Rumpler György
Kitanult biztonsággal
elragadtatva az éjszakától törékenyen odafent égboltra fűzött
felhők idelent az ember kitanult biztonsággal
egy élet erejéig
próbálkoztam megmutatni szeretetem Apám ha láthatnád
nem hiszem hogy érdekelne díszes koporsód szemfedőd
a halottaskocsi hat méter hosszú küzdelem a búcsú
csak ültem volna csendben magányosan
valahol őrzöm minden rezdülésed mosolyod
gyorsuló lépteid nyári forróságtól gyöngyöző aszfalton
tekinteted februári szélben simléderes sapkád alatt
visszatérő rigmusok évszakokhoz igazítva megszokások
te magad voltál összetéveszthetetlen kitanultam én is
biztonságom sérüléseim összevarrom levágom
ami kilóg akadályoz
visszatérni mindig visszatérni a sötétségből
mi lehetne más a rend a kegyelem fények terebélyesednek
ablakokat mozgat a szél hihetnénk többnek is valamiféle
üzenetnek odafent égboltra fűzött felhők
idelent az ember kitanult biztonsággal
a közeli boltban granulátumot keresgélek bedugult a kishelyiség
ülőalkalmatossága majd teleszórom 15 perc alatt rombol
ígérik üldögélhetünk az örökkévalóságig
boldogan kávét készítek alig aludtam
három órát bal oldalamon bekapok egy pogácsát
csillogó felülete ropog íze gyöngéden kúszik szól
kapucsengőnk talán kétszer unokatestvéred kiáltod izgatottan
kattan a lift kinyílik páncélburka mesebeli gesztenye
kislányuk pirospozsgás egy éves kapkodja lábát
hogy rohan az idő pufognak szép közhelyeink színes petárdák
szépen berendezkedtetek mondják
isteni kegyelem
odafent égboltra fűzött felhők idelent az ember
pillanatokra levetjük a hétköznapokat fehér terítőt simítunk
asztalunkra míg készül a gulyásleves ruhák és játékok kerülnek
elő csomagokból gyerünk kiáltom rövid óbudai körút
elmúlt századok kockaházak mellett koptassunk macskaköveket
kislányuk szaporázza apró lába vibráló energia
kifárasztjuk bólogatunk mosolyogva játszótereken
hintáztatjuk végtelen hadd rohanjon fákat ölelget
ez már a tavasz fénykockák mozognak
ablakokat mozgat a szél hihetnénk
többnek is felmelegítenek védelmező szárnyaid
kegyelem nagyszerű a gulyásleves kenyérrel
kedvesem nem bírunk megenni több desszertet próbálunk
megpihenni asztalok síkja fölött
egymás szemébe nézni kitanultam én is
biztonságom sérüléseim összevarrom levágom
elment az idő már megint az idő
odafent égboltra fűzött felhők idelent az ember egy élet erejéig
a boldogságtól is ordítani nincs tehetségünk búcsúzkodni
a hegyek fölött parázsló fények gyúlnak beleszunnyadunk ismét várakozásainkba
17:06 hírek az ismert terrorista
meg akarta ölni az elnököt állítja
a Washington Post megdőltek melegrekordok elhunyt a vezető
egyház feje mécseseket gyújtottak
megérkeztek Passauba holnap
utaznak tovább fáradtságtól hajtva megismétli kétszer
Édesanyám kissé köhög kellemes a kilátás
egy élet erejéig próbálkoztam megmutatni szeretetem Apám
kitanultam én is biztonságom sérüléseim összevarrom
filmeket válogatok ami kilóg levágom A manipulátor
politikai thriller elbóbiskolsz nem ébresztelek fel
a bűnösök elbuktak az igazak megdicsőültek
odafent égboltra fűzött felhők idelent az ember
kitanult biztonsággal egy élet erejéig Kavafisz és Arghezi
avagy a méhek titkos élete lámpafényemnél
összetorlódik Alexandria és Bukarest két égtáj ugyanaz a vers
számadás összegyűjtögetett életek elmúlás
vizet eregetsz a kádba belemerülsz lassú hullámzásába az álom
kék és rózsaszín
gyermekünk térde dudorodik hasadon
rugdos is tudósítasz a fürdőszobából számítógépem
monitorfényében mosolygok betűk csodás halmaza
elragadtatva az éjszakától
és a boldogság írhatnám ma többnyire
feledtetett benső sebhelyeket kitanultuk a biztonságos emlékezés
technikáját vannak céljaink egy élet erejéig rendkívüli
megszakítások esélyével évszakokhoz
megszokásokhoz igazítva és írhatnék még egyéb dolgokat
csakhogy fáradtan mosolygok
csak mosolygok sérüléseim összevarrom ami kilóg
levágom
Álmaitokat gyűjtögessétek
most éppen utaznék kisszellőztetném panaszkodó testem le-
sodornám szájpadlásomról a felgyülemlett felkiáltójeleket orvos-
sal nem találkoztam jó ideje nem törött el
semmim sem
csak önértékelésem olykor potyog mögöttem vitaminjaim
gyorsan felszívódnak kinézek az ablakon roppant pirula
a telihold bízom benne hogy te is meggyógyulsz fiatalok
beszélgetnek ablakunk alatt egyszer majd elindulnak
elrohan a szerelvény Szentendre
felé ablakaiban szakrális fények álmaitokat gyűjtögessétek
kérik hirdetőtáblák kezdődik a Sziget Fesztivál felsikítasz
kiságyadban kétségbeesetten kapálózol gondoskodásom
gyorsan reagáló egység teljes felszerelésben sorakozunk
kiságyad mellé
álmaitokat gyűjtögessétek ne félj olykor látható a sötétség
mit csináltam az elmúlt évben mi volt az értelme kérdezgetik
egymástól ablakunk alatt jól ismerem tétován gördülő szavaikat
áldás
és békesség a vitaminoknak míg legurult torkomon
elgondolkodtam jó lenne még sokáig
itt lenni olcsón könyveket venni és nézelődni szeretni
belekapaszkodsz mutatóujjamba
kiságyad remeg
egymásba is kapaszkodunk álmaitokat gyűjtögessétek
időjárásjelentés következik a tévébemondó rám néz
nehéz megszokni ezt az érzést elrohan
a HÉV Szentendre felé
valamit mindig eszembe juttat Apámmal föléd hajolva
szerettünk volna sétálni egykor sokat utaztunk
Győrtől Gyuláig
jó lett volna
együtt folytatni hogy ránk találj
nyomot hagyni
belekapaszkodsz mutatóujjamba kapaszkodunk egymásba
mit csináltam az elmúlt évben mi volt
az értelme
álmaitokat gyűjtögessétek
Megjelent a Bárka 2024/6-os számában.
