Versek




Becsy András
Angyal brigád


Sáncok mélyén tenger tövisbe
fulladt búzavirág,
a szikkadt, köves dűlő
végén bemosdik a brigád,

kinyújtóztatják csorbaságuk
némán az ókaszák,
az útfélre hullott magokon
varjak vívnak csatát,

kombájnok indulnak át
a dús táblákon, betakarítják
most a gabonát,
a konkolyt kévébe rakva

égetik el, az asztag
maradhat csupán. Aratnak.


Az Első kötet előtt lapja

2007. január 18.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png