Prózák

 

G__czi_J__nos_m__ret.jpg 

 

Géczi János

 

Utalólapok, A-E.

 

A, mint A

 

A családomban nagyon jól tanuló gyerekek vannak. Anyám engem küld mindig a pékhez kenyérért. Hessz bácsi, amikor odaérek, rögtön feldob erős karjaival a plafonig, és utána egy apró, fehér cipót a kosaramba rak, ami csak az enyém. A pékség a közelünkben van, az országút mellett. Menetben olykor látom Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, amint Gödöllő felé száguld az autóján, a gépkocsija mellett motoros kísérőkkel.

            Tízéves vagyok, amikor kitör a II. világháború. Két nővérem már intézetben tanul. Ez az intézet az I. világháborús hadiárvákat gondozza, de apám halála után a rendőrárvákat is befogadja, s fejenként 50 pengő jár a tartásukra. Gyönyörű intézetet varázsolt az igazgató a Városmajorban, a Major utca és a Bánfy utca sarkán, egy többemeletes házban. Ha jól emlékszem, rendőrárvák valójában hárman vagyunk. Kilencvenkét lány, a négy kicsin kívül, akik a pedagógusok gyermekei, mind 14-18 éves, sokuk szülei a kormányzathoz tartoznak. Rájuk mindig zongoratanárnők várnak, szabad idejükben zongorázni tanulnak, s erre számos termet tartottak fenn.

            Amikor a németek bevonulnak Párizsba, Marianna néni az ebédlőben jelenti be az eseményt, mind a mai napig érzem a fájdalmat a drámai hangjában, amikor elmondja, hogy a németek eltiporták a francia hadsereget, akik ezt hagyták, hogy a sok műemlék ne pusztuljon el, s nem álltak ellen.

 

A, mint Ajándékgyerek

 

Első unokám ovis, és meghallja anyukája, hogy beszélget két ovistársa szüleivel, akik Palikát, aki harmadikként született a családba, igazi Ajándékgyereknek tartják.

A nyolc éves Rozival közös szobában alszanak. Palika elmondja a nővérének, képzeld, Rozi, én nem is anya-gyerek vagyok, hanem egy ajándékgyerek. Palika tárgyilagosan és érzelemmentesen közli.

Erre a szülők bemennek a gyerekszobába, gondolom, nem tárgyilagosan, de sok szeretettel elmagyarázzák, hogy ő igazi, saját gyerek, csak azért mondják ajándéknak, mivel az ajándékot mindenki szereti.

 

A, mint A két nyíl!

 

A gyermek Sanyi betegen fekszik, otthon. Egyedül van, unatkozik. Kap, talán a névnapjára, egy gyönyörű, rézből készített íjat. Még látom, a szüleinél, a szekrény tetején hever, éppen csak le kell porolni, használatba kerülhetne, de mivel nekünk három lányunk születik, számukra nem való, nekik lánykajátékokat vásárolunk.

A második emeletről, ahol él a Mórocz család, belátni a szomszéd udvarába. Ott kárálnak a tyúkok. Egyszer csak, a szárnyait rángatva eldől az egyik. A termetes gazdasszony lehajol mellé, amikor nyíl fúródik a fenekébe. Nagy botrány! Sanyinak kétségtelen, hogy rendkívüli a kézügyessége, de azért két nyilat kilőni egymás után!

 

A, mint Anyi levele Sanyihoz


Drága Fiam!                                                              Veszprém, 1945. IX. 1– én

