Tompa Gábor
Kerti szonáta
Mint kényes, karcsú, kedves őzgidák,
úgy suhannak a kerten át a lányok,
némelyiknek múltjába belelátok,
beszippantom a bőröd illatát,
s az elmémen csak aztán villan át,
hogy nem vagy itt. De itt vagy: jóbarátod
említette, hogy tegnap éjjel látott,
amint a kertben nyíló orgonát
öledből fölkapta az esti szél!
A szenvedésből elragadt halálod,
de Telihold képében rád találok,
míg rám világítsz az ágak között.
Az idő titkon belénk költözött...
Semmi sem súlyosabb a Semminél.
Koncert a magasban
A Mont Blanc nyitott katedrálisában
fölzeng a Feltámadás himnusza.
Dob pereg, mint kavics, felsóhajt egy tuba –
súrlókefe a szikla oldalában.
Az égi csendet újrakomponálta
s bérc-zengéssé formálta Messiaen.
Modern füleknek talán messzi van
a fény s a szívverés harmóniája.
Egy barlangban lélegzet-visszafojtva
intésre vár tizenkét szerzetes.
Két évezred is eltelt már azóta,
s a dallam egyre többször felkeres.
A kottalapra, mely életre hívta,
porta patet sed cor magis van írva.
Megjelent a Bárka 2024/6-os számában.
