azok a műtermek
az ég alatt vagy a fészerben
a téli konyha melegében
a kultúra alagsorában!

Azok a kezek
kérgesek súlyosak eresek
finomak tűtől sebesek!

azok a szerszámok
vésők bárdok bicsakok
szövőszék korong
ihlethordozó bakok!

amikor az őszök és telek
amikor pihenne már a test
de most ébred szigorú
álmából a lelketetek!

s azok a lelkek
szállni készek
de nem repülhetnek
mert nem a szelek
hanem a kenyér a ház
a vetés és betakarítás!

az erdélyi falu:
sok-sok magyar Betlehem
mert Jézus születik ott
mert Jézus van jelen
ahol gazda erdőlő juhász
anélkül teremti önmagát
hogy felismerné bennük a világ
a Kisdedet pedig
a Kisded: élet és alkotás

Bennetek őrzi szent fiát az ács
s a szűzen szülő Máriák
könnyeiken át várják a Csodát

a Heródes-katonák
már a kert alatt
tapodják a havat

vigyázzatok ó drága szent
asszonyok és férfiak!
Veletek a Nagy Út véget ér
Bennetek mosolyodik
utolsót a magyar éj!