Kimondhatatlan örömöt szerzett leveled, az első levél, amit nyolc hónap óta Tőled kaptam. Szerencsére már előbb is kaptam rólad hírt. Némethy néni mesélt először találkozásoktól, no meg Farády Karcsi beszélt sokat kalandos sorsotokról. Karcsi ma még otthon van, és gondolhatod, hogy fájt a szívem, hogy Te nem jöttél. Természetesen Sanya sincs még itthon, és sajnos róla nem is tudok olyan pozitív hírt, mint rólad, csak Takácséktól hallottam, hogy Takács Pitykóval együtt vannak Lübeck Neustadtban, de senki sincs, aki látta, vagy beszélt volna vele. A jó Isten adná, hogy hamarosan Ő is életjelt adjon magáról. Habár a háború Veszprémet majdnem teljesen megkímélte, mégis rettenetes napokat éltünk át. Elsősorban is egy nagyon fájdalmas veszteség ért bennünket, mert szegény Nagyapi – bármennyire is szeretett volna megvárni bennetek –, február tizenhatodikán hirtelen meghalt. Már egy idő óta gyengélkedett, de egy óráig sem volt fekvőbeteg, és annyiszor mondta, hogy benneteket meg szeretne várni, hogy még egyszer láthasson. Nem sikerült szegénykének, mert régi betegségéből kifolyólag hirtelen műtétre volt szükség, és a műtőasztalon meghalt. Nagyon-nagyon hiányzik! Az érzett bánat és az értetek való aggodalom keservessé tette azokat a hónapokat, amiket nélkületek eltöltöttünk.

Ma úgy vártalak haza, hogy szinte fanatikusan hittem megérkezésedben. Szüreteltünk, és én mindig vártam, hogy egyszer csak megjelensz a szőlőben. Azért írok ilyen kapkodva, mert a szőlőbe hozta a hírt Báthory bácsi, hogy reggel megy egy amerikai katona Passauba, és küldhetek levelet. Hát egész napi szüretelés után most este írok. A borítékban lévő másik levelet juttasd el a címzetthez, Magda néni barátnőjének a férjéhez.

Attila orosz fogságban van, méghozzá valószínűleg Oroszországban. Magda néni semmit sem tud róla. Emma tanti is meghalt szegényke január ötödikén.

Nagyanyi elég jól megvan, de már türelmetlenül vár benneteket, és sokat búsul. Nagyapi után Api megint átvette a paloznaki gazdaság vezetését, jól van, és rendületlenül hisz abban, hogy minden baj nélkül mindketten szerencsésen hazaértek. Bözsike férjhez ment, de azért még velem együtt jár hivatalba.

Isten veled, édes drága fiam! A közeli viszontlátás reményében sok, sok csókot küldünk mindannyian

Anyi

 

A, mint Anyihoz és Apihoz írt levél

 

Kedves Anyi és Api!                Wuppertal–Lichtscheid, 1949. december 2.

Már második alkalommal próbálok Wuppertálból életjelt adni magamról, nem tudom az elsőt megkaptátok-e. Számítva minden eshetőségre, megismétlem most előbbi levelem lényegét.

Tavaly december 20-án indultunk Érsekújvárról. Útirányunk Pozsony–Breslau–Lissa–Halle–Jena–Nürnberg. Vielseckből két hét múlva Stettinkbe mentünk. Itt pár hetes kiképzés után olyan közel jött az orosz, hogy kidobtak bennünket az Odera mellé kb. húsz km-re délre Stettintől. Eleinte csak állásokat építettünk, de az orosz nemsokára felzárkózott az Odera túlsó partjára, és egyszerre első vonalban találtuk magunkat. Hála Isten, az orosz nem csinált nálunk semmi vállalkozást, csak lőtt bennünket rendszeresen minden nap. Így ment ez több mint egy hónapig. Végén már úgy megszoktuk a sok aknát meg gránátot, hogy rá sem hederítettünk. Április elején megjött a leváltásunk. Párnapos kódorgás után huszonhat kilométerre az Odera mögött harmadik vonalba raktak bennünket. Itt SS-kiképzőket kaptunk, és minden jel arra mutatott, hogy az SS be akar olvasztani magába. Zászlóalj-parancsnokságunkra ma már meg is érkeztek az SS-egyenruhák, de kiosztására már nem került sor, mert az orosz ápr. 20-án áttört négy órás pergőtűz után az Oderán, és ápr. 25-én felzárkózott elénk. Közben 24-én és 25-én összesen kb. ötven csatarepülő-támadást kaptunk gépágyú-géppuskatűzzel és természetesen bombázással.

Szerencsénk volt. Mindössze két könnyű sebesültje lett a századnak.

