XVIII. Magyar Drámaíró Verseny

A Magyar Drámaíró Verseny eredményei

Legjobb férfi mellékszereplő: Presits Tamás

Legjobb női mellékszereplő: Kovács Edit

Legjobb férfi főszereplő: Tege Antal

Legjobb női főszereplő: Földes Eszter

Legjobb rendezés: Bozsik Yvette

Legjobb darab: Háy János (a zsűri díja)

A közönség által legjobbnak ítélt előadás: Háy János: Ázsiavíziós dalfesztivál

A zsűri különdíja: Kiss Judit Ágnes

A zsűri különdíja: Podmaniczky Szilárd

Az MTVA különdíja: Galambos Hajnalka

A Csabagyöngye Kulturális Központ különdíja: R. Kárpáti Péter

Megyei Közgyűlés különdíja: Csomós Lajos és Gubik Petra

Rendezői különdíj: Pesty-Nagy Kati

Legjobb háttérmunkás (piros csapat) – fődíj: Czitor Attila

Legjobb háttérmunkás (zöld csapat): Kiss Kata

Legjobb háttérmunkás (fehér csapat): Rácz Valentin és Megyeri Róbert

Könyvjutalom: az összes részt vevő színész 

A díjátadásról bővebben: a Jókai Színház honlapján.

Reggelre elkészült a három új magyar egyfelvonásos darab, mindhárom szerző még jóval 8 óra előtt leadta. 11 órától már ismerkedtek vele a rendezők és asszisztenseik, 12 órakor pedig a színészklubban eldördült a startpisztoly: Fekete Péter a színház igazgatója köszöntötte és bemutatta immár a színész csapatok mellett rendelkezésre álló a társművészek csapatának tagjait is, majd a rendezők kihúzták a próbahelyeket, ami eldöntötte azt is, milyen sorrendben lépnek vasárnap este az alkalmi társulatok a nagyszínpadra. Az olvasópróbákkal megkezdődött a 24 órás próbafolyamat, amibe mi is többször betekintést kaphatunk majd, itt a Bárkaonline-on és a Jókai Színház honlapján, bloggereink: Dávid Péter, Farkas Wellmann Éva és Kiss László jóvoltából.

Előtte azonban lássuk, mit nyilatkoztak az írók reggel 8 és 9 óra között!

Immár a darab leadása után kérdezem, hogy érzed magad, hogyan telt az éjszakád, érzed-e a jól végzett munka örömét, mennyire vagy elégedett az egyfelvonásosoddal?

Háy János: Jól telt. Írtam. S amikor egy picit lefeküdtem pihenni, észrevettem, hogy a szomszédban van egy techno-discó, úgyhogy azért volt egy kis zűrzavar is ebben az éjszakában. Én reggeli munkás vagyok, igazi rálátásom a dologra hajnalban van, ezért próbáltam most vegyíteni az estét-éjszakát-reggelt. A szöveg leadása után hiányérzet nem maradt bennem, úgy érzem, összeáll a kép.

Kiss Judit Ágnes: Abból a szempontból eseménytelenül telt az éjszakám, hogy folyamatosan írtam. Az első néhány óra az még jól telt, de kicsi pánikkal, hogy ki fogok futni az időből, úgy hajnali kettőkor volt egy mélypont, de végül is már hatra befejeztem, s így még volt időm egy kicsit szöveget formázni, átolvasni. Ilyenkor nem nagyon szeretek még beszélni arról, amit írtam. Annak örültem, hogy olyan figurákat találtam írás közben, akiket vonzónak tarthattam, és a versíró énemet bele tudtam tenni a munkába, alapvetően a lírikus énem dolgozott, és nagyon élveztem, hogy dalszövegeket és verseket is tudtam bele írni.

Podmaniczky Szilárd: Ez a teljesség érzése, amit most érzek. Kész lenni egy egyetlen éjszaka alatta megírt egyfelvonásos darabbal elég különös, de jó érzés. Másrészt megfáradt benne az ember nyilván, az éjszakai meló az más. Végig dolgoztam. A rendelkezésemre álló színészekből indultam ki, hogy melyikük, milyen karakter abban a történetben, amit kitaláltam. Aztán elégedetlen voltam a szereposztással, változtattam kicsit, de nyilván a rendező is változtatni fog még. Az írás első félórája azzal telt, hogy írtam-töröltem, írtam-töröltem, mint a műtétnél, aztán meghallottam egy hangot a fülemben, amiről úgy éreztem, hogy ez most már originálisan szól, s onnantól kezdve nem volt megállás. Most úgy látom elég komplett a mű, van eleje, közepe, vége, megvan a történet, sok belső kötés, értelmezés van benne.

