Fellinger Károly
Csigaház
Idős, demens édesanyámat tegnap
meglátogattam a kórházban. Keze,
szája reszketett, azt mondta, didereg,
hideg van, ez maga a kihűlt pokol.
Titokban, amikor félrenézett, meg-
csörgettem, felhívtam őt telefonon.
Felvette, rám nézett, s bölcsen így szólt, ez
a Károly fiam, ő hív fel legtöbbször,
nem tudom, miért csörgetett meg, hiszen
tudhatná, ilyenkor látogatóim
lehetnek, vele este fél hat után
fogok beszélgetni, ahogy minden nap.
A hegyi forrást, amiből a sebes
folyó ered, tengernyi meztelencsi-
ga veszi körül. Ha forrásból iszom,
félek, még széttörök egy csigaházat.
Szakadatlan
Szakadatlanul tiszta az égbolt, és
szakadatlanul nem esik az eső,
szakadatlanul metélem éppen húsz
centisekre a puha fehér varró-
kötöző zsineget a karácsonyi
szaloncukornak, minél több szerete-
tet adunk, annál több marad belőle,
minél több darabot vágunk le a hó-
fehér zsinegből, annál hamarabb ta-
lálkozik a két párhuzamos abban
a befogadó végtelenben, hol majd
mindenki a nagy többséghez tartozik.
Rossz álom
Amikor csörög a fránya telefon,
a vonal másik oldalán tudatják
veled, hogy negyven kilométerre vagy
az otthonodtól, s az autóddal el-
állod a tűzoltóság bejáratát,
rossz helyen parkolsz, megmondják a neved,
az autód rendszámát, azt ordítják,
teremj ott, mint a közeli almafa
a Paradicsomból, s te almát eszel
otthon, kissé savanykás, nejed kínált
meg vele, autód az udvaron áll,
hiányzik belőle régen a motor.
Megjelent a Bárka 2024/6-os számában.
