Acsai Varga Veronika: Shining field
Acsai Roland
A HEGY VENDÉGEI
Beleírtuk nevünket
A hegy vendégkönyvébe.
Odafönt, közvetlenül a szirt alatt.
A fák oda már nem követhettek.
Sorban lemaradoztak
Még a legkitartóbbak is:
A fenyők és a nyírek.
Fekszik a könyv egy sziklán,
Magasan, odafönt.
Szél lapozgat benne,
Betemeti a hó,
Amíg mi reggelit készítünk,
Autóba szállunk, vagy gyereket
Nevelünk. És ott lesz akkor is,
Ha egyszer majd elfelejtjük,
Hogy valamikor egy hegy
Vendégei voltunk.
VADÁSZREPÜLŐK
Éjjel-nappal működő
Locsoló-berendezések.
Kattogásuk méri az időt.
Lányunk a szomszéd szobában
Alszik. Szomszédunk fehérre
Festi zöld faházát. Sirály repül
A tiszta égen. Észrevétlen érik
A málna, és a ház mellett az alma.
Váratlanul mennydörgő
Robaj rázza meg a völgyet -
Egymás között a hangot, mintha
Egyikük sem akarná elnyelni,
Iszonyodva dobálják a hegyek.
BAGOLY HUHOG...
Bagoly huhog a fenyők közt.
Mintha az erdő mélye,
Az idő mélye volna.
A legelő melletti faház
Ablaka késő éjjelig világos.
A lovak néha idegesen
Dobbantanak egyet patájukkal -
Visszadobognak
Nekik a barlangok falára
Festett vörös szarvasok.
WITTGENSTEIN NAPLÓJÁBÓL
A bergeni hajó kürtjének hangja
Még sokáig tovább remeg a völgyben,
Mint az érkezések,
És elutazások emléke.
Esett.
Erősebben érezni a fenyők illatát.
A tóban tükröződő vízesések
Kitartóan zuhognak az ég felé.
Lábjegyzet a vershez: Wittgenstein 1914-ben egy kunyhót építtetett a Sognefjord legvégén lévő Skjolden határában. Kunyhója az Eidsvatnet nevű gleccsertó fölött áll, a hegy egyik különösen nehezen megközelíthető pontján. A kunyhóból mára sajnos már nem maradt más csak sziklából hordott alapja.
Megjelent a Bárka 2009/6. számában
Acsai Varga Veronika: A nyírfa és én
