Versek
Csontos János versei
Jónás második imája
Babits Mihály (1883-1941)
Hozzám a hűség szótalan jön el
duzzadt patakon felkent túra-jel
horhosok hídján surranó menyét
cserkészi-őrzi hallgatag szívét
mint a hódvárak alaprajzait
rekonstruáló gének titkait.
Óh bár hagyna békén a Gazda már
málló mederben nincs sodorhatár
költeményem a tengerbe zuhan
ritmusa ríme nem teremtve van
nem árukészlet raktárpolcokon
mit a Nagy Leltár lajstromokba von
jónási restséget nem fedhet el
hogy a nagy Hal nincs távol sem közel
hasztalan szállnék kín bugyraiba
gyomorsav-felhőn nem segít ima
három örökkévalóságnyi kort
át- és túlélni s mindent ami volt
mielőtt egy plankton-hizlalta Cet
leghőbb hitemben hazudtolna meg
s a csendet olyanmód korongoznám újra
hogy nem intene be karmesteri ujja
s ejtőznénk némán mint intim barátok
hajnalig szítván a hunyó zsarátot
akármit szól az ég és Ninive
hogy fölösen ne fecsegjek sose.
Majd
Szabó Lőrinc (1900 – 1957)
Majd téged is elhagy a hűtlen ihlet,
majd megcsalnak a ledér mondatok,
majd éjfél után sírós, vontatott
hangok sorolják évült bűneinket.
A mulasztások mellnyomasztó terhe
mint átok ül a tékozolt időn,
már nem vagy úr a megmaradt erőn,
s nem ellenőr a földre húzó elme.
Hogy megszülettél, volt csekély esély,
hogy ne a mennyek ellenére élj –
a szél befútta lábaid nyomát.
Mi rád lesett, az majd utol is ér,
miért loholj – egészen semmiér’,
ha néma szívben lüktethetsz tovább?
Kapcsolódó:
A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:
Tőzsér Árpád versei
Bíró-Balogh Tamás prózája
Vörös István versei
Lackfi János prózája
András Sándor verse
Tóth Krisztina verse
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin versei
Poós Zoltán verse
Nagy Gergely prózája
2007. szeptember 20.
