Versek


 15._Ajlik_Csenge__Szatm__ri_Ert__ja_.jpg

 (Szatmári Erika fotója)

 

Ajlik Csenge

 

Vénasszonyok nyara után

 

Lassabb most a megszokottnál,
a hideg bőröm felett megáll,
megszilárdul, mi futkosni szokott.
A Nap lágyan mellkasomra tapos,
levelet hagy rajtam az ősz
égeti az apró, finom billogot,
a szeleket visszaszívják, mint
meggondolatlan, csúnya mondatot.
Nyarat szólnak a vénasszonyok,
énekelnek a sárga völgyekben,  
hívogatnak a melegbe, a lakatlanba,  
mit, ha érinteni merek, már zúzmara
sötétek a levelek, didergek,
ahogy rajtam újra futkosni kezd.

 

Hidegűző

 

Platán csonkján odakint egyre nő a betonfa,
zabolázott lázongás, elcsendesült madarak, 
avarszőnyeg nincs, csak sárga szeplős utak,
hol az Anya nem mozdul, jegesen érintik,
mohón csókolják, ha megszelídül, kiköpik,
de nem bírják el vadságát.

Saját markán folyik át a Föld, rohan,  
kiszáradt erek, minden gyökér otthontalan,
törzsnek évköre nincs, csak az évek emléke,
hol régen megöregedhetett, ott már emberek,
házuk szaga bőrpernye, azzal űzik a hideget,
mit nem kértek, csak elvettek.

 

Megjelent a Bárka 2024/2-es számában. 


Főoldal

2024. április 24.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszisAcsai Roland verseiGál Ferenc verseiFarkas Wellmann Éva: Magad lehetsz
Oberczián Géza: EgyedülOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png