elsőre Katában merültem el,
a combjai közt, mert nem sikerült
az orráig felérni. Nem emelt
magához akkor sem mikor felült,
s ha hevert is, hiusága került
előtérbe csak, imádva az „Én"-t
engem lenézve tartott szolgaként.
II. (Fösvénység):
Előre és jól kellett Fanninak
fizetni, vissza viszont nem sokat
adott. Akár, mint a tegnapi nap
ha folytatódna: hűvösen fogadt',[1]
s én faltam az apróbb falatokat.
Magát sajnálta tőlem azt hiszem,
így végeztük mindketten éhesen.
III. (Bujaság):
Korábban, ami kimaradni tűnt,
Berta kamatostul megadta azt.
Öröm volt átalélni a rutint,
mellyel dolgozott, imádta amazt,
s a férfiasság - felséges malaszt! -
előtte már-már szinte meghajolt,
de bírni kell, még épp csak szerda volt.
IV. (Irigység):
Negyednap Ildikó került elém,
a legmohóbbnak ismertem meg őt,
mert semmi bók nem volt neki elég,
főleg, ha más is kapott azelőtt
belőlem. Megvonná a levegőt
is tőlem, magam bármiképp töröm,
az összes boldogsága káröröm.
V. (Torkosság):
Az igazán erőltetett menet
mégis csak Tilda volt, amekkora
árnyéka és étvágya rettenet,
világot elnyelő kövér toka,
szörnyű fogságban tartva tompora
alatt féltem először életem
során, pedig nem volt könnyű hetem.
VI. (Harag):
Heléna már, a szikrázó szemű,
ezután nem tudott meghatni sem,
hiába is vetette szét a düh,
majd tette szét és vette tévesen
közönyömet fejére mérgesen,
mi menetrend szerint következett:
magából mind jobban kivetkezett.
VII. (Restség):
Utójátékra Réka állt elő,
vagy csak a lustaság tartotta ott,
levezetésnek épp megfelelő,
más kívánnivalót nem is hagyott,
mint ásító szájú gondolatot:
ölében megnyugodni lelkileg -
a hetedik nap így pihenni meg.
Ajánlás
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.
(Dante Alighieri)
[1] egyeseknek; másoknak: fogadott
Megjelent a 2010/6-os Bárkában.
