Kritikák

 

Szil Ágnes

 

A Knerekről, kétszer

Levelek a Kner család életéből, Kner Albert – Művész, ikon, legenda

 

Két, formátumában is tekintélyes idei könyv foglalkozik Kner Albert személyével: a Magvető Tények és tanúk sorozatában olvasható Levelek a Kner család életéből és a Corvina gondozásában útjára bocsájtott Kner Albert – Művész, ikon, legenda című kötet, mindkét könyv Erdész Ádám történész-levéltáros munkája. A Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Kner-család elkötelezett kutatója néhány hónap különbséggel két, témájában természetesen hasonló, mégis nagyon eltérő könyvben örökítette meg egy világhírű nyomdász, Kner Albert alakját. Mindkét könyvet Gyomán, a Kner Nyomdában nyomták – szép és illő gesztus.

 

Ki volt Kner Albert?

Ha a Kner név ismerősen cseng is a magyar (pláne Békés vármegyei) olvasónak, Kner Albert nevére kevesen kapják fel a fejüket. Miért lehet számunkra érdekes? A meglepő válasz: mindenki ismeri Knert Albertet, az is, aki soha nem hallott róla, hiszen a szupermarketben hatos csomagolású italt felmarkoló vásárló, a cigarettásdoboz visszahajtható tetejét felpattintó dohányos olyan terméket használ, amelyet Kner dolgozott ki – eddig azonban nem tudtunk róla.

Kner Albert könyvműves, festő, designer, noha vélhetőleg sokáig nem volt tudatában, egész életében arra készült, hogy nagyobb karriert fusson be. Bátyja, aki kamaszkorában állt a nyomda élére az apjuk (Kner Izidor) helyett, tisztában van öccse kvalitásával, mindent megtesz azért, hogy Albert a legjobb oktatást kaphassa. Kner Imre támogatja fivérét, de mindketten tudják, hogy a kisebbik fiúnak másutt kell szerencsét próbálnia. Albert Pesten művészeti iskolát alapít, a Bauhaus stílusában, montázstechnikával is alkot. Művész és a legjobb értelemben vett mesterember egy személyben. Ők ketten (és a könyvelő fivérük, Endre) már túl sok Kner odahaza. Albertnek nagyobb tér kell, és ez nem a zsidótörvények kihirdetésénél derül ki, hanem még akkor, amikor messze küldik tanulni, amikor Budapesten többedmagával iskolát alapít, vagy amikor a trianoni döntés után, kétharmad piacukat elvesztve Temesvárra megy nyomdászüzemet vezetni. Csak találgathatunk, mi lett volna Albertből, ha itthon marad, és a lehetőségek nem kellemesek, hiszen tudjuk, hogy számos családtagja odavész. Neki van ereje és lehetősége is elhagyni az országot, az utolsó hajók egyikével fut ki Genovából az Egyesült Államok felé, ahol megteremti a saját vevőkörét és közönségét. Megrendítő olvasni az Újság tudósítását ennek az utazásnak a kezdetéről: [a kivándorlás] „Fiatal, egészséges és erős embernek, kinek kötelezettségei senkivel szemben nincsenek, jó iskola; de a negyvenedik életéven túl, családos embernek már olyan szerencsejáték, melyen könnyebb veszíteni, mint nyerni.” Kner Albert feleségével, három- és hatesztendős gyermekével, minimális kinti támogatói körrel, háta mögött az égő Európával vág neki a szép új világnak.

Tudatosan készül az amerikai bemutatkozásra: összeállítja és (persze Gyomán) nyomtatja saját portfólióját, a csomagolóanyagoktól a plakátokon át a művészi munkákig, sőt játéktervekig, hogy bármilyen feladatot el tudjon vállalni odakint, ha szükség lesz rá. Személyiségében együtt van a rendkívüli kézügyesség, az akkor még néven sem nevezett marketing módszereinek ösztönös, majd tudatos ismerete, a vevőközönség felmérése, piackutatás, szemszögmérő és a boltokra jellemző fénymennyiség használata a vevőkísérleteknél, és a könnyed társalgás képessége.

Kner Albertnek tetszik Amerika a maga demokráciájával, el- és befogadó szemléletével. Egy Kner Amerikában is megteremti a saját vevőkörét – csak nem gyomai vagy Békés vármegyei, magyarországi léptékben, hanem százezres, milliós példányszámban. Nemcsak lesi a vevők kívánságait, hanem igényt is támaszt a vásárlókban. A világháború végén a katonák ellátmányában már Kner tervezte csomagolások vannak.

