Beszédes István
lábuk rövid
Beszélhetünk egy helyszínről
lehetőségeként valamiféle
felfoghatatlan tér áthidalásának
- fesztáv, körül körkép azok számára,
akik öregkorukra törpék.
Beszélhetünk a helyről, amelyet
fel nem fedezünk soha,
hisz mi a lakott világot járjuk,
csodáljuk mint zuhan párkánya,
és a mélybe egy amfiteátrumot tettünk,
ott történik napi két előadásban csoda.
Az idő, és míg el nem törik, a tér
találkozásának elméleti pontja ez,
elvesztettünk már minden poggyászt,
fejből idézett kötéltáncosokat
látni övig: két nő és egy férfi,
felsőtestük felnőtt, lábuk rövid...
Patrióta
Annyit ücsörögtem itt, ezen a szigeten,
hogy legnagyobb dombja lettem,
bárányai legelője, a legnagyobb barlang szája,
szónokai magaslata, s rejteke a vérengző medvének,
elásott tetemek, tárgyi bizonyítékok sírhelye.
Annyit ücsörögtem itt, hogy már több vagyok patrióta,
ügyetlen, messze néző szobrok talapzatánál,
s meghaltam mindannak, amit a távolban félszemű torzók látnak,
s ezért a földért, az ittlétért meghaltam a túlvilágnak is.
Az ég ügyei zajlanak magasan felettem,
folyó muzsikál, tenger dübörög fenn a fellegekben,
hogy a csodában találtam e rögöt, s raktam a szívem
helyére épp ehelyt, hogy pihenhettem itt le épp,
s hogy nem gondoltam vele, hogy az álom
eközben itt felejt?
Katarakta
Mielőtt elterülnél lent, úgy mint a béka,
látod-e, milyen a Nap árnyéka:
lehet, hogy csupaszín, lehetne
kormos, nagy pinakotéka, nagy
gyilkosságok indítéka; ahol elégsz,
amelyik falnál, akár csak úgy,
hogy meg se haljál, a te árnyékod
zöld moha, míg szörny nem leszel,
hogy te is faljál eleven húst
a völgyek alján, s a te árnyékod
mind az erdő, vadak és madarak
lakta - a Napé milyen katarakta?
Régi hegyek
Hosszú lélegzetvétel, őrölt ideg, megemésztett étel,
ha a várt esemény elmarad, előkerülhet-e majd a B-terv,
s lesz esemény majd a semmi helyett, rajtaüssenek az időn
kis semmi helyek, tengerárkok és régi hegyek... ?
Megjelent a Bárka 2010/1. számában