Másnap éppen a századparancsnoki állásban voltunk. (Hogy el ne felejtsem, mi Pitykóval elejétől fogva jelentő futók voltunk a századtörzsben. Nagyszerű beosztás.) Mikor az állandó alacsony támadások egy rövid szünetében berohan hozzánk egy fiú az állásokból, és jelenti, hogy itt az orosz. Először nem hittük, de azután feltűnt, hogy a szemközti dombokon leereszkedő katonákat nem bántják az orosz csatarepülők, sőt előttük tisztítják az utat.

Gyors telefonálás után zászlóaljparancsnokunk saját szakállára kiadta a visszavonulási parancsot, és mi a legnagyobb csatarepülő-tevékenység közben elhagytuk az állásokat, mikor az orosz alig két-háromszáz méterre volt előttünk felzárkózva, sőt már szórványosan aknázni is kezdte a falat.

Nem részletezem tovább a dolgot. Elég annyi, hogy bennünket megnyomtak a keleti fronton, mire átszaladtunk a nyugati frontra úgy, hogy a páncélos ékek állandóan a sarkunkat harapták, sőt egyszer el is kaptak, de két nap, egy éjszakás állandó meneteléssel kibújtunk a harapófogóból, és május 3-án hajnali fél négykor találkoztunk az előrenyomuló amerikai hadsereggel.

Ezek átadtak az angoloknak, akik felszállítottak bennünket Schleswig–Holsteinből kb. Kiel–Lübeck vonalába félúton Neustadt város mellé. Itt voltunk októberig, amikor idehoztak Westfáliába, a Ruhr-vidék kellős közepébe, Wuppertálba. Itt várjuk a hazaszállítást, ámbár lehet, hogy nem várjuk meg, hanem előbb hazaszökünk, mert olyannal biztatnak, hogy esetleg ránk csak tavasszal kerül a sor.

Meglehetősen jó dolgunk van. Mi vagyunk Pitykóval mint orvoshallgatók a zászlóalj-gyengélkedő vezetői. Mi lakunk az orvosi szobában egészen külön a többiekkel. Még két fiú lakik velünk. Egy festőművész és egy idősebb fiú, aki egy gyógyfürdő-igazgató. Szobánk nagyszerű meleg, néha alig lehet kibírni. Mellettünk van a fürdőszobánk (igaz, hogy kád, az nincs), mellette pedig a rendelő. Még egy szoba tartozik ide, ahol a két szanitéc lakik. Ezek mást nem csinálnak, mint a takarítást és rendben tartását ennek a négy helyiségnek, mely egészen külön folyosón van.

Minden nap kilenc-fél tízig van rendelés, utána szabadon rendelkezünk az időnkkel. Holnap 13-22 óráig kimenőnk van a városba (400.000 lakos).

Ami az egészségemet illeti (tudom, Anyi, ez érdekel legjobban), nincs és nem is volt semmi komolyabb bajom, sőt. Meggyógyult a gyomrom is. Az otthoni étvágytalanságomnak semmi nyoma. Jól vigyázzatok, ha hazamegyek, hát kieszlek Benneteket a vagyonotokból. – Ha ugyan otthon is van elég?

Itt meglehetősen rossz hírek járnak Magyarországról, bár ezek valamennyien pesti eredetűek. Úgy gondolom, otthon jobb lehet a helyzet. Ádámról még semmi hírt nem hallottam, bár eleget nyomoztam utána. Még az alakulatot sem tudom, hol lehet. Januárban Van der Berlinben voltak. Hát otthon hogy vagytok? Nincs semmi bajotok? Nagyanyi hogy van? Sajnos mind olyan kérdések, melyek engem nyugtalanítanak, de hiába kérdezem, nem tudok válaszolni. Azért megpróbálhatjátok, sőt próbáljátok is meg a választ Németországba valakivel kicsempésztetni, innen azután már postán megkaphatom.

Most Nagyanyihoz volna pár szavam. Kedves Nagyanyi! Ha már azt a levelet megírták (talán még Api is ír bele), és megpróbálhatják hozzám eljuttatni, hát zárják be a borítékba legalább egy lavór Nagyanyi készítette barátfülének a szagát. Mert talán még attól is jóllaknék. Sőt megsúgom, talán még a kelkáposztát is megenném. (Egy hete mást sem kapunk. Brrr!)

