Megkérdeztük

 

 barataim

 

 

Megkérdeztük Györe Balázst

 

A Barátaim, akik besúgóim is voltak című kötet fontos könyv. Egyrészt az életműben betöltött szerepe, másrészt a feldolgozott téma miatt. Amilyen gazdag irodalma van (szerencsére) a holokausztnak, olyan kevés mű született a magyarországi ügynökvilágról. Vajon az ok azzal magyarázható, hogy esetleg kevés idő telt el, hogy feldolgozható legyen? Esetleg túl sokan élnek még azok közül, akik a rendszer alkatrészei voltak? Nagyon érdekelne, hogy szerinted mi a magyarázata, hogy hevenyészetten található meg ez a téma a kortárs magyar irodalomban több évtizeddel a sokakból felemás érzelmeket kiváltó rendszerváltás után?

 

Ezek az én kérdéseim is. Nem tudok rájuk felelni, csak gondolkodom a válaszon, majdnem folyamatosan.

 

A kötetben nem igen foglalsz állást, nem nagyon ítélkezel a könyvben szereplő emberekről. Tartod magad a dokumentum rendjéhez. Se a megbocsátást, se a haragot nem éreztem az olvasás alatt. Megjelent a könyv. Dokumentáltad a történteket, az elmesélhetetlent. Mi van most? Megbocsátás, harag? Megtisztulás?

 

Nyers valóság van. Összetett érzelem. Nincs rá egyetlen szavam.

 

A könyveidből az derül ki, hogy rendkívül fontos neked a barátság. A barátság annyiban hasonlít a szerelemhez, hogyha az ember csalódik egy barátjában, utána óvatosabban, gyanakvóbban közelít a jelenlegi vagy a leendő barátaihoz. Változott a barátságról kialakult képed? Az események – egy komoly titok lelepleződése – befolyásolta a barátsághoz fűződő viszonyod? Hiszel e még a barátság szentségében? Mit jelent most neked a barátság?

 

Óvakodom, nem szívesen mondom ki ezt a szót,  de nem helyettesíthetem mással. Elvették tőlem ennek a szónak eredeti, igazi jelentését.

 

Andor Csaba kapott a könyvből? Nem tudod, eljutott hozzá a könyv?

 

Andor Csaba tudott a készülő könyvről. Nem akartam a "háta mögött" írni. Amikor megjelent a könyv, átadtam neki egy példányt.

 

Gyakran van kapcsolat a verseid és a prózád között, a kettő befolyásolja egymást. Dolgozol most versesköteten? Egy ilyen könyv után milyen folytatást képzeljen el magának az olvasó?

 

Az életem menete alakítja többnyire a könyveim sorsát. Idén súlyos beteg lett édesanyám. Magatehetetlen állapotba került, de csodák csodája, felépült. Róla kell tehát írnom.

 

(Ayhan Gökhan)

 

 


 

Főoldal

 

2012. december 03.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Változó falu, változó székely ember – Zsidó Ferenc: A fák magukhoz húzzák az esőtLehet-e nevetésbe csomagolni a tragédiát? – Kovács Dominik, Kovács Viktor: Lesz majd mindenHazatérés a versbe – Szentmártoni János: Eső előtt hazaérniEgy fényképalbum dramaturgiája – László Noémi: Pulzus
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png