Kalóz Edit
Bolygóleves
A Jupiter elgondolkozva nézte a Földet, így 2023. január elsején. Átszólt a Szaturnusznak, aki épp közel volt hozzá, együtt sétáltak.
‒ Szerinted tanultak valamit az elmúlt évből?
‒ Szerinted?! – horkant egyet mogorván a Szaturnusz.
A távolból a Plútó kuncogása hallatszott.
Tovább hallgattak, majd a Jupiter a homlokára csapott, és felkiáltott:
‒ Főzzünk nekik lencselevest! Szóljunk a bolygóknak, és főzzünk!
‒ Tudod, mi lesz belőle! Már a recepten összevesznének, látod, mi megy néhol a töltött káposztával meg a bejglivel!
‒ Legfeljebb több marad nekünk! – és a Jupiter már füttyentett is a többieknek.
A Nap előkotort egy naprendszermértékkel közepes fazekat, a Merkúr pedig lelkesen loholt ide-oda, hozta a hozzávalókat. Gyűltek a bolygók, csak a Föld maradt a helyén, meg persze a Hold, nehogy frászt kapjon az amúgy is neurotikus emberiség.
Persze az egyszerű hozzávalókat a Földtől kapták, a Merkúr ugyan lelkesen loholt ide-oda, de a bolygóknak kellett közbelépniük, hogy minden rendben legyen.
A Neptunusz megtisztította a vizet, és gondoskodott, hogy megfelelően sós legyen. Az Uránusz állványt készített, hogy a Nap tüzén főjön a leves. És itt megkérek mindenkit, hogy ne szóljon közbe, hogy elillan egy pillanat alatt, mert nem, most nem illan el!
A Szaturnusz válogatta a lencsét, biztos, ami biztos. A Mars éles késsel gyorsan megtisztította a zöldségeket és a hagymákat, villámgyorsan fel is aprította, a Jupiter már egy kevés olajon át is forgatta őket a fazékban. A lencsét nem áztatták be, a Nap még így is küzdött a takaréklánggal, hogy ne menjen pocsékba az egész leves, ne égjen oda. A Vénusz gondoskodott a fűszerekről, kömény, bors, paprika, majoranna, petrezselyem, babérlevél…
Elégedetten ülték körül a fazekat, még a Plútó is közelebb jött, hogy megkérdezze, tettek-e bele füstölt húst, nem mintha neki hiányozna, de majd figyeljék meg, mit szólnak az emberek!
‒ Nem, nem – kavargatta tovább a Jupiter a levest –, eszünk ágában sincs! Egyék meg, amit főzünk!
Csöndesen, nyugodtan beszélgettek, a leves meg csak főtt, elég sokáig, mert mint tudjuk, nem volt beáztatva a lencse. Már a szomszédos galaxisokban is szimatoltak, hogy mi ez a jó illat, és a Földön is egyre többen felfigyeltek a mindent átható illatra. Persze volt, aki fintorgott, húzta az orrát, hogy már megint lencse, meg hogy nem is szereti, miért nem babgulyás, és egyébként is, ha már lencse, akkor legalább főzelék legyen, jó vastagon! És végül megszólaltak azok is, akik hiányolták a füstölt húst, és hogy ők így nem kérnek belőle!
A Plútó kárörvendően nevetett, de Jupiter kizökkenthetetlenül kavargatta a levest, amíg meg nem főtt.
A Nap megnyugodott, hogy jól végezte a dolgát, és a többiek is már éhesek voltak, úgyhogy először a bolygók tányérját merte tele a Jupiter. Aztán elgondolkozva nézett a Földre. Kivételesen a Plútó sem szólt közbe.
És akkor a Jupiter fogta a fazekat, és a Földre borította a lencselevest, ehető lencseleveseső hullott akkor mindenfelé!
És azt mondta:
‒ Legyetek egészségesek, szerencsések, és ne békétlenkedjetek, ti, akik füstölt hús nélkül is megeszitek a lencselevest! – nevetett egy nagyot, és belecsapott a Szaturnusz és a Plútó tenyerébe.