De zárom soraimat, majd legközelebbi alkalommal másról írok ilyen sokat. Van miről. Gizit, Géza bácsit, Mártit, Ilonkát, Iluskát, az összes ismerősöket, Benneteket pedig sok-sok szeretettel csókol

                                                                  Sanyi

 

Á, mint Ádám, 2010 karácsonyán meghalt

 

Sanyi testvére vonaton hal meg, csendben. Elalszik, s Budapesten, a Déli pályaudvaron a vonatot takarító asszony észleli, hogy elment.

 

B, mint Bajor

 

Tizennégy éves koromban a városmajori intézet diákjai adták a műsort a Vigadóban. Magam verssel készülök fellépni. Előkelő vendégek érkeznek, mint a főherceg és debreceni születésű tanítónő felesége – ők utóbb kétszer meg is látogatnak az intézetben. Mesélik az igazgatónőnek, beszélgettek velem, s jó lenne, ha színész válna belőlem. De én azt válaszoltam, hogy sok rosszat hallottam a színésznőkről. Ezen nevetnek. Én meg bizonygatom, hogy a füzérkomlói barátnőm, Mészáros Irénke regényeiben mennyi rossz van róluk leírva, továbbá az anyám gyakran emlegette őket mint rendőrök fejét elcsavarókat. Az igazgatónő hosszan faggat arról, mit is gondolok Bajor Giziről.

         Később háromszor látom színpadon Bajor Gizit. Emlékszem, első vagy a második sorban ülök, Lope de Vega A kertész kutyáját játsszák. Bajor Gizi arca túlfestett. Amikor elkezd játszani, menten elbűvöl, csoda, hangja édes és csillogó. Karenina Anna szerepe a második. Valamiért tizenkét egységre szabdalja a darabot a rendező, nem értem, miért, nem szeretem a depresszív hősnőt sem. Bezzeg az Ármány és szerelem grófnőjeként csodálatosnak mutatkozik. Máig emlékszem az igazgatónő, Klári néni elnyújtva mondott, darabokra esett kérdésére: Mit gondolsz te Bajor Giziről?

 

B, mint Balett

 

Egy régi emlék jut eszembe, és mindig nevetek rajta.

Hermina lányom néptáncos. André-Pierre, a vőm száznyolcvankét centiméter magas mackó. Bella, a leányuk csak úgy alszik el, ha szülei balettoznak az ágya mellett. Híres, kék, szép szemei kitágulnak. A szülőknek bizony sokat kell táncolgatni, amíg elalszik.

André-Pierre a legdrágább apa.

A régi fotók jól mutatják a gyönyörű babát. Nekem legjobban az a fénykép tetszik, ahol André-Pierre ágyon fekszik, mellette Bella pólyában, és az apja áhítatosan nézi kis újszülöttjét.

 

B, mint Bandika, azaz Bandó

 

A jó Isten kedvében odafekteti az anyja mellé. Mindig mosolyog. Ha vásárolni megyünk, rá se néz a csokikra. Én szólok, hogy bármit megvásárolhatsz magadnak. Azt mondja, tudom, Mamika, soha nincs pénzed. Én soha nem mondom, hogy kevés. Már nyugdíjas vagyok, a szülei pedig Pesten élnek. Bandó itt lakik velünk, s vagy Sanyi vagy én megyek érte az oviba. Sokat tartózkodunk a nyaralóban. Papával horgásznak, én úszni tanítom. Gondos nagymamaként kirázom a kiskabátját, és új zsebkendőt rakok a zsebébe. De egy alkalommal a világ legjobb gyereke rám ripakodik, miért túrom fel a zsebét. Egy kis óra van benne. Emlékszem, hogy elviszi az oviba a drága helikopterét, amit másnap, úgymond, nem talál.

A barátnőmmel megbeszéljük, hogy az órát visszaviszi az óvodába, valami látható helyre elhelyezi. Nem akarom, hogy a „legjobb gyerek” miatt valaki felnőtt példabeszédet celebráljon. Délután Bandóért én megyek. Nem a megszokott megállóban szállunk le, mert megmutatom neki a jogi egyetemet, ahol az apja tanult, aztán bemegyünk a rendőrségre, mert elkészült a személyi igazolványom. A rendőrség nagy kapujánál Bandó lecövekel, és könnyekkel a szemében azt mondja: Mamika, hogy vagy képes engem bebörtönöztetni!?