Mi a véleményed az egyfelvonásos színpadi műről általában, írtál-e már ilyet, mire alkalmas s mire nem?

Háy János: Problematikus műfaj, mert a színház nagyon nehezen tudja beilleszteni a repertoárjába. S ha a 40-45 perces színpadi szöveggel nem tud a színház mit kezdeni, akkor az a szöveg nem érkezik meg a színházhoz, a nézőkhöz. Ugyanakkor számos sikeres egyfelvonásos van, lehet párosítani, másik egyfelvonásossal játszani, tehát nem teljesen reménytelen, de valahogy nem a legelevenebb színházi műfaj. Az egybe másfél órás darabok ugyanakkor nagyon divatosak, az alternatív színházak, például az én kedvencem, Pintér Béláék, másfél-két órákat játszanak szünet nélkül.

Kiss Judit Ágnes: Írtam már, és azt mondták nekem színházi emberek, hogy alapvetően ebbe az irányba mozdul a mai színház: 80-90 perces egyfelvonásos darabok születnek, a nézőkben is erre van igény. Ellenpélda is van ugyanakkor: a Mohácsi-testérek este fél 11-ig elhúzódó darabokat rendeznek zsinórban. Nagyon sok minden belefér egy egyfelvonásosba. Egyszeri koncentrációval lehet a szövegen végigmenni és a nézőnek átadni dolgokat. Én egyre jobban szeretem ezt a nagyjából 80 perces műfajt.

Podmaniczky Szilárd: Nagyon szeretem az egyfelvonásosokat, ráadásul nemrég lettem kész egy trilógiával, ami három egyfelvonásos darabból áll: Beckettről, Einsteinről és René Magritte-ről szól, három huszadik századi, számomra meghatározó figuráról. Úgy vagyok vele, hogy ha egyszer megszületik a színpadon az illúzió, akkor én azt nem szívesen töröm meg szünettel, mert újraépíteni egy 15 perces szünet után nem jó.

Három fő csapásirányt jelöltél meg a cikk elolvasása után és az írás megkezdése előtt, végül, melyiket választottad?

Háy János: Nehéz egy olyan cikkből kiindulni, ahol konkrét nevek vannak megemlítve. Egyszerűbb lett volna, ha van egy vérengző férfi, aki tömegbalesetet okozott valahol. Ebben az esetben vannak neutrális szereplőim, már név szerintiek, akikre rá lehet építeni egy történetet. Most konkrét zenészek, hírességek vannak megemlítve a cikkben, és Cipő halálából kiindulva más rockügyi múltbeli és aktuális problémák. Nem nagyon tudtam, mit válasszak, de végül a tehetségkutatós irányba mozdultam el, ebben láttam lehetőségeket. Így lett egy egyszemélyes dalfesztivál (hat szereplővel), de egy szülőpár érzelmi történetéről is szól a darab.

Melyek is voltak azok a sorok, amelyeket aláhúzgáltál a cikkben, s mik lettek végül az elrugaszkodási pontjaid, milyen irányba haladtál aztán a művedben?

Kiss Judit Ágnes: A zene szerepe adott nekem egy olyan lehetőséget, hogy az egyik főhősből rock zenészt csináltam. A cikkben nem volt történet, így az nem kötött meg. Viszont nagyon furcsa mondatok voltak benne, amiket kiemeltem, és egy-egy szereplő szájába adtam, ami az adott kontextusban talán még furcsábban, még groteszkebben hangzik. Ami engem megragadott Cipő halálában, az a városi legenda, hogy nem akarta elfogadni az új szívet, így nálam az egész darab a szív köré épült, persze az megint csak egy lírikus közelítés, hogy én azt mondom, hogy a zene és a szív és a rock zenésznek a szíve és a rock and roll az nem hal meg. Találkozik négy emberi szereplő és két valamilyen módon transzcendens figura is szerepet játszik még (így kijött a hat szereplő), ennek a négy embernek a mindenféle érzelmi mozgatórugói és szerelmi négyszögei szülik meg azt, hogy végül is mi lesz az ő szívükkel.

Valóban tízesbe talált nálad a téma, ahogyan a cikk kihúzása után mondtad, egy rock zenekar próbafolyamatát követted végig?

