M
i
d
ő
n
az óra
üt, leszáll
a nagy fehér
Karácsony,
s mint színezüst medál,
az út menti fákon
a jégcsapok úgy ragyognak.
Benn
csönd van, félhomály.
Nem kopogtat rád az Ünnep –
tán öltözik , tán csengettyűre vár, meglehet,
hogy szünnapot tart, vagy mint költöző madár,
jobb tájakra röppen.
S az öncsalás miatt, míg állsz a fánál,
valódi könnyet ejtesz, mintha
R
á-
      találnál . . .