A sátor őre csöpp fehér madár.
Akárha kőből lenne, nagy szemű,
várakozó, megnyugtató szemű,
rendet teremt csöndjével, körülötte
lassú hullámokat vet még a titkok
rontó hatalma, teremtő hatalma.

Otthon vagyok. A játékos pillantás
köröket rajzol nevetésbe, csöndbe.
Hozza régi szabályok, erők, pályák
történetét, végesre és örökre
bontja a világ minden dolgait.

Fehér kőből faragj át, Istenem.
Adj végességet vergődő napunknak.
(Sátorlapokra fényt rajzol, megfejtést
Egy fehér madár röpte, hallgatása.)