Podmaniczky Szilárd: Végül is ebbe az irányba haladtam, illetve részben. Ebbe indultam, de aztán rájöttem, hogy én azért annyira nem értek ehhez, hogy részleteiben föl tudjam építeni, hogyan születik meg egy dal a próbák során. Másrészt kétségeim voltak afelől, hogy egy ilyennek van-e dramaturgiai íve. S ekkor arra gondoltam, legyen inkább egy casting szerű történet, ahol van egy producer és van egy videós, s van egy ikerpár, akinek a castingjára elmennek a szülők, anyuka meg apuka megnézni (mint az uszodában, amikor az elhízott szülők nézik, hogy lesz egyre edzettebb a gyerekük), hogyan fényesítsék a gyermekük jövőjét.

(E. T.)

A Sapkák című cikk gyors elolvasása után, a munka megkezdése előtt kértük az írókat arra, hogy osszák meg velünk és látogatóinkkal az első benyomásaikat, érzéseiket. Tetszik-e a téma, a cím, beindult-e a fantáziájuk, bíznak-e már abban, hogy egy remek darabot fognak írni éjszaka?

Kiss Judit Ágnes: Nem készültem előre semmire, ami azért jó, mert nem vagyok csalódott, de különösebben nem is lelkendezem. Tudatosan üresen hagytam a fejemet, hogy ami jön, abból próbálok majd valamit kihozni. Kénytelen leszek írni belőle valamit. Szerencsére, amikor a cikk címe elhangzott, már akkor, abban is találtam valamit, amire rá lehet kapaszkodni. Most, hogy elolvastam, aláhúzgáltam benne néhány sort, amire föl lehet építeni majd valamit. Egy rock and roll történeti cikk ez tulajdonképpen. Olyan zenekarokról, amelyeknek egy részét ismerem, másik részét nem. Biztos vagyok benne, hogy a rendezők fantáziáját is meg fogják mozgatni ezek a zenék majd. Nekem is nagy segítség, mert nyit egy olyan hatalmas teret, amiben én otthon vagyok.

Podmaniczky Szilárd: Nevetni fogsz, de hónapokkal ezelőtt gondoltam rá, hogy milyen jó téma lenne egy zenekar próbáját végigkísérni. Nálam tízesbe talál ez a téma. A sapkák címhez, gondolom, nem kell ragaszkodni. A sapka szó ebben a cikkben szerepel szimbolikusan, majd meglátjuk, hogy mit tudok ezzel kezdeni: Télapó sapka, Mikulás sapka. Meglátjuk.

Háy János: A téma elég sokirányú, egy kicsit olyan a cikk, mintha a rockzenével valamikor folyamatosan foglalkozó újságíró, az egykori rockénekes Hegyi Zolinak a gondolatai közé egy dinamitot dobtak volna, és annak hatására foszlányok repültek szét. Elég kaotikus a szöveg, de ez nekünk jó, mert sok lehetőséget ad az elmozdulásra. Nem tudom még, milyen irányba menjek el, fogalmam sincs. Három fő csapás lehet: az egyik a rock and roll, a másik a tehetségkutatók álságos működése, és egy picit érintve van egy magyar popsztárnak, Cipőnek a halála. Nem tudom, lehet, hogy zenekart fogok alapítani éjszaka. Ki tudja.

(Elek Tibor)

2013. március 22-e, hét óra múlt húsz perccel, és máris megvan az első dráma.

Alighanem meglepődtek a Békéscsabai Jókai Színház nagy sikerrel műsoron tartott zenés darabjának, a Kapj el!-nek a nézői, amikor másodpercre pontosan hét órakor, az előadás kezdésének megszokott időpontjában váratlanul egy ünnepélyes ceremónia részeseivé lettek. A színészek helyett Fekete Péter, a színház igazgatója perdült az Ibsen Stúdiószínház színpadára, s miután köszöntötte a telt házas publikumot, fölvezette a hétvégi két és fél napos jóízű őrületet. Előbb a pazarnak ígérkező csörte három fő szereplőjét szólította, a darabok szerzőit, a Békés megyében jól ismert, sokszor bemutatkozott alkotókat: Háy Jánost, Kiss Judit Ágnest és Podmaniczky Szilárdot. Íróvendégeink, bájos esetlenséggel tűrve a szokatlan helyzetet és a valósággal rájuk támadó reflektorfényt, egyenként húztak a színpad előterébe készített cilinderből – varázslatuk nyomán pedig mindjárt kiderült, ki melyik színészgárdával, s persze melyik rendezővel láthat munkához. Helyesebben: ők melyik csapatnak adnak munkát másnaptól. A végeredmény (nem alfabetikus, mert a húzás koreográfiáját követő sorrendben): Kiss Judit Ágnesnek a zöld szín jutott, Bozsik Yvette rendezésével, Háy János a fehérekért felelős, darabja színre viteléért Dávid Zsuzsa, Podmaniczky Szilárdnak pedig – no, de ezt már könnyen ki lehet találni; a rendezője Pesty-Nagy Kati lesz.