 

B, mint Betűrend

 

A munkába állás első fél évében megtudom, hogy az új könyv az nem könyv, hanem szerzemény. Átvétele után a könyvtár nevét fogom bepecsételni. Majd a kiadványt felszerelem Cutter-számmal, azaz elvégzem a betűrendes besorolást, és ráhelyezem a raktári jelzetét, és ezek révén szakrendbe illeszthetővé teszem. Elvégzem a címleírást: írógéppel a katalóguscédulára írom a könyv fő adatait. A tudományágak és alszempontok szerint felveszem a jellemzőit, ekként érvényesítem az ETO szempontjait, s így elkészítem a szakozást.

Minden besorolási szempont külön cédulát kap, a törzskatalógusban pedig a könyv leírási adatain aláhúzással jelzem a cédulák számát. Ezt követi a cédulák lerakása a katalógusba betű-, szakrend stb. szerint. A katalógus (a cédulák tárolása katalógusszekrényben) szerkesztése, pl. osztólapok berakása a katalógusba megkönnyíti annak használatát.

A könyvtáros feladata a kölcsönzés: a beiratkozás, a személyi adatlap és kölcsönzési jegy megírása, a kölcsönzési díj kiírása, beszedése, erről nyilvántartás vezetése a kölcsönzési naplóban vagy kartotékrendszerben, egyben a határidő lejáratának figyelése, a határidő meghosszabbítása, felszólító lapok írása, a késedelmi díj beszedése.

A könyvtárosi munka időt rabló része a könyv rendezése a polcokon, a rukkolás: ha tele van az adott polc, úgy csinálunk helyet, hogy áttoljuk, vagyis rukkoljuk a következő polcra; a visszahozott könyvek visszapakolása, a visszaosztás a betű- és szakrend figyelembe vételével; a duplumok, azaz fölöspéldányok leszedése, selejtezése (pl. a könyv elhasználódása vagy rongálás miatt), illetve a leltározás: meghatározott idő szerint a könyvtári állomány teljes ellenőrzése, a hiányok törlése (törlési jegyzék, régen fogyási napló) megírása, a dezideráta- (kívánság-) katalógus vezetése: pl. az olvasói keresések,vagy az állományból hiányzó könyvek, ezek pótlása pl. antikváriumból, az előjegyzések figyelése, az olvasó kiértesítése és a könyvtárközi kölcsönzés (átkölcsönzés) intézése: kérőlap megírása, elküldése, a könyv fogadása.

Periodikusan visszatérő feladat az éves terv előállítása, az éves jelentés írása, pl. statisztikai adatok, a forgalmi napló (látogatók, kölcsönzések számainak rögzítése), a működési szabályzat megírása, a folyóiratok nyilvántartása (cardex rendszer), állványra való kirakása, kisnyomtatványok tárolása papucsban, év végén kötészetre való elküldése vagy tékázása vagy selejtezése és a leltárkönyv-vezetés, a címleltározás (minden könyvről külön), illetve a csoportos leltár (tételenként).

S nem hanyagolható el a faliújság szerkesztése, az olvasók közérdekű információkkal való ellátása, az olvasók tájékoztatása, az olvasói kérőlapok továbbítása a raktárosnak, az olvasótermi rend betartása, ajánló bibliográfia készítése pl. egy adott korcsoport, érdeklődési kör, ünnepek stb. alapján, és az irodalomkutatás, a könyvajánlók írása, könyvtári órák, foglalkozások tartása, a könyvtár bemutatása, különös tekintettel a könyvtári rendszer felépítésére. No és ankétok, irodalmi estek szervezése.

Számomra a harmincöt év könyvtárosságban a legvonzóbb a dezideráta-katalógus vezetése volt.

 

B, mint Bohém

 

Sanyi veszprémi konzervatív családból származik, annak ellenére bohém barátai is akadnak, akik lassan elmaradnak tőlünk. Én mulatok ugyan rajtuk, de nem szeretem a káoszt, amely természetes velejárójuk, mint rókával a rókaszag. A barátok szabadosan beszélnek, még a gyerekek előtt is.

