Orbán János Dénes
A király férje

Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz
Pest-Buda, anno

     Hazánk östökös-csellagja, lelkem Aranyom, drága Jankóm!
     „Nyisd meg a te méltóságos füleidet a hallásra és figyelj.”
     „Egy gondolat bánt engemet.”
     Tegnap Vachotthoz mentemben beléütközék egy fura társaságba, melyhez foghatót még sosem volt szerencsém látni Pest-Buda sáros utcáin. Vidámak voltak és zajosak, s gúnyájuk oly rikító, mint azon furcsa hogyishívják papagájmadarak tollazata.
     Aranyom, drága Jankóm, érthetetlenül furák voltak. Egyfolytában azt rikoltozták, hogy „Jogot a melegeknek! Jogot a melegeknek!” Közben pedig csókolóztak. A meghökkentő az vala, hogy mindnyájan férfiúk valának. Ebből mindjárt kitaláltam, hogy színészek lehetnek. Vándorszínész koromban, ha komédiáslányok híjával valánk, nyápic legényként én is játszottam női szerepeket, s csókolózni kényszerülék, ha a helyzet megkévánta. De úgy tudám eddig, hogy a színészek ékesen s helyesen beszélik áldott magyar nyelvünket. Nem tudom hát, drága Jankóm, hogy miért rikoltozták helytelenül azt, hogy „Jogot a meleghez”?
     Mindenesetre mély szimpátiámat rögvest elnyerék, hogy ily eredeti módon tüntetének a szegények meleghez való jogáért. Hisz keveseknek adatik meg, hogy cifra kandalló melegénél töltsék a rút teleket, a nép − kinek nincs joga − leginkább leheletével fűti hideg kunyhóját. Lehet, nem is színészek valának, hanem azt akarták sugallani, hogy maholnap csókolózniuk kellend ahhoz, hogy valamennyire átmelegedjenek, oly nyomorú a nép sorsa.
Hát ily érdekes dolgok történnek mifelénk. Megálltam volna, hogy kijavítsam grammatikai tévedésüket, azóta is bánt a gondolat, hogy romlik a nyelv, de sietnem kellett a versekkel Vachotthoz, lévén, hogy pénzt is ígért, melyre kivételesen nagy szükségem vagyon, hogy minél több jegyet vehessek a lutrira.
     „Shakespeare-t erősen fordítjuk Vörösmartyval; én e hónapban bevégzem Coriolanust, már a negyedik felvonás vége felé járok, Vörösmarty Lear-ez. Én Coriolánon kívül még okvetlen lefordítom Romeót, Othellót, III. Richardot, athenei Timont, Cymbelínt s talán IV. Henriket és a téli regét.” Micsoda poéta volt ez a mi William-ünk! Oh, Jánosom, borzongok minden sorától, attól a stílustól és nemkülönben a szenvedélytől. Minap szonettjeiből olvasék. Esméred őket? Ily gyönyörű szerelmi lírát még férfi nőhöz nem írandott. Micsoda férfiú lehetett! Mint imádhatta a nőket, és mint bolondulhattak érte a nők!
„Tisztelünk, csókolunk benneteket. Isten óvjon, kedves barátom, minden veszedelemtől ott, a [meleg] kemence mögött. Írj minél elébb!”
     Imádandó barátod,
     Petőfi Sándor



Arany János levele Petőfi Sándorhoz
Szalonta-bury, anno

     „To the right honourable Lord Arthur Krumply devotely, London”
     „Mylord!
     I have read your letter and I am forced to confess that you are the greatest under all the asses I have ever seen…”?*

     Úgy bizony, édes barátom, mert nagy tebenned a láng és az elme is, ám szóösszetételként bizony már nem érvényes terád.
     Bízvást mondom néked, hogy az a szivárványszínekben pompázó társaság sem bohó színészekből, sem pediglen a népmelegedés nemes eszméjének bátor híveiből nem állott, annál inkább azokból, kiknek tevékenységét latinul a cinaedo és a pedico szavakkal explikálják klasszikusaink. Azaz a fajtalanul üzekedőkről van szó, kik egymás valagában lelik örömüket, s kik magukat szelíden melegnek titulálják, mi pediglen fartúróknak őket, édes buta Sándorom, nemzetünk nagy, tiszta, ártatlan poétája, te.
     Mindezeknek tudatában érzed-é még régi ízét ama forró tsókoknak, melyekkel a bonviván téged illete, midőn színészleányzók híján magad valál a primadonna?
     A mi derék William-ünkről pedig megsúgom tenéked − ha megígéred, hogy ennek ellenére lefordítandod szép szerelmes szonettjeit −, hogy zsenge színészpalántákhoz intézte hő vallomásait. Tudnod kell, hogy annak idején, az ánglusoknál némber nem mehetett komédiásnak. Helyettük olyan cingár legények játszották Júliát, mint te, drága Sándorom.
Haha, egyszer még előkerülnek a hozzád írt szonettek is, valamely provinciabéli színházdirektor pennájából.
     „Hát megáldjon az isten, kedves Sándorkám.” Bocsáss meg, hogy így élcelődék, de nem bírék nem derülni ezen, mi több, harsányan kacagtam rajtad. Ha meg is haragszol − ugye nem − nagy örömet szerzél öreg barátodnak,
     Arany Jánosnak

*Elragadtatással az igazságos és tiszteletreméltó Lord Krumply Athurnak, Londonba (Krumply−Crumply = görbén, görbe) Olvastam leveled, és be kell vallanom, hogy te vagy a legnagyobb az összes szamár közül, akikkel valaha is találkoztam…



Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz
Pest-Buda, anno

     János! (Baszhatjátok, hogy ezek után még valaha leírjak kedves jelzőket valamely férfiúnak.) Most forog a bélem, de nem csak: szemem is vérben forog.
     A tűzhelyre akkora dézsa vizet loccsanték, hogy árvíz támadt a szobában. Nekem aztán itt meleg ne legyen!
    Lázongó Júliámnak ultimátumot adék: fiúsan rövid haját megnövelje, nadrágját szoknyára fölcserélje. Többé nem flangálhat így, a tisztes polgárok megrökönyödésére.
Shakespeare szonettjeit biza én le nem fordítom. Van egy érdeklődő ifjú a pesti egyetemen, neve Szász Károly. Hátha őt erősebb gyomorral áldá meg az Úr.
     Könnyes dühömben írtam egy véres-köteles verset a fartúrókról. El is vittem Vachotthoz, de azt mondta: pénzt nem ád érte. Hát összetéptem, igaz is, jobb ha én ezekről szót le nem írok, azzal csak rájuk terelném a figyelmet.
     Az osztrákok meg a burkusok a hibásak mindenért. Írtam is egy verset, úgy kezdődik: „Talpra, magyar”. Megyek a Pilvaxba. Valakit megszúrandok vagy megverendek. Nem tudom, de esküszöm, oly ribilliót csinálok, melyet sokáig fognak emlegetni.
     Isten megáldjon. Még hallasz felőlem.

     Petőfi Sándor

A mű folytatását (a meleg fesztiválokról Tamási Áron, Katinthy Frigyes modorában) a Bárka 2007/5 számában olvashatják.

Kapcsolódó:

A szépirodalom rovat legfrissebb írásai: