Poós Zoltán
Vándortábor 1982*
Pár kilométer hosszú, zöld dolgokat
kerestek fel az úttörők. Egymást szívatták,
hogy jól végződjön a napjuk, és saját
jóindulatuk igézte meg őket. Kutattak
a fák gyökeréig, ahol még akarat van.
Suhant a sok gyermekárnyék, ahol
újra mozdulatlan minden.
A megszállott levegőben úttörődalokat
cipel a szél. A lenti gallyakon gazlepte
tüske. Zoli hirtelen megszúrja az ujját.
Melinda odanyújtja zsebkendőjét, bár
már egyszer belefújta az orrát. Azóta
csak az ilyen nők tetszenek neki.
Aratás
Maradj csendben,
Épp engem dicsérnek!
Téged elhagytak,
rám talán vár valami.
Talán a vak harmónia,
Talán az ösztönös jóindulat,
bármi.
A por szuperforró.
A gép hangja szakszerű.
A por forog,
Nyugtat a tarló.
Anya dicsér,
Anyán józan ruha.
És én csak neki hiszek.
Hitves
A folyók vágyakozva keresik
a nagyobb folyókat és a tengert.
Erő van bennük, mint a transzformátorban,
vagy a kertek szivattyúiban.
A színek káosza megújítja a tájat,
ahol csak egy vízpartot, egy házat
és egy nőt akarsz. Ahol nincsenek
témavendéglők, hogy mindig másra
nézzél, hogy mindig másra gondolj,
mert mindig van egy jobb. E tágas
vidéken csak ő van. Hozzád illő
mosollyal és hozzá illő borokkal.
* Részletek a Békeünnep című ciklusból.
Megjelent a 2010/5-ös Bárkában.
Poós Zoltán: Zuhanóbombázás. Tankcsapda, Legjobb méreg, 1992 (tárca)
Darvasi Ferenc kritikája Poós Zoltán A szív határai című regényéről
Kiss László beszélgetése Poós Zoltánnal