A család vizsgált időszakban lefestett tagjai mögött kirajzolódik azoknak az ősöknek az alakja, akik ezt a családot olyanná tették, amilyen Kner Albert korában volt. Az asszimilálódott zsidó nyomdászcsalád, a könyv és az esztétikum szerelmesei, a folyamatos önképzés hívei, akiknek joguk van az első világháborúban magyarként harcolni, de a harmincas–negyvenes évek formálódó új rendjében nincs joguk a másodikat túlélni. Kner Izidor ösztönösen érezte meg a közigazgatási nyomtatványok gyártásában és a vevőkör ízlésvilágához igazított reklámban rejlő lehetőségeket, már-már a közösségi médiát megelőlegező módon engedte közel magához a lehetséges megrendelőket. Idősebb fia, Imre „nem a viszonyokból eredően, hanem a viszonyok dacára teremtett valamit”, célja az igényes, bibliofil könyvkiadás volt (amire ma gondolunk, ha a Kner nevet halljuk), Albert húga, Erzsébet is a budapesti könyves-iparművészet ismert alakja volt, sőt miután Amerikában megvetette a lábát, hasonló művek elkészítésére alkalmas műhelyt alakított ki.

Mindkét könyv azt mutatja be, hogy főhőse, Kner Albert az Újvilágban ugyanolyan újító, mint Kner Izidor volt, tudásával maradandó értéket teremtett, amely halála után sok-sok évvel is méltó és érdemes az olvasó figyelmére.

 

Szil___gi_-_Levelek_a_Kner_csar__t__.jpgTények

A Réz Pál memoárjával – úgy gondolom, nagy sikerrel – 2015-ben újraindított Tények és tanúk sorozat az utóbbi években feltűnően a II. világháborút jelöli meg kutatási területként. A Levelek a Kner család életéből 1938–1949 című kötet kiváló jegyzetapparátussal, névmutatóval, lábjegyzetekkel, képekkel, sőt családfákkal készült a szerkesztő, Erdész Ádám jóvoltából és utószavával. Az, hogy a levélgyűjtemény megjelenhetett, szinte a csodával határos: a Kner Nyomda iratanyaga ugyan rendelkezésre állt a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárában, ám ehhez csak a közelmúltban társultak Kner Albert levelei unokája, Steve Frenkel jóvoltából.

Erdész Ádám 1938-tól, az első zsidótörvénytől indítja a levelezés ismertetését, hiszen ez végzetes hatással volt a családra. „Mi azonban nem határozhattunk másképpen, mint hogy kitartani a végsőkig, és ha kell, itt dögleni meg” – írja Kner Endre 1939-ben. A kiválasztott levelek vagy a Knerek, vagy az országos jelentőségű történések miatt kerülhetnek az érdeklődésünk középpontjába.

Az itthon maradt család ugyan nem írt politikáról az 1940-től Amerikába emigrált Kner Albertnek, hogy ne dúlják fel a nyugalmát, de a barátok, ismerősök mindezt megtették helyettük, így a levélváltásokból mi is pontosan láthatjuk, mi történt Magyarországon 1938 és 1949 között. A családtagok, barátok informatív, néhol filozofikus, de a tartalomtól függetlenül mindig stílusos, élvezettel olvasható leveleket írtak. Párhuzamosan értesülünk arról, hogyan boldogult Kner Albert Amerikában, és hogyan zajlik a háború, majd az azt követő szintén fojtogató időszak Magyarországon, s mindez a mai olvasó számára szinte családregénnyé áll össze, amely a történelem ismeretében nemigen kecsegtet boldogító befejezéssel. A kötet végpontján azonban Kner Erzsébet (Pörke) útnak indul Amerikába, hogy ott új életet és zavartalan alkotóéletet kezdjen.

Erdész Ádám történészként és levéltárosként, a levélgyűjteményt válogató filológusként olyan olvasmányt adott az olvasó kezébe, amelyet az nehezen fog elfeledni.

 

Az „amerikás” Kner

A Corvina Kiadó és a Club of Odd Volumes közös kiadása a Kner Albert – Művész, ikon, legenda címet kapta, a nyomtatást szintén a Kner Nyomda Zrt. vállalta el, részben a Kner betűtípus felhasználásával – szép tisztelgés ez a nyomdászcsalád előtt. Az Erdész Ádám korábbi Kner Albert-életrajzán alapuló írás társszerzője Robert Elton Brooker III, Kner Albert üzlettársának unokája, aki újabb kutatási eredményekkel egészítette ki a korábban megjelenteket. A kötet szép védőcsomagolást kapott, amelyet szinte sajnál felbontani az olvasó, maga a kötet is Kner-díszítőelemekkel büszkélkedhet. Mindössze ezer példányban, igényes, színes képválogatással jelent meg, az amerikai kiadás részben módosított fordításaként, N. Kiss Zsuzsa tolmácsolásában, Orosz Márton utószavával. Sajnos az angol és német nyelvű képes források fordításával a könyv adós maradt, például a 135. oldalon lévő két vöröskeresztes képeslap esetében, és egyes képaláírások is hiányoznak, például a könyv végén a Kner család amerikai halottairól szóló fejezet 211. oldalán nem tudjuk meg, kiket ábrázol a fotó. A tengerentúli olvasó talán jól ismeri Robert Elton Brookert, a könyv társszerzőjét, a magyar kiadásban viszont feltétlenül szerepeltettem volna egy munkásságáról (és ha már itt tartunk, Erdész Ádámról) szóló rövid ismertetőt, hiszen előbbiről magyar nyelvterületen, sőt az interneten sincs számottevő információ. Tekintse ezt a művelt olvasó tudáspróbának.

