Szőcs Henriette
Vegyes hozzávalók
Erlend Loe Vegyesbolti csendes napok c. regényéről
Végy egy zacskó spagettit, 20 dkg sonkát, 2 teáskanál olívaolajat, 1 deci fehérbort, négy tojást, fél csésze reszelt parmezánt, 2 dl tejszínt, frissen őrölt borsot és szerecsendiót, ízlés szerint. Egy nagy edényben tégy fel vizet forrni a tésztának. Közben a felkockázott sonkát pirítsd meg az olajon, de ne süsd ropogósra! Nagyanyám ugyanígy csinálta a spagetti alla carbonarát. Mégis mi a különbség? Ő nem halványkék átlátszó blúzban főzött, mint Nigella Lawson, hanem virágos otthonkában.
Végy egy tipikus házaspárt, akik bárhol élhetnének, de Loe regényében természetesen norvégok. Telemann, a drámaíró feleségével és három gyermekével egy bajor kisvárosban nyaral, Garmisch-Partenkirchenben. (A városka nevét a google tévedésből Vegyes Templomhajónak fordította, innen ered a könyv címe.) Közben Telemann igyekszik meggyőzni nemcsak feleségét, de saját magát is arról, hogy egy színdarabon dolgozik, mely maga az ősenergia, az életet is veszélybe sodró elemi erő, de néha színdarabírás közben igenis meglepi az embert az ellenállhatatlan vágy, hogy nagy hévvel lecsapja a laptop fedelét.
Valójában a dús idomokkal megáldott sztárséfről, Nigelláról ábrándozik, akinek a dereka hullámzik, még beljebb nyúlik, na végre, meglett, most a nő a pult fölé görnyed, lábujjhegyen nyújtózkodik előre. Bár a házaspár csak egy kellemes nyaralást akart együtt eltölteni, egész kapcsolatuk veszélybe kerül - és mindennek tetejébe még az angolul egy szót sem beszélő vendéglátó családdal, Baderékkel is dűlőre kell jutniuk. Aztán mégis sikerül, túlságosan jól.
Erlend Loe regénye a könyv elején szereplő megnevezéssel ellentétben szerintem inkább dráma, hétköznapiságukban groteszk párbeszédtöredékek sorozata, melyek egy céltalanul sodródó, a széthullás határán egyensúlyozó házasság történetét mutatják be. Mit álmodtál? / Mindegy. / Ugyan már! Minden fontos nekem, ami veled történik. / Komolyan? / Hát persze!
A ritkán előforduló leírások is mintha szerzői utasítások lennének egy színdarabban. Bror Telemann, 42 éves, a Nationaltheatret dramaturgja. A látása kiváló. Alkoholproblémái nincsenek, ugyan már! Nem számottevő mértékben. Eleinte zavart, hogy az író nem jelöli, ki beszél éppen, aztán rájöttem, teljesen mindegy, mert bármelyik szereplő szájába adhatná a szavakat. A Teleman és felesége között zajló viták értelmetlenek, feleslegesek, a semmiről szólnak, mint a bármelyik házasságban vagy párkapcsolatban felbukkanó veszekedések. A karakterek klisészerűek, jellemük átlátható, egyszerű, mint ahogyan a végkifejlet is.
Mégis mi a különbség a való életünk és a Vegyesbolti csendes napok között? Ugyanezekről a problémákról vitáztam az ex-férjemmel, de közben nem nevettem hangosan.
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok. Scolar Kiadó, Budapest, 2011
