Fodor György
Dragomán György-est
9 év elve
Az est vendége egy világszerte népszerű, több mint 30 nyelven olvasható, erdélyi származású magyar író, aki A fehér király című regénye után kilenc évvel jelentette meg a Máglya című új regényét. Horatiusi kilenc év ez. Dragomán György Marosvásárhelyen született 1973-ban, első regénye Bródy-díjas, mostanra pedig Déry-, Márai-, József Attila-díjat (2007) elnyert író, műfordító, akivel Darvasi Ferenc beszélgetett. Irodalmi művei sorra hozták az elismerést, pályája meredeken ívelt fölfelé, egyenletesen haladt előre.
Három regényének (A pusztítás könyve, A fehér király, Máglya) megírása folyamatos töprengést, mondatvajúdást, fájdalmat okozott. A gondolkodás intenzitásának fájdalmát, az újrateremtés nehézségeit, amely mellett összekötő elemek sokaságán is át kellett rágnia magát. Ennek eredménye, hogy a műveit össze lehet illeszteni egy laza trilógiává, amelynek központi helyszíne Erdély, és mindig előkerül bennük a hatalom természetéről való filozofálás. Talán ez annak is köszönhető, hogy szerzőnk angol-filozófia szakon végzett az ELTE-n.
Kara Tünde színművésznő
olvasott fel részletet a regényből
Az újrateremtés idő. Gyakorta előfordult, hogy egy-egy karakteren, annak külső-belső tulajdonságain (pl. egy könyvtáros hajának ábrázolásán) hosszú ideig gondolkodott. Minden mondata harc. Minden teremtés kín. Ennek enyhítésében számtalanszor segítségére volt az írónak felesége, Szabó T. Anna, aki a két gyermekük nevelése mellett ismert és elismert kortárs költőnő és műfordító. Együtt tanulták meg, hogy a szövegalkotás fájdalmát lehet úgy csökkenteni, ha az ember a műfordításokon edzi írói kibontakozását, vagy mindent próbál megjegyezni a környezetéből meditatív módszerekkel, gyakorta jógával. Írói módszer az is, hogy végigolvassuk valakinek az életművét, látjuk, hogyan építi fel magát, azaz kronologikus kövekből is érdemes lehet felrakni az írói mesterség szent házát.
Ez utóbbi regény már nagyobb léptékben építkezik, tágabb a tér-idő-kontinuuma, mint a korábbiaknak. A második világháborúig nyúlik vissza, majd 50 éves időkeretben dolgozik, eljut az 1989-es forradalmi eseményekig. A főhős egy 13 éves árva lány, aki közvetlenül a romániai forradalom után igyekszik eligazodni a szeme láttára átalakuló, nehezen kiismerhető világban. A neve: Emma. Humoros kulisszatitok, hogy a regény Emma könyve néven elmentett munkafájlként várta, hogy Szabó T. Anna találó címet adjon neki. Nem Flaubert miatt lett Emma a kislány neve, hanem mert Dragomán két fia mellé, ha lánya lenne, akkor egy Emmát kívánna maguknak. Az Emma név egyébiránt kevésszer fordul elő a regényben.
Dragomán György
Dragomán nem metafikciós író, de részese egyfajta márquez-i, singeri novellákban felbukkanó mágikus realizmusnak (amelynek köszönhetően varázslás, misztika, rítusok keverednek a szövegbe: lisztszórás, álomvasalás, legyek a hajtű fokán stb.), mondhatni látnokepikát művel. Ennek lényegi eleme, hogy látomásai segítségével talál meg hangokat, amelyeken megszólalhat. Ha újra benézünk az irodalmi paraván mögé, akkor elárulható, hogy Emma is így született: nem tudatos, hanem ösztönös megjelenés volt az övé, egy vékony fehér kéz, egy nagymama kertjéhez hasonló környezet, egy körvonalozódó kislány képe, aki a kert közepén babrál a hangyákkal, körülötte pedig a város forgó, elmosódó, görbe tükre. Ebből a vízióból és a Szabó T. Annától – közös diákkoruktól kezdve – megtanult női hangból formálódott meg Emma alakja. Nagyban támogatta az impressziót az is, hogy Dragomán írói módszeréhez tartozik a pontos és részletekbe menő megfigyelés: „a lányokat is úgy figyeltem, ahogyan az utcaköveket”. Ez rögtön adja az asszociációt, hogy miért választott a szerző ilyen különös címet: a forradalom elsöprő ereje egy máglya-képzet, a tűz újítás, de közben tele van a szöveg mágiával, látomásokkal, amelyeket amennyiben elképzelt már alkotónk, nem szabadulhat tőlük, meg kell írnia, és úgy kötelező ezt megtennie, ahogyan első alkalommal látta megjelenni.
A közönség első része
Mindezek miatt érthető, hogy sikerült egyes szám első személyben megszólalni, jelen időben, késleltetett, jövőbeli öndefinícióval. Emma narrációs helyzete azért különös, mert a szerző egy olyan jelenben mozgatja, amely monologikus időviszonyt teremt. Nincs idő a mostból szemlélődni, reflektálni az eseményekre, amelyeket később, egy történelmileg letisztult korból könnyebb lenne értékelni, értelmezni. De a történelem egy értelmezésekre szakosodott skatulyarendszer, nem lehet befolyásoló tényező egy bizonyos korának felelevenítésében (jelen esetben a romániai, forradalmi időszak, 1989-ben). Regényenként változik a kipróbált hangok stílusa, rendszere, logikája, de egy történelmi eseményről csak egyes szám első személyben lehet szólni hitelesen, még akkor is, ha nem ez a cél, hogy újraírjunk, feldolgozzunk, átértékeljünk, vagy egyáltalán ragaszkodjunk a tényekhez.
Sokan hoztak magukkal Dragomán-könyveket dedikáltatni
Dragomán sem teszi ezt, amikor újraír, akkor átír, nem parafrazál, új világot teremt. 1988 óta – amikor mindent felégetve, a Securitate „kellemetlenkedéseitől” megválva, családjával átköltözött Magyarországra – egy alternatív és folyamatos jelenben él, amelyet viszont – mivel öntörvényűen működő rendszert állított fel mögé – hitelesen meg tud jeleníteni. A tényekhez nem szükségszerűen való ragaszkodása ellenére mi is hiszünk neki, hogy a hatalom, az tulajdonképpen a rosszul működő politika következménye. Egy másik valóságról is lehet írni, sőt, arról lehet igazán újat írni, mert mindenkinek megvan a saját valósága, amely nem objektív, amelyet mindenki keres, de valójában sohasem találhat meg. Ez a valóság viszont egyedi, Dragomán Erdélye egy saját Erdély, egy másik Erdély, mint Kiss Ottó országa, egy „másik ország”. Odaát elképzelhetetlennek tűnt, hogy a kommunizmus véget érjen, pedig csak egy évet kellett volna várnia a családnak, hogy a demokrácia elvárt égisze alatt élhessen. Magyarországon viszont euforikus szabadságélmény várta a migráns 15 éves fiút, aki ugyanúgy nem értette, mi zajlik körülötte, mint Emma a regényben. Nem írta, hanem élte a történelmet.
Rácz Katalin fotói
Békéscsabai Jókai Színház, Jókai Szalon, Kortárs magyar írók sorozat, 2014. november 17, 18.00
Megkérdeztük Dragomán Györgyöt
