Ughy Szabina
Idegen test
It was a beautiful night,
mondja, és én hallgatok.
A többire nincs közös szavunk,
angolul mindketten úgy ahogy.
Állunk a Jászai téren, látom,
amivé most engem képzel,
hozzáigazítom az ujjam, a szám,
legyen akkor ez ilyen egyszerű.
Magyarul szeretni úgyis nehezebb.
Aztán az első villamos, a Duna
a sorra kialvó utcalámpák,
ahogy a test idegenségére ébred
botorkálva a nyíló sávon.
Jó így is, a tisztuló vonalak közt,
kísérget a sor: komoran feloldoz,
forog a szó önmagára találva,
zár szavakba újra a nyelv,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
a többit úgysem lehetne lefordítani.
Karcolt lemez
Valamit mindig nálad hagytam:
hajcsatot, bérletet, egy pulcsit,
vagy kölcsön kértem tőled
egy CD-t, öngyújtót, könyvet,
hogy legyen mi miatt újra látni.
Így gyűlt össze ez a pár csokipapír,
az első elhasznált óvszer doboza,
parafa dugó, belépő meg számla.
És itt van ez a szó, fényes heg.
Kattogva meg-megakad bennem
a lépcsőfordulónál, két megálló között,
vagy a sorok közti fehér sávokban,
mint egy ütem a végtelenített lemezen.
Pedig volt rajta valami szép is,
ideális háttérzene síráshoz vagy szexhez,
de a gép csak annyit ír ki: CD not read.
Itt is b...
ITT IS B... - olvasom a liftajtón.
A földszintig gondolkodom, hogy vajon
rögtön utána, vagy csak másnap írtátok-e fel.
De végül is lényegtelen,
az elmúlás kényszere, hogy valami mégis legyen.
Így lett a múlt idő és a kijelentő mód,
véges számú morféma, jel és rag,
bennük győzi le a halált a bőrhöz tapadó, hideg fémlap,
a remegő térd, a légszomj, és a szerelem.
ITT IS B...- érek hozzá a lakáskulcs karcolta recékhez,
leszek én is az férfi és az a nő, feszítő kényszer,
valahova bevésett üzenet.
Megjelent a 2010/4-es Bárkában.
