A gyomai származású, Szegeden élő irodalomtörténész, filológus, Bíró-Balogh Tamás írása a nemrég megjelent arab nyelvű Kosztolányi-novelláskötet apropóján

„Hogy milyen volt Battonyán a húsvét? Hogy volt-e piros tojás? Belepisiltek-e az intézeti gyerekek a kölnis üvegekbe? Hozzávágta-e Szemi és Gitáros a villanyoszlophoz a piros tojást?"

"Elfolyunk mind, múlttá leszünk. Ezért is fontos, hogy mindig legyen egy menekülési tervünk. S nem hátrány a fejre szerelhető visszapillantó sem"

„Szegény Béla bácsi! Pösze volt, talán az egyetlen pösze lelkész Magyarországon. Laci meg rázkódott a nevetéstől. Milyen sokszor kifigurázta ebédnél Béla bácsit, apuka bosszúságára"

"Életritmusomat is ez szabhatta meg, s ez lehetett később szálka apám szemében is, vagyis hogy a könyvekhez, pontosabban az olvasás ritmusához volt igazítva az életem, s nem fordítva, ahogyan kell"

Heltai Jenő „örökösen mellé-ír, a társadalmi és politikai, történelmi kérdések mellé, a többiek remekművei mellé, az ő Magyarországa haza a magasban, ott fenn, a képzelt területen, egy párizsi szalont...

„1989-ben, tizenhat évesen én úgy láttam, még minden lehet, holott talán már csak az lehetett, ami lett. Ez, ami van."

"Nőnap előtt már beérné a sárgás-narancsos helyett a rózsaszínnel is, majd 8-án este mindig a legmeggyőzőbb hangján biztosítja, hogy világ életében erre a csokorra (...), na, pont erre vágyott" ...

„Lehetséges-e olyan végterméket előállítani, amelyre a befogadó is ráharap, a szakma is elcsámcsog rajta, s a szerző gyomra sem fordul fel tőle?"

„Nem szoktak olyanokat megfilmesíteni, hogy az ember hordja a bútort naphosszat, aztán este meg elalszik a tévé előtt sörrel a kezében, és rácsurog a nyála a távirányítóra"