 

B, mint Bohémélet

 

Hermina zenei iskolába jár. A helyi színházban a gyerekek prózai darabokban játszanak, jelen esetben Puccini Bohémélet operájában statisztaként szerepelnek. A baptista lelkész kislánya és a mi Herminánk egyaránt szerephez jut. Nem énekelnek ugyan. A premieren is ott kell lenniük. De hogy egyedül, kérdezés nélkül színházba menjenek, azt álmomban sem gondoltam volna. A lelkész lányának anyját megkérdezem, hogy élik meg ezt az estét? Én túlságosan vagánynak találom a lányukat. Az anyja szép macskaszemét az égnek emeli, a „vagány” szó szinte fejbe vágja. Az Istennel akar szembesülni?

 

B, mint Bor

 

1954 áprilisában férjemmel a veszprémi Margit templomban fogadunk hűséget egymásnak. Anyósom őszinte szeretettel vár. Apósom igazi úr, akiben örömmel felismerem Sanyi és testvére, Ádám természetét. A papa saját olaszrizling borát tölti a poharakba. Nagyanyi hallgat, elvált s máris újraházasodott asszonyként, ráadásul egy gyerekkel, amelyik nem a férjemtől van, nemigen tetszhettem neki, de különleges esküvői ebédet produkál. Húslevest, galambhúsból, cérnametélttel, borjúbécsit, hideg, hagymás burgonyasalátával. No és dobostorta a Mackóból. Otthon pörkölt kávéból forrázott törökkávé, tejszínnel.

Addigra akad munkám is. Sanyival megbeszéljük, mivel a jövedelméhez társuló segédkönyvtárosi fizetésem lehetővé teszi, egy panzióba költözünk. Két hét múlva anyósom arra kér, amíg nincs lakásunk, addig lakjunk náluk. Néhány hónapig reggelenként az anyósommal együtt rohanunk a hivatalokba.

Akkor indul papa is munkába, miután megreggelizik. Papa ezzel egy időben a Városi Tanács agronómusává avanzsál. Egykori intézője, a komcsi főnök beosztottjává válik! Ő nagy tudású, intelligens ember. Szép, mély baritonja van, zeng, akár Sanyinak és az öccsének.

Nagyanyi bevásárol a piacon, én a boltból hazaviszem, amit kell. Kizárólag egyszer veszekedünk, nagyanyi az oka. A férjemmel színházba indulunk, amikor nagyanyi megkérdezi, ki fogja felmosni a konyhát? Anyósom, aki amúgy nemigen mer szólni, akkor felkiált: De anyám!

Lehúzom a kosztümkabátomat, és komótosan, rendesen felmosom a követ. Sok-sok év alatt ez az egyetlen kellemetlenebb esemény.

Sanyi és Ádám kiskorukban a bérház rémei. Sanyi az idősebb rém, ha a papa elnáspángolja, akkor nagyanyitól az Ádám is kap. Sanyi a kedvenc.

 

B, mint Buszozás és fakanalazás

 

Hermina szól az apjának, milyen jó lenne, ha autó helyett vonatot vásárolna nekünk. Mondom, vonatunk nem lesz, de kapnak harminc fillért, és mehetnek buszozni. Szólok Edinának, ma hajmosás lesz, s nyolc órára legyenek itthon. Besötétedik, mire hazaérnek. Nagyon dühös vagyok, és előkerül egy fakanál. Herminának mondom, hogy külön megverem, mert láttam, hogy egy angolkóros kislányt az utcán megkerget. Erre olyan hangos kiabálást produkál, hogy szegény fakanál alig mert egy-két ütést adni a popsijára. Edina nem sír, de papírújságokkal megbéleli a nadrágját. Fakanalat a továbbiakban csak főzésre használok.

 

C, mint C

Cica, cirmos, cakkos.

 

Cs, mint Család

 

Nekem öt bátyám van, én tizenegyedik gyermekként születek. Apám a születésem előtt négy hónappal meghal. Jellemző két legnagyobb bátyámra, amikor észreveszik, hogy a bába, Magyariné be akar hozzánk jönni, Miklós bátyám szól az öccsének, hozzál gyorsan seprűt, mert mindig ez az asszony hozza a gyereket!

