Szabolcsi Viktória

 

A hiány emlékezete

Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra

 

Szürkéskék háttér előtt préselt virágok – Gergely Ágnes legújabb kötetének borítóján egyszerű fotókompozíció látható, amely már a könyv olvasása előtt is finom melankóliát sejtet, és az emlékekre, a visszatekintésre enged asszociálni. Vagy még inkább arra, ami az elmúlásból, a mögöttünk hagyott időből az emlékezés rostáján megmarad, akár a szirmok egy könyv lapjai között száradó virágból. „Mi tartja fenn? Mi tartja vissza? / Mért nem szóródnak szerteszét?” – írja Gergely Ágnes az Elfogyó években. A kérdések itt is megválaszolatlanul maradnak, akárcsak számos korábbi, korszakalkotó művében, amely szintén az emlékezés témakörét járta körül (elég csak az Ajtófélfámon jel vagy és az Őrizetlenül című verseire gondolni).

Tematikáját tekintve az új, mindössze tizennégy verset és nyolc versfordítást tartalmazó kötet első olvasatra a Gergely Ágnes-életműből ismert fókuszpontokon mozog: a hiány, az emlékek, a magány, a feldolgozhatatlanság élményeit gyúrja lírába (Levélváltás, Elfogyó évek, Chicagói emlék, Hallucináció). A kötet ugyanakkor többféle értelmezési lehetőséget is kínál. A versek első része felfogható egyfajta főhajtásként a költő által nagyrabecsült elődök előtt: a kötet címadója reflektál Babits Zsoltár férfihangra című versére, a Tóth Árpád ablakai a nyugatos klasszikus költeményeit idézi meg, s József Attilának állít emléket a Mekkora költő. Ezáltal a szerző mintegy kijelöli a korábbi köteteiben szintén fontos szerepet betöltő műveltség és szellemi nagyság, az irodalmi hagyományok, az alkotás eszményét mint a versek meghatározó tengelyét – ugyanakkor ezek személyes vetülete, jelentősége is fontosnak tűnik. Ezt tükrözi, hogy a kötet nyitó versében, a Szellemóriásban Michelango Dávid-szobra mosódik össze a bibliai Dávid király alakjával, feszültséget szülve az egyéni sors és az elrendeltetés, a szellem tünékenysége és az alkotóművészet örökérvényűsége között. Az irodalmi hagyománykövetés a formán is tetten érhető: a művek többségükben feszes, tömör, rímes, ritmikus versek. Ez alapján is belesimul e kötet az életműbe, hiszen Gergely Ágnes köztudottan szívesen alkot kötött versformákban. Érdekes módon a legbravúrosabb, legmesteribb rímekkel éppen a versfordítások bírnak, és ez a szerző vitathatatlanul komoly fordítói erényeit dicséri.

Koncepcióját tekintve a Zsoltár női hangra szintén emlékeztet a korábbi kötetekre: Gergely Ágnes pályafutása során többször publikált új és régi verseket, valamint fordításokat is tartalmazó gyűjteményeket. A jelen kötet a saját versek mellett régebbi versfordítások javított verzióját is közli, köztük olyan klasszikusokat, mint Robert Browning tanulságos meséje, A hamelni patkányfogó, Hessétől A boldog festő, Brodszkijtől az Elégia John Donne-ért, vagy éppen Schubert híres dala, A pisztráng. A fordítások formailag és tartalmilag is párhuzamba vonhatók Gergely Ágnes saját műveivel, ez talán W. H. Auden Esti sétájában a legszembetűnőbb („Lidérces odvak mélyén, / hol pőrén áll a Jog, / az Idő vár, lesekszik – / csókolsz? Köhögni fog.”).

