Podmaniczky Szilárd
Nászéjszakák
Gyuszi bácsi világéletében nyúltenyésztéssel foglalkozott, ezért mindennél fontosabb volt számára, hogy a lányát szűzen adja férjhez. A lánya nem gördített akadályt apja elképzelése elé, ellentétben másféle akadályokkal, amiket a férfiak elé gördített.
Amálka, Gyuszi bácsi lánya olyan szép teremtés volt, hogy még a pap is megmondta, a szüzesség jót tesz a bőrnek, a fenék és a mell vonalának kialakulásában pedig döntő szerepe van, nem beszélve a hasfalról, amelynek középpontja, a köldök, a szentlélek ablaka; olyan ez, mint Bill Gatesnek a Windows.
Eljött azonban a nap, amikor fordult a kocka, s Amálka szeretett bele egy szép, sudár férfiba, aki éneket és testnevelést tanított egy városi iskolában, és Olivérnek hívták.
Gyuszi bácsi töviről-hegyire kikérdezte a lányát, hogy biztos-e a választásban, mert a szüzesség olyan, mint a pénztárca, csak egyszer lehet elveszíteni. Amálka érezte a felelősség súlyát, de már ő is úgy volt vele, addig kell szagolgatni a rózsát, amíg illatozik.
Ám Gyuszi bácsi nem csak Amálkával, hanem Olivér fejével is beszélt egy álló délutánon át, s kivált üdvözölte, hogy Olivérnek volt már dolga a női nemmel, így aztán nem lesz a nászéjszaka kétmásodperces favágás.
Eljött végre az esküvő napja, Gyuszi bácsi felesége is szépen kiöltözött, ahogy ez nyúltenyésztő feleségnél szokás. A pap olyan magasröptű beszédet rittyentett, amiben még azt is megállapította, hogy a nemi önmegtartóztatás képessége végleges cáfolatát adja az evolúciónak.
Hatalmas lagzit csaptak, az örömapák és örömanyák is jól kiszórakozták magukat. A társaság hajnalban tért nyugovóra, de Amálka és Olivér nem aludhatott sokáig, mert délután kettőkor egyhetes nászútra indultak. Sokat töprengtek rajta, hová menjenek, végül úgy döntöttek, a természet lágy ölén, egy szerény, de mindennel fölszerelt erdei kunyhóban lesznek egymásé.
Olivér kis terepjárót bérelt, amivel délután ötre meg is érkeztek. Tetszett nekik a hely, kipakoltak, megvacsoráztak, s az éjszakai izgalmak előtt kiszellőztették a fejüket egy rövid erdei sétával.
Mikor hazatértek, mérni lehetett bőrükön a feszültséget. Előbb Amálka tusolt, bebújt az illatos ágyba, majd Olivér frissítette föl magát.
Amálka várt, várakozott, képzeletben kalandozott. Odakint csend honolt. Olivér sehol, pedig már percekkel ezelőtt elzárta a csapot. Amálka fölült, hogy előkeríti a férjét, mikor Olivér fancsali képpel beállított.
– Hát veled mi történt? – kérdezte Amálka, Olivér meztelen, sportban formált testét bámulva. Olivér mindkét kezével a péniszére mutatott.
Amálka zavarba jött, fogalma sem volt, mit kell csinálnia.
– Baj van – szólalt meg végre Olivér. Amálka értetlenül nézett rá.
– Miféle baj?
– Kullancs ment a tökömbe.
– Micsoda?– csodálkozott Amálka. – Kullancs?
Ekkor Olivér az ágyra térdelt, és fölemelte a tökeit.
Amálka egészen közel hajolt, mert a halovány világításban nem sokat látott, végül fölkapcsolta a villanyt.
– És most mi lesz? – kérdezte Amálka.
– Ki kell venni, különben elfertőződik. Látod, már most is milyen piros!
– Én ugyan nem merek hozzányúlni – húzódott vissza az ágyba Amálka.
– Biztos van egy szemöldökcsipeszed, azzal gyorsan kicsavarod.
– Nem hordok magamnál ilyesmit. Vedd ki magadnak, láttam a konyhaszekrényben egy csípőfogót.
– Neked kéne kivenni – bosszankodott Olivér –, én nem tudok elég közel hajolni a tökeimhez.
– Várj, van egy ötletem – mondta Amálka, kiugrott az ágyból és elővette a telefonját. Tíz óra is elmúlt, de a helyzet nem tűrt halasztást. Kicsöngött.
– Szia, apa, ébren vagy még?
– Te vagy az, Amálka? Valami baj van?
– Nincs semmi. Csak arra szeretnélek megkérni, hogy nem tudnál elugrani egy szemöldökcsipesszel?
– Ugyan már, lányom? A nászéjszakád kellős közepén akarod kiszedni a szemöldököd?
– Dehogyis, apa! Másról van szó.
– De hát miről? – értetlenkedett Gyuszi bácsi, de azért elgondolkodott. – A szentségit! Tán csak nem a szőrzeted akarod kitépkedni? A szüzességgel együtt nem kell elveszíteni a szőrzetet is.
– Jaj, apa! Jössz a szemöldökcsipesszel vagy nem?
Hosszú csönd.
– Megyek.
Gyuszi bácsi köpenyt húzott a pizsamára, zsebre vágott három szemöldökcsipeszt és beült a kocsijába. Éjfél már elmúlt, mire az erdei házhoz ért, az ablakok világítottak.
Amálka az ágyban feküdt, Olivér pedig szlovák népdalokat dúdolt neki, mikor Gyuszi bácsi berontott a házba. Megállt az ajtóban és széttárta a kezét.
– Mi a fene ütött belétek, gyerekek?
Amálka fölriadt.
– Olivérnek kullancsa van.
Gyuszi bácsi kikerekedett szemmel bámult rájuk.
– És ezért hívtatok ide?
– De nem akárhol van – mondta Olivér. – Amálka nem vállalta.
– Miért, hol van a f...-ban van? – dühöngött Gyuszi bácsi.
Amálka lesütötte a szemét.
– Majdnem ott, a tökein.
Gyuszi bácsi előbb megdermedt, majd hússzor körbejárta a házat, végül megállt Olivér előtt és így szólt.
– A lányom nászéjszakája van, amire egész életén át a szüzességét tartogatta, s most nekem mégis azt kell mondanom a férjének: Feküdj szépen hanyatt, Olivér, és tedd szét a lábadat!
Olivér engedelmeskedett, Amálka fölállt az ágyról, távolról figyelte, ahogy apja, mintegy bába, Olivér lábai közt dolgozik az anyja szemöldökcsipeszével.
Olivér felszisszent.
– Na, megvagyunk – mondta Gyuszi bácsi, föltápászkodott az ágyról, öngyújtót húzott elő, és a csipesszel együtt sterilizálta a kullancsot is. Olivér magára húzta a takarót, Gyuszi bácsi megpuszilta a lányát, de az ajtóban még megállt egy szóra.
– Nem fogjátok elhinni! Nekem meg a mi nászéjszakánkon egész végig hasmenésem volt az izgalomtól. De legalább van mire emlékezni.
Megjelent: Bárka 2007/5
Kapcsolódó:
Bárka 2007/5
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
András Sándor verse
Tóth Krisztina verse
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet versei
Poós Zoltán verse
Nagy Gergely prózája
Tamási Áron és Rideg Sándor munkáinak színvonala.