Versek




Varga Zoltán Tamás
16.levél


a Szigettől a Pallóig keskeny ösvény vezetett
az erdőn keresztül
sétaút
ahol a százéves kocsányos tölgyek lombjai
elrejtették az éppen arra sétálókat
a parkerdők lehetnek ilyenek
csak ott a lebetonozott úton
a késő őszi esők idején
a mókusok tömegesen követnek el öngyilkosságot
a fák gyökerei ahogy felrepesztik a betont
nem is igazán repesztik
hanem valami finom lassú mozgással
bebújnak a szilárd rideg anyag alá
mindezt éjjel teszik
az idő neki dolgozik
és az anyag szerkezete enged
összeroncsolódik
évek telnek el
az Öreg-Túr új testet ölt
nem szebbet
de kimértebbet megfontoltabbat
a Háromágúnál már nem fürdenek
a békalencse titkon benőtte az emlékezés folyamát





Az Első kötet előtt lapja

Főlap

2007. január 18.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Győrei Zsolt: Amint költőhöz illőVörös István verseiMolnár Krisztina Rita verseiJenei Gyula: Látlelet
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg