Acsai Roland
A jóemberekről
„És újra / elcsodálkozom, hogy a / boldogság milyen / bonyolult, és hogy / mindenre hasonlít, csak / a boldogságra nem" - írja Babiczky Tibor a Mozaik című versében. Egy érzékeny megfigyelés pontos megfogalmazása, amire eddig még nem világított rá senki. Úgy vélem, hogy már ez az egy mondat elegendő lenne ahhoz, hogy A jóembereket igen fontos kötetként kezeljük.
Az említett vers egy kvázi Kosztolányi-utalással kezdődik: „Az életünk alatt kincs hever". Talán ugyanaz a kincs, amit keresve Kosztolányi a Boldog, szomorú dalban hiába ássa a padlót. De dramaturgiai szempontból is különbözik a két vers. Míg a Boldog, szomorú dal a van litániája („Van már kenyerem, borom is van, / Van gyermekem és feleségem"), addig a Babiczky-vers a hiányból épül fel: „nyomot se / hagyva, minden a világon / elmúlik egyszer". Felidézi az eltűnt, templomsárga házat, a bodza szagát, elmúlt gyerekkorát, egykori otthonát.
Az Mozaik című vershez sokban kötődő Hajnali rész című már egyértelműen Kosztolányit parafrazeálja: „Felriadtam tegnap éjszaka... Nem zavarta szívem negyven cigaretta. / Csak húsz talán". Míg az előbbi az eltűnt otthon verse, a Hajnali rész az újra meglelté: „nekem most már csak itt, / a közeledben, csak itt van otthonom."
A jóemberek a kezdet könyve is, a születésé („Két testből csillagalakzat. / Fordul a fényre a magzat"). Tapasztalatból mondom, hogy amikor az embernek gyermeke születik, átalakul a saját szüleiről addig alkotott képe, más szemmel kezdi nézni őket. Azt hiszem, ebben az időszakban kerülnek a pontos helyükre. A gyerekvárás-gyerekszületés időszakában Babiczky tekintete is szülei felé fordul, és a kötet lapjain többször megjeleníti őket: „Kilépek a házból. / És ott látom anyámat, apámat... Világít az arcuk. Ágyékuk sötét."
A versekben többször visszaköszön ugyanaz a szituáció: a ház, a házban megbúvó lírai én, és a testet öltött éjszaka külső, megnevezhetetlen fenyegetése. Ezt tematizálja a kötet nagyverse, az Ördögszekér is: „Verdes a szélben az ablak. / Az élők fekve maradnak. / Most nyugat felől egy árnyék / a háztető felett átlép." Vagy a Szélkerék is, ami az Ördögszekér párverse: „A kertben szélkerék pörög. / Kitátott száj a ház fölött. / A meggyfa sűrű vért köhög. /Magunkból gyúrtunk ördögöt."
Ha már a versszituációnál tartunk, meg kell említenem, hogy Babiczky Tibor verseiben mennyire fontos a dramaturgia. Hirtelen nem is tudnék a kortárs költészetből olyat mondani, akinél hasonló fontossággal bírna. Nem véletlen hogy Babiczky érdeklődése a novellikus szerkesztést igénylő balladák felé fordult, ugyanis a szabad versek és a dalok (nagy kedvenceim) mellett a kötet harmadik, talán legfontosabb oszlopát a balladák adják. A kötet címadó prózaverse is voltaképpen egy ballada prózában.
Érett, letisztult, mély könyv A jóemberek. A versek írója tudja, mit akar, hova tart, honnan jött. És ez nagyon fontos. Számomra ezen a szinten az önismeret kötete is. Babiczky Tibor komolyan veszi a költészetet, és így az olvasókat is.
Babiczky Tibor: A jóemberek. Magvető Kiadó, Budapest, 2011
