Dávid Ádám
Kettőződés
A távolban töltött napok
kétszeresen számítanak.
Emlékektől nyirkos falak,
szájból kiforduló falat,
ráncosra ölelt paplanok.
Egy hónapot kéne várni,
mégis mintha kettő volna.
Légy kortyolhat így a borba –
képmásában fuldokolva
hogy tudná szárnyát kitárni?
Sejtcserés számadás
Az első hét év még anyagcserés,
anyatejtől az iskolás tejig.
A másodikban ez már túl kevés,
fejed tudással lassan megtelik.
A harmadik heteske zűrösebb,
a sejtjeidben ott a lázadás.
A negyedikben jön pár lelki seb,
na meg, ha vizsga van, a lámpaláz.
Az ötödik nyugodt sejtállomány,
nem oly mohó, kevésbé is hiú.
Családra vágysz szerelmed oldalán,
s világra jön – na lám! – egy kisfiú.
Az új hetesben mindegy, hogy mi lesz,
hiszen velük folyton újjászületsz.
LXX. szonett
Anyámnak
Agyagból alkotta Isten Ádámot,
de engem te vajúdtál világra.
Bármikor gyötörtek kába lázálmok,
testemből a kórt türelmed kivágta.
Kezed alatt engedelmes az agyag,
világokat teremtesz belőle,
hiszen ha alkotsz, akkor is anya vagy,
amit formálsz, tőled kap erőre.
Nem tárgyakat szül ez az ősi ösztön,
mindenhez lelket kell kreálnia.
Tűzben edzett testük már nem is börtön,
így válik belőlük kerámia.
Teremtő erőd még soká növesszed,
agyagból gyúrjál bölcsőt és keresztet.
Égi késztetés
Otthon a fészkelő madárnak,
sebnek a gyógyulást hozó kötés,
integető, nagy gólyaszárnyak,
kertben a könnyű szárítókötél, s
angyalszárnynak az égi késztetés.
Megjelent a Bárka 2024/6-os számában.
