Banner Zoltán
nagyhét, 2007
„Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…”
(Dsida Jenő: Nagycsütörtök)
ami beszűrődik a résen át
egyre vadabb, idegenebb, tarkább,
a kilincsen nem az én kezem
mögöttem az igen, előttem a nem
ahogy testemen át belehallgatok
vonagló, üvöltő vadállatok
vonulásába – az én nyelvemen
beszélnek de nincs egyetlen szavuk
amelyet megértenék mert nyelvtanuk
sincs már, szavaik mint az ékek
feszítik szét a Magyar Mindenséget
elúsznak egymástól a csillagképek
törvénytelenségek törvényt szülnek
sivatagi homokból hevített
kristálykupolák elfeketülnek
menekülők Ady seregéből
menekülők Kodály seregéből
menekülők Bartók seregéből
menekülők Kós Károly seregéből
menekülők Csontváry seregéből
menekülők Németh László seregéből
menekülők Lükő és Fülep seregéből
menekülők Szervátiusz seregéből
menekülők Szabó Dezső seregéből
menekülők a festő és a karvezető
Nagy Istvánok seregéből
menekülők Márai és Sütő seregéből
menekülők Illyés Gyula seregéből
menekülők Latinovits seregéből
menekülők Mensáros László seregéből
(mondd tovább…)
magára ismer-é bennünk az xezredik év
mikor az Úr magához rendeli legrégibb nemzetét?
s mint borostyánkőbe zárt zenét
mutogatják majd az angyalok:
látjátok, milyen szép volt
a Magyar Mindenség?!
Kapcsolódó:
Erdész Ádám: Banner Zoltán 75. születésnapjára
Szabó Tibor: "A felmutatás szertartásai" (kritika Banner Zoltán kötetéről)