kner_albert.jpg

Míg a Magvető könyve a teljes családot figyeli egy bő évtizeden keresztül, a sorozatcímnek megfelelően a tényekre, de főképp a szubjektív történésekre helyezve a hangsúlyt, addig a Corvina (fordítás)kötete egészében Kner Albert alakjára koncentrál, bár leírja a család történetét annyira, hogy érthetővé váljon, honnan is érkezik az Újvilágba Kner Albert. A család első ismert, bár néven itt nem nevezett, legendába burkolódzó ősét is megismerhetjük egy nem tanulság nélkül való történet erejéig, de eljutunk a pályája végén egy előadáson véletlenül magyarra váltó címszereplőig, sőt a leszármazottakig is.

Ez a kötet nem saját szavaival tolmácsolja Kner Albert gondolatait, hanem a visszaemlékezések, leírások tükrében ábrázolja őt. A könyv Kner magyarországi életét inkább előzményként mutatja be, a fókuszban sokszínű amerikai tevékenysége áll. Megtudjuk, hogy az első világháborúban egy bombatölcsérben, vízben töltött egy napot, minek következtében arca egyik fele lebénult – ezért találták Amerikában olyan gunyorosnak az arckifejezését, a sérüléséről nem tudtak. Bemutatja Kner itthoni ex libriseinek sorát is, amelyeken egy mindig siető, a gyakorlatot a tervezőmunkával párosító művészt és szakembert látunk. Külön fejezetet szentelnek a második világháború sújtotta Magyarország bemutatásának, dokumentarista fotókkal, ami számunkra is érdekes lehet, nemcsak az amerikai közönségnek.

Az Egyesült Államok hadba lépésével szinte lehetetlen volt az otthoniakkal a levelezés: hónapokig mit sem tudtak egymásról a családtagok, csak a Vöröskereszt segítségével lehetett cenzúrázott levelezőlapokon írni, de Kner mindent megpróbált az itthon maradottakért. Újsághirdetésben kereste családtagjait, majd 1946 folyamán több tucat segélycsomagot adott fel, így autóvásárlásra már nem futotta. Minden követ megmozgatott, hogy testvére, Erzsébet kijusson az országból, aki ez idő tájt a megszálló orosz csapatoktól kapott megrendelést, de közben amerikai magazinokból tanulta a nyelvet. Unokahúga, Zsuzsa a következő megrendítő sorokat írta: „Amim van, mindent összeadogattak. Azaz bocsánat, egyetlen fekete kosztümöm maradt meg, és ezzel végigcsinálom a telet, gyászruhának elég egy. (…) Közben majdnem férjhez is mentem, de ez más lapra tartozik. Amíg én Auschwitzban üdültem, addig őt a Margit körúton agyonlőtték.” Micsoda kettősség – kevéssel Zsuzsa levele előtt Kner gabonapelyhet eszik az óceánjárón, később ő tervezi a csomagolását, a bele tett, összegyűjthető kartonjátékkal együtt, majd Erzsébetnek is küld a háború után néhány dobozzal, el is magyarázza, hogyan szokás fogyasztani.

Kner Albertnek mindössze három hét kell, hogy munkát találjon Amerikában. Az elegáns elefánt című, általa tervezett könyvből mindjárt százharmincezer példányt adtak el, nem is csoda, hiszen a turnén valódi elefánt „dedikált” az ormányában tartott stemplivel. Hasonlóan népszerű termék volt a nyersanyaghiány idején tervezett tízcentes kartonszék, amelyre akár rá is lehetett állni, és még hosszan sorolhatnánk, egészen az unokáinak tervezett, hordozható kartonágyig vagy a céges repülő tervéig, amelyre biztosan nem ült fel Kner, mivel irtózott a repüléstől. Innentől Kner élete diadalmenet: amihez nyúl, arannyá válik a kezében. Népszerű társasági ember, innovátor, a könyv szól a csomagolástörténeti könyvtárról, amelyet Kner alapított, és az irodáról, amelyet Kner elképzelései szerint az ott dolgozók igényeihez mérten (ma úgy mondanánk, ergonomikusan) rendeztek be – ritkaság volt ez akkoriban. Úgy tűnik, Kner beilleszkedett, megtalálta azt a közeget, amelybe tartozni rendeltetett.

Mindkét könyvet jó szívvel ajánlom a művelődni vágyó olvasónak: akár egymás folytatásaként is.

 

Magvető Kiadó, Budapest, 2023.

Corvina Kiadó, Budapest, 2023.

 

Megjelent a Bárka 2023/6-os számában. 


Főoldal

2023. december 11.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png