 

Cs, mint Csecsemőhalál

 

Hermina 3-4 hónapos korában Edina berohan a konyhába, anyu, gyere, nézd meg, Hermina sötétkék. Kirohanok a gyerekszobába. Nem tudom, hogy mit csináljak, de a lábát kezembe fogom, emelem, majd pedig ütögetem a hátát, kis testét, megszállottan dörzsölöm az arcát, biztosan sok hülyeséget csináltam. Akkor észreveszem, hogy lélegzik. A kék színe estig megmarad. Később olvasom egy folyóiratban, hogy Dániában sok csecsemő meghal, állítólag azért, mert divatba jött a kisbaba hasra fektetése, s orrlikon át még nem tudnak jól lélegezni.

 

Cs, mint Csibor Laci

 

 

Az utolsó háborús nap délutánján sétál kis öccsével, amikor alulról jön egy repülő, és gépfegyverrel leöli őket. 1945. április 4-én.

 

Cs, mint Csille

 

Sanyi későn érkezik haza, Hermina pedig egyáltalán nem ért vissza. Kirohanunk a téglagyárba, a kutakba is benézünk. Megkérdezzük a gyerekeket, felnőtteket, de Herminát nem látta senki.

Hermina otthon vár minket. Izgatottan meséli, hogy egész nap téglákat vitt a kemencébe, csillével. Tizenhárom éves.

Mi mereven nézzük. A megható amerikai film végén legalább két perces ölelés következne. Optimista, de dühössé vált férjem és jómagam hófehér arccal indulunk a dolgaink után.

 

D, mint Desszert

 

 

Hermina karácsonyra doboz desszertet ajándékoz. Sanyi rögtön megkóstolja. Látja, minden darabka meg van rágva. Kicsi fogak nyomait őrzi valamennyi csokoládédarab. Ügyesen, csinosan a helyére van rakva minden egyes darab. Hermina négy éves korában már ismeri a csokik árát. Sanyi és én még éjjel is felnevetünk Hermina torkosságán.

 

D, mint Dog

 

Sanyi Edinát a második emeletre hozza. Nagyanyi és az apósom mindketten segítenek a gondozásában. Egyszer nagyanyi elmegy Edinával a piacra. Egy dán dog nekirohan a kislányunknak, karmaival fel is szaggatja a szövetet a télikabát hátán, és egyszerűen meghágja. Szegény Dédi magából kikelve rohan haza.

Még el se tudja mondani a szörnyű megszégyenülést, amikor nyílik az ajtó, és abban a pillanatban beront a dög. Most azonban rá se hederít Edinára, csak Dédi érdekeli, ledönti és igyekszik meghágni. Vállfát kapok fel a varrógépről, és visongva ütöm, szapulom a jószágot. Kinyitom az ajtót, és kituszkolom. Elszalad. Rátapasztom az ajtóra a hátamat, és úgy érzem, kiugrik a szívem.

A büszke nagyanyit megtöri a blamázs. Galamblelkű anyósom idővel mindent rendbe hoz, bár olykor a veszprémi utcagyerekek kinevetik, ha nagyanyi átsétál előttük. Tulajdonképpen ezért marad el az Óváros térről.

Ádám csak annyit szól az egészhez: Na, ez volt nagyanyi utolsó sikere!

 

D, mint Dutyi

 

1970-ben Edina és én majdnem dutyiba kerülünk. Edinát az érettségije után Ádám Kölnbe hívta bébiszitternek az egyik barátja családjához. Edina csodálatosan érezi kinn magát, perfektül megtanul németül.

A rendőrségen elmondjuk, hogy a kisfiút, akit gondozott, szeretnénk meghívni hozzánk. A rendőrtiszt dührohamot kap, hogyan merészelünk mi kérni, amikor már akkor is csalást követtünk el, amikor Edina bébiszitterként dolgozik Németországban. A szeme sárgás színű, a pupillája tűhegynyire összehúzódott.

