Megkérdeztük a „karanténban”
Hartay Csabát
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Érdekes reakció, hogy sokan ilyen témájú könyveket vettek elő, engem eleve rettentően idegesít ez a médiahipnózis, nehogy már a vírusról kelljen könyvet olvasnom, amikor elvileg jó lenne kikapcsolni, kiugrani ebből a lelki karanténból. Nem volt konkrétan ilyen könyv, amit a vírus hatására vettem volna elő, épp Márai 1974-77-es naplóját olvastam, amikor beütött a tré, meg mellette még hat másik történelmi könyvet. Sokkal több történelmi tárgyú könyvet olvasok, mint kortárs szépirodalmat. Sztálinról egész könyvespolcom van. Meg világháborút megjárt emberek visszaemlékezéseit is szívesen olvasom, aztán háborúval (rém)álmodom, de legalább nem vírussal.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Dehogy értem rá, a tehenészetben minden ugyanúgy ment tovább, itt nincs hómofisz, az állatot el kell látni, ott kell lenni. Jó, nem én fejem a teheneket, de rengeteg olyan munkám van, amit nem lehet a kádban ülve egy laptoppal lerendezni. Szóval nem láttam én semmi olyan különleges dolgot, amit ajánlani tudnék. De ha mégis kéne, akkor nézzetek Columbót, fent van a Videán az összes epizód, az ellazít.
Olvasni jó, tehenészetben dolgozni se lehet rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
A Viharsarki Kattintós blogomra írogattam humorosnak szánt szöveges posztokat, mint eddig mindig. Meg verseket, versparódiákat, ha már nagyon úgy éreztem, hogy ezt most le kell írnom, de nagy lélegzetű prózába nem kezdtem bele. Olyan jó nem írni semmit, soha életemben nem görcsöltem se prózával, se verssel, és amíg nem kínlódik az ember a kötelező írással, addig nincs baj. Jön az majd, a billentyűzetem megvár. Azért sem fogok vírusrettegve írni semmit, amit amúgy nem írnék. Nem szolgáljuk ki a vírust semmilyen szinten, húzzon a fenébe.
(Kérdezett: Kiss László)