Megkérdeztük Nina Sahm német írónőt
Most megjelent első regényed Magyarországon játszódik, nem pedig Németországban. Mi ösztönzött arra, hogy a cselekmény helyszínéül Budapestet és a Balatont válaszd?
Amikor 2004/2005-ben egy félévet Budapesten töltöttem és az ELTE-n tanultam, lenyűgözött a város. Miközben arra törekedtem, hogy az idegen környezetben megtaláljam a helyem, és az eléggé szegényes nyelvismeretemmel boldoguljak, már gondolkodtam egy regényen, amelyik egyaránt játszódik Németországban és Magyarországon. Terveim azonban csak évekkel később konkretizálódtak, amikor az első szövegeimet antológiákban és folyóiratokban megjelentettem és valami nagyobb vállalkozásba mertem kezdeni. A Balatonnál csak akkor jártam először, amikor anyagot gyűjtöttem a regényemhez.
A kiadód által közzétett információk szerint magyarországi tartózkodásod alatt írtál egy cikket Szerb Antalról. Milyen szerzőket ismersz még a magyar irodalomból? Véleményed szerint mennyire lehetséges egy másik nyelven íródott, más kultúrába ágyazódott irodalmat megérteni?
Biztosan nehéz egy másik kultúra irodalmát teljesen megérteni. Sok utalás egyáltalán nem volt világos kezdetben. Mindenekelőtt arra törekedtem, hogy új szerzőket ismerjek meg. Egyszerűen komikusnak tartanám, hogy hónapokig éljek egy országban, anélkül, hogy az irodalmát olvasnám. Budapesten nagyon tetszett, hogy ismerőseim állandóan új könyveket ajánlottak nekem. Így olvastam el Szerb Antal mellett Krúdy Gyula Boldogult úrfikoromban című regényét, Kosztolányi Esti Kornélját, Esterházy Harmonia Caelestisét, Sándor Iván Drága Liv című könyvét, valamint Ady Endre és József Attila verseit.
Bizonyára érdekli a magyar olvasókat, hogy egy olyan nagy piacon, mint a német, és ahol annyi kiadó található, mennyire nehéz elsőkönyvesként megjelenni?
Természetesen nem könnyű, de az első könyvvel jelentkezők, az újonnan megszólalók iránt nagy az érdeklődés. Nekem nagyon segített, hogy egy irodalmi ügynökségtől tanácsokat kaptam, és kiadót is kerestek számomra. Így a kézirat sokkal gyorsabban a lektorok kezébe kerül.
Kosztolányi egyszer ironikusan megjegyezte, hogy ha náthás, azt várják el tőle, hogy a betegségéről írjon. Mégis megkérdezlek: mennyi Nina rejtőzik Annában, a főszereplőben?
Pompás idézet. Írás közben nagyon fontosnak tartottam, hogy ne olvadjak össze a regényem szereplőjével. Ami Annával összeköt, hogy mindketten szeretjük a magyar tortákat (habár én soha nem tanultam péknek vagy cukrásznak), nagyon jól érezzük magunkat Budapesten, egyébként Anna életútja teljesen más, mint az enyém.
Miben látod a legnagyobb különbséget Anna és a barátnője, Kinga között? Talán ebben áll a különbség németek és magyarok között általában is?
Anna inkább egy befelé forduló, elkényeztetett „madárfióka”, Kinga ellenben kísérletező kedvű, laza és öntudatos. Úgy gondolom, létezhetnének magyar Annák és német Kingák is, a két szereplő egyáltalán nem a két nemzet mentalitását jelképezi.
A regény váratlan fordulattal ér véget. Gondolkodsz talán a folytatáson?
Nem, nem tervezek folytatást. Sokkal jobban örülnék neki, ha folytatás az olvasók fejében zajlana le, ha nem egyszerűen csak visszatennék a polcra a könyvet, hanem a történet tovább foglalkoztatná őket.
Chován István