Anyu, láttad, milyen a szeme? Igen, megdöbbentő a szeme. Ma is összerázkódom a tekintetétől. Olyan, mint annak, aki leskelődik, és rajtakapják.

 

E, mint Ez a történet csak

18 éven felülieknek való

 

Sanyi vékony zsinórt kötöz a WC-lehúzóra. Kimászik a kis ablakon az udvarra, és a barátokkal onnan figyeli, mikor megy a kisasszony a ház legkisebb helyiségébe. A zsinórt megfelelő időpontban megrántják. Égig hatoló sikoltás hallatszik. Sanyi szájából is hasonló, égig sikoltó hang jön ki hamarosan. Tettéért óriási verést kap.

 

É, mint Életöröm

2013. márciusi éjszaka. A televíziót lezárom. Magányos ember néha a levegőbe beszél, de a szavak magamnak is furcsák, s kicsit elgondolkozom ezen. Reggel. Szokásos munkák, rendrakás, stb. Hermina, te mindig nyolckor hívsz telefonon Franciaországból. Hablaty szavak jönnek ki a számból. Mondod, anyu, ne hülyéskedj! De azonnal hívod a magyarországi mentőket.

Rutinvizsgálatok, CT után ágyba fektetnek. Vizitkor Dr. Feledy főorvos vesz a gondjába. Sanyi éveken át volt a betege. Egy vizsgálati alkalmon a főorvos kérdezi Sanyitól, hogy hány óra van? Fogom a kezét, és érzem a szorítását, várja, segítsek neki. Szívszorító, hogy nem szabad helyette válaszolnom.

Dr. Würth professzor átvisz az osztályára, ahol számos vizsgálatot elvégeznek. Otthon a háromhetes influenzám megvisel, ugatok, fuldoklok, az orrom bedugul. A háziorvosom 2013. május 5-22-ig a Rehabilitációs Osztályra utal, mert a súlyos cukrom miatt igazán rossz állapotban vagyok. Rajtam kívül két nőbeteg fekszik a kórteremben, az egyik a húsvéti időszakban hazamegy, de a másik, amúgy részeges vén banya, akinek a lányai kis fiolában hordják be az alkoholt, nem, hogy közben el tudjanak menni a tengerpartra pihenni. Éjjel odalopakodik mellém, a bűzölgős alkoholos szagával hozzám hajol, és az arcomat meg akarta simogatni a kezével, hogy ébren vagyok-e? Ordítok, hogy ne merjen hozzám érni. Éjjel a folyosón dekkolok. A lánya az urológián dolgozik, a férje a helyi Adóhivatal elnöke.

Állapotom tíz napos ottlétem után igazán jó, a nővérnek megmondom, szeretnék elmenni. Azonnal hazaszállítanak. Nem merem elmondani a szobatársnőm mocskos szavait, még beledöngölnek a parkettába. Az én háziorvosom is jó barátságban van a főnővérrel, ő pedig az urológiás nővérrel, akinek az anyja az alkoholista banya.

Hermina egy hétig ügyel rám. Utána Évi következik. Addigra kiderül, hogy az Életöröm és Napfény Idősotthonba kerülök. Edina visz be. Szép nagy terasz, kellemes nagyszoba, fürdőszoba, konyha, ápolt közkert, különleges növényekkel. Az Életöröm szóhoz konyhai ételek, vastag rántások, meg nem rágható húsok, édes sütemények társulnak.

Edina három hétig lakik velem. Herminának és neked, Évi, az a gondotok, hogy a lakásom fürdőszobájába a hideg hallon keresztül kell menni, ami egyébként temperált. Sanyi halála óta a fűtetlen hallon keresztül iparkodok a WC-be.

 

Megjelent a Bárka 2019/1-es számában.


Főoldal

2019. március 19.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Orcsik Roland verseiZalán Tibor: Utazás KínábólJenei Gyula: TávlatBék Timur: Entrópia
Prózák
Háy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szagaPatak Márta: Mindig péntekGéczi János: Utalólapok
Kritikák
Egyetemi görbetükör - a Mágneshegyről Hümmögni a végén - Bocsáss meg, GinsbergAz elidegenedés manifesztációiFülszöveg, két szólamra
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA