Az éjszaka korma már rám ragadt.
Velem szemben egy férfi. Egyedül.
A sötéten dünnyögő pesti gyorson
személyiségem velem szembesül.

Most nő vagyok. Lehetnék férfi is.
Kérdezhetném: miért, hogy nő vagyok?
A miérttel kezdődő kérdésekre
ritkán találok magyarázatot.

A negyvenes férfit most végigmérem.
Farmer, telefon, család. Valahol.
Személyisége feldereng az éjben.
A pesti gyors szívében zakatol.

Hogy nőiségem megtartsam, mosolygok.
Nem nézek rá. Ránézve ez a fair.
Az éjszaka kormán még átszűrődik
a kapcsolat, mely kettőnkért felel.

Így döcögünk – így kell döcögnünk – Pécsig.
Ez éjszakai lelkiállapot.
A miértekre, azt hiszem Isten sem
tud megfelelő magyarázatot.

Megjelenik: Bárka 2007/6