*

S hogy miről írnak a szerzők? A téma, vagy inkább a kiindulópont, minden alkalommal a Magyar Nemzet következő számának egy újságcikke. A kortárs dráma e nagy versenyét megálmodó, s helyszínét végakarata szerint Békéscsabára helyező Siposhegyi Péter drámaíró fia, ifj. Siposhegyi Péter húzott a lap szombati számában megjelenő közel tucatnyi cikk közül egyet. Derűs megjegyzése, miszerint ez az a pillanat, amikor nagyon el lehet rontani egy hétvégét, őszinte kacagást váltott ki a helyzethez egyre jobban alkalmazkodó, belemelegedő nézőseregből. A jóslat azonban csaknem valóra vált. Az újságcikk címe: Sapkák, s elhangzott első bekezdése a Republic zenekar énekese, az éppen ma temetett Cipő halálából indul ki. Szó bennszakad. S bár Hegyi Zoltán jegyzete nem a frontember haláláról szól, a rockzene társadalmi hatásain gondolkodik el, ByAlextől Jimi Hendrixen át az AC/DC-ig, ez a lecke most már biztosan föl van adva. „Na, ez a szép a rock and rollban.”

*

Az igazsághoz egy dolog még hozzátartozik. Podmaniczky Szilárd kihúzott színe a fekete volt. Aztán kiderült, mégiscsak piros. Derültség, de a pillanat nem feledhető. Egyébként meg nyolc óra van. Indul.

 (Kiss László)

Újabb gyorsasági Magyar Drámaíró Verseny lesz a hétvégén Békéscsabán a Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság és a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány szervezésében. A három napig tartó irodalmi és színházművészeti kavalkádra idén március 22. és 24. között kerül sor.

Ebben az esztendőben is igen rangos, különböző stílusokban alkotó szerzőket sikerült meghívni a versenyre Háy János, Kiss Judit Ágnes és Podmaniczky Szilárd személyében.

 A verseny a hagyományokhoz híven 22-én, pénteken este kezdődik, a Békéscsabai Jókai Színház Kapj el című előadása előtti sorsoláson derül ki, hogy a Magyar Nemzet napilap másnapi cikkei közül melyik szöveg tartalmából – azt asszociációs alapként felhasználva – írnak egy-egy egyfelvonásos színdarabot a meghívott írók.

A rendezvény 2012-ben is hatalmas közönségsikert aratott, köszönhetően annak a hagyománynak, hogy az érdeklődők a próbafolyamatot is végigkövethetik a helyszínen, így az olvasópróbától az utolsó tapsig részesei lehetnek az előadások születésének.

Az alkotóknak először is egyéjszakás kaland a számítógéppel: pénteken este 20 órától szombat reggelig írják meg a drámát. Ezek után három színészcsapat egy-egy meghívott rendező vezényletével áll neki előadást kovácsolni a megszületett munkából.

A három színészcsapat ezúttal is a színházi szakma kiváló képviselőinek, neves rendezőinek – Bozsik Yvette, Dávid Zsuzsa, Pesty-Nagy Kati – irányítása alatt hozza majd létre a három előadást.

A Jókai Színház társulata mellett három vendégművész is erősíti a színészcsapatot: Földes Eszter, R. Kárpáti Péter és Tóth Roland.

A színészcsapatok ezután versenyt futnak az idővel, éjt nappallá téve halmozzák az ötleteket, és próbálnak beleférni a térbe és a rendezői koncepcióba. A csapatok mellett, mögött a különböző társművészetek (zene, tánc, képzőművészet stb.) országos hírű helyi képviselői állnak segítségre készen, ha a rendezői elképzelések igénylik.

A megszületett előadásokat a közönség március 24-én, vasárnap 18 órától tekintheti meg a Jókai Színház színpadán.

A díjakról rangos szakmai zsűri dönt, valamint közönségdíjat is kiosztanak az est végén. 

A verseny folyamatáról, a friss eseményekről a barkaonline.hu és a jokaiszinhaz.hu  oldalain a csapatok mellett dolgozó bloggerek tudósítják a közönséget és a sajtó érdeklődő képviselőit. Mindössze 24 óra alatt készül el a Bárka irodalmi folyóirat különszáma, amelyben már olvasható lesz a megszületett három új magyar dráma szövege is. A lapot a vasárnapi díszelőadás közönsége kapja a kezébe, a jegyért cserébe.

 (Farkas Wellmann Éva)

Főoldal