Tematikailag központi szerepet kap a koncepcióban a zsoltármotívum: a Szellemóriás Dávid királyt és – kimondatlanul is – a nevével összekötődő zsoltárokat idézi meg, a címadó vers, a Zsoltár női hangra egy mélyen személyes hangvételű fohászkodás, a zsoltár pedig mintegy keretként a záróversben (Judit) is felbukkan („Te túlnan vagy, én még előtte. / Közöttünk szól a zsoltár. / Nem hallod többé. Most tudom csak, / hogy milyen bátor voltál.”). A Zsoltár női hangra, a kötet egyik legerősebb darabja a versbeszélő esendőségét állítja szembe egy hatalmas és félelmetes istenképpel, miközben oltalomért könyörög. Gergely Ágnes egy a Klubrádióban elhangzott beszélgetésben úgy fogalmazott, hogy a vers előzményéül egy álom szolgált, amelyben a költő a saját bűnösségétől gyötrődött.[i] „Ki vagy Te? Mi vagy Te? / Áldás vagy? Csak átok? / Ha kezdet és vég vagy, / mondd azt: Megbocsátok” – szól a vers zárlata. Gergely Ágnes nem először nyúl a zsoltár motívumához, gondoljunk csak a 137. zsoltár című versére. Ugyanakkor a Zsoltár női hangra talán a korábbiaknál erőteljesebben fókuszál a szenvedésre, a feloldozás utáni vágyra. Az olvasóban a költő életét ismerve akaratlanul is felmerülhet, hogy a személyes életút, annak sorscsapásai (a háború alatt elhurcolt és haza nem tért apa, a hirtelen elveszített anya) felől közelítsen a szöveg értelmezéséhez. Míg Babits Zsoltár férfihangra című verse bátoríthat azáltal, hogy az embert Istennel egyenértékűvé teszi, Gergely Ágnes kötetcímadójában az emberiség védtelensége Isten kezében roppanó kő vagy tengeren hánykódó hajó képében jelenik meg – nincs más eszköze, mint a fohász, a könyörgés. A megbocsájtás pedig Isten kiváltsága.

Számos egyéb, a versekben végigkövethető és mélyebb jelentésrétegekkel bíró motívum vagy motívumpár fonalán is elemezhető a kötet, mint például a nyelv, haza és hazátlanság, jövő és jövőtlenség, szellem és test, álom és emlék. Tematikailag visszatérő elem a női sors is: a „hagyományos” női szerepek viszontagságai, az azokkal járó kiszolgáltatottság és szenvedés megfigyelhető a Kőműves Kelemenben, az ismert ballada kötetbeli átiratában, a Hallucináció és a Levélváltás szerelmes, reménytelen várakozásában, a női test kiszolgáltatottsága az Apollinaire utánban vagy A pisztráng című versfordításban, amelyben Gergely Ágnes hozzátoldott utolsó versszaka nyílt párhuzamot von a nő és a pisztráng sebezhetősége között.

A hiány a Gergely Ágnes-életmű központi motívuma, és a Zsoltár női hangra is olvasható hiánykötetként: személyes veszteségek, árnyak és kísértetek húzódnak meg búvópatakszerűen a sorok között, olykor sűrűn kódolt titokzatossággal, olykor pedig megindító feltárulkozással. „Barátom voltál. Vagy szerelmesem. / Helyedbe nem jött megmerülni más. / Szerelmet elveszteni légszomj. / Barátot fulladás”, írja például a Hallucinációban, ahogy az Apollinaire utánban is ez köszön vissza („Hat szép erős fiunk lesz mondtad / és csonka méhem rád tapadt”).

Az életmű ismeretében érdekes lehet a művek előzményeinek kutatása. A saját versek egy jól behatárolt időintervallumban, 2019-től 2022-ig keletkeztek, egyetlen fontos kivétellel: a Levélváltás első része 1988-ban, a második 1998-ban íródott. Ahogyan Codău Annamária is kiemelte[ii], a vers első felének, a vágytól hevült Etióp szerelmi dalnak Gergely Ágnes memoárja szerint egy afrikai népi költemény fordítása szolgált alapjául, amelybe a szerző belegyúrta egy személyes szerelmeslevél mondatait.[iii] A Levélváltás tíz évvel később született második részének (Hány év telt el) a beteljesületlen várakozásról és hiányról szóló mondatai sorvariációban felbukkannak a 2020-as Chicagói emlékben („Jöjj közelebb. A hosszú / várakozás megöl. / Száz év telt el azóta. / Álmodsz vagy üldözöl?”). A cikluszáró Judit egy megrendítő  búcsúvers, amelyet Gergely Ágnes unokatestvérének, a 2022 elején elhunyt Fenákel Juditnak ajánlott, aki a költő egyetlen élő rokona volt.

Noha a személyes referenciák tudatában az olvasó akár egy élete vége felé járó szerző számadásaként is tekinthetne a kötetre, a Zsoltár női hangra sokkal inkább tűnik a korábbi kötetek folytatásának, mint végső leltárnak. Bár a verseket több helyen áthatja egyfajta keserűség, kilátástalanság („de nincsen immár semmi válasz, / nem lészen szerves folytatás, / hova?, minek? Fogytán a szellem, / s őt éri majd orvtámadás”, írja az Elfogyó években), az a higgadt, mély szellemi erő is árad belőlük, amely Gergely Ágnes költészetére annyira jellemző.

A nemrégiben kilencvenedik születésnapját ünneplő költő legújabb kötete összességében hermetikusan illeszkedik az életműbe, akárcsak préselt virágok egy könyv lapjai közé, az olvasó pedig örömmel indulhat a benne rejlő titkok felfedezésére.

 

Kalligram Kiadó, Budapest, 2022