Grecsó Krisztián
Első kötet előtt
Előszó avagy — Új versek másodszor
Két számmal ezelőtt, a Bárka 2006/2-es számában az Új versek összeállításunkban Ady Endre és a százéves Új versek című kötet előtt tisztelegtünk. Nem tanulmányokkal, esszékkel, de fiatal költők verseivel. Ahogy Elek Tibor írta előszavában, olyan alkotókat válogattunk össze, akik „egy-két kötettel beköszöntek már a magyar irodalomba, jelen is vannak az irodalmi nyilvánosság fórumain, de még szélesebb irodalmi körökben nem szereztek magukban igazán nevet.” Főszerkesztőnk eme válogatásnál már leszögezte: esetleges, hiszen csak azok kerülhettek bele, akikről tudtunk, ámde olyan széles az irodalmi paletta, hogy nem lehet mindenről tudni. Meg ahogy Mikszáth mondja, nem is kell.
Mostani válogatásunkra mindez ugyanígy igaz. Ebben a második Új versek-körben ugyanis olyan pályakezdő költőket szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani, akik néhány helyen publikáltak már, több biztató levelet őriznek sokat látott szerkesztő kollégáinktól, és persze tőlünk, némelyek gyakorta publikálnak nálunk és más országos lapokban – de kötet szempontjából szüzek. Ezért nem csak az önmegmutatás kényszerű izzása van bennük, az útkeresés ösztönös izgalma, de az első komoly művek érintetlen naivitása is. A legnemesebb alkotói időszak ez: szakbarbárságtól és nyomdaszagtól mentes, az alkotó már nagyravágyó, de még kényszerűen természetesen és alázatos. Fogalma sincs róla, hogy az első könyv már rögzített pont lesz, ahonnan valahová indul kell. Ők még nem jönnek sehonnan, csak úgy mennek, száguldanak szabadon, még nincsenek lefutott körök, a nyelv először csodálkozik rá a létezésre, az én-re, és olyan hévvel fitogtatja erejét, amilyennel a szerelmes kamasz adja át magát legelébb. A pályakezdőket, a kötettelen ifjúkat, akik életkorukat tekintve már nem is voltak olyan hamvasak, mindig fokozott várakozás, izgalom vette körül. Tisztelet a még láthatatlannak, félelem a zsenitől, és persze ott a jóízű és rosszindulatú tippelgetés, milyen pályát fut majd be az alkotó. Ma ez a hév, ahogy sok minden más, kihunyni látszik.
Őszintén szólva bennünk is csak előző összeállításunk munkálatai alatt született meg a gondolat, a temérdek remek kéziratot látva. Ha számunkra ilyen izgalmat okoznak ezek az új alkotók, miért ne mutathatnánk meg őket egy csokorban a Bárka hűséges olvasóinak? Nem kívánunk „nemzedéket toborozni”, és gesztusunknak nincs kánonképző szándéka: másodszorra ezt talán nem szükséges hangsúlyozni. Szaglásztunk, keresgéltünk a fiatalok között, akik megtiszteltek bennünket bizalmukkal, és nagyjából ezt találtuk. A Bárka szerkesztőségébe hozzávetőleg három kiló kézirat érkezik havonta, és nincs olyan szem, amelyik mindig jól választ. Lehet, hogy sokan méltatlanul maradtak ki. Hogy bár nem lóverseny, de vannak fürgébbek, jobbak. Mégis: az alábbiak véleményünk szerint érdemesek a figyelemre, akár már az első kötetre is. Úgy mondhatnók: ebből lesz a cserebogár. Kedves olvasók, kérjük, előlegezzenek bizalmat!
Az összeállításból most három költő egy-egy művét webes formában is közreadjuk.
2006/6-os számunkban a teljes gyűjteményt megtalálják kedves olvasóink.
Varga Zoltán Tamás: 16. levél
Bogár Zoltán: Kivett közök magamból
Becsy András: Angyal brigád
Nemes Z. Márió: Köszönet, ami megállít
