Sütő Csaba András
nád – térfoglalat
keszegek a hínárfoltok között. iszap, inda, kavics. halak testén tapadó, csillogó nyák, síkos térfoglalat. aratatlan nád váltja göncét, sárga szárai súlyuk veszítve lengenek, szakadnak a széltől, a vízre fekszenek, és a torzsa alól burjánzó zöld hajtások türemkednek elő. pereg, foszlik és összeáll, erős szálak gyengék fölé, élet ember nélkül, nádi élet aratás nélkül, ereszkedő nap, botspicc a tükör fölé, emelkedő szúnyogfalka, körben víz- és élővilág.
csillagidő ‒ momentum
tapostak gurultak az agyagos földeken tízezer év hordalékán bontotta eső szárította szél ha padlásokra merészkedtek volna űzetve a csillagok elemi látásáért nézhették volna felhúzkodva a tető cserepeit a fojtogató háromszögelési pontokat az átjátszókat a néma műholdak zavarórepülését képzelt cirregéssel a csillagászat konstans jelen idejében ám házaik elé ültek vagy maradtak odabenn nézték az elejét a végét helyeket nemhelyeket keresgéltek mindenségüktől egyenlő távolságban selymesen szemükbe ázott ami számukra a világból megmaradt
csakkor ‒ ὅπερ ἔδει δεῖξαι[1]
A galéria zöld volt még, noha kezdték eldobálni leveleik a fagyot kicselező fák hálóvá ritkuló rácsalakzatai. Frissen áthúrozott gitáron ingott, a nyár maradék hője hajnaltól éjszakáig kúszott, mászott. Nebulók, serdült, jól érett szép reményűek a kilencedikben, tizedikben. Padokra kitett, világító téglatesteken kopogó körmök. A visszatérés bicsakló szakaiban, fogyatkozó, telő holddal, hűlő testek, utak éjjel, utcák délután. Vizek napfényben, füst hajnalban. Iskolás körülírás, részkudarc, vég eredmény helyett. Félbehagyott egyenletek, kopott léniák. Miként tűnhetett el, ha nem is volt soha? Megszüntetve szüntette meg. Egybekevert lapok, radírhurkák. Nincs e földön. Forgó hengerek, üres, elfeledett buszok. Törött, eldobált üvegek, földbe gyúrt, recés szélű kupakok. Újrafestett felezővonalak, kivágott nyárfasorok tóparton. Nagypályák, zöld gyeptégelyek szürke csíkok körül. Levegőben maradt mozdulatok. Ha elegen mondják, az a kerítés sem volt ott. Lábak földutakon visszafelé. Felhajló, sáros hasú bitumencsíkok. Zsákokba támolygó magok. Emberek kialvó tüzek mellett. A titánnak nem kellett visszavennie. If and only if. Éppen ezt kellett megtenni. Éppen ezt lehetett megmutatni. Hideg van. Sötét. A préda közel. Várjatok. Meneküljetek.
