A Csak semmi felhajtás, Hóember, Urbánus és népi és Kilép című kisprózák a székelyföldi prózaíró Laska Lajos-történeteiből

"Igazából ezt a részt szeretem a legjobban az egészben. Amikor már visszafelé jövünk, és lassan fésüljük át a terepet kinyírható túlélők után kutatva"

"S Hazám lett a magyar nyelv és irodalom. A Himnusz. Gyerekkoromban csodálkozva néztem, mint párásodik be körülöttem a felnőttek szeme a Kölcsey-verssorok éneklésekor"

„Felesége van és gyerekei. Munkája nincs. Azt mondta, menjek vissza, mert ő nem tud eltartani. S hogy ne szökdössek meg állandóan, mert semmi értelme nincsen. Örüljek, hogy kapok kaját, meg ruhát, meg...

A múlt héten a Bárka-csapat (Darvasi Ferenc, Elek Tibor, Erdész Ádám, Kiss László és Szabó Tibor Benjámin) írta a műhelynaplót a litera.hu oldalon; itt gyűjtöttük össze a szövegeket

„mivel a lány, akivel szerettük egymást, úgy tudta magáról, hogy Simonyi a kedvenc költője, nem tehettem mást, megszerettem a Mester verseit"

„Nem érzi magát komisznak, de ha már így kiderült, ő ettől a perctől kezdve ragaszkodni fog a komiszságához, hiszen hozzá tartozik, saját magához, amiből még soha sem tudott kitépni semmit, hiába...

„Teltek, sőt telnek az évek, és egyre inkább azt látom, kortárs középsulis diákságunk nem érez rá a középkor ízére. Nem tudom, mit tehetnék, és érdekel, mások, hasonló cipőben járó embertársak mit...

„Ha csak a lélek szemével néznénk, semminek nem lenne jelentősége, súlya, ami itt történik velünk, a három dimenzióban"

„Nagyapám néha beszélt a földhöz, legalábbis azt gondoltam, hogy a földhöz beszél, de ki tudja. Lehet, hogy annak a német tisztnek mondta a magáét"