Versek
„Összeszeded a teraszon hagyott holmit. / Ezt a félmondatot ki felejthette itt? / Nem fontos, gyakorolni ezzel is lehet. / Hány élete van egy talált tárgynak? Hm.” Szita Szilvia versei a Bárkából.
„Csak úgy történnek a dolgok, / mint egy fesztiválon, / nincs egyetlen tudatállapot, / nincs kötődés, / egyetlen kijelölt hely, / nincs menekvés önmagam elől.” Bors Anna versei.
„Iszapba szívódik a távol. / Sötét szuszogás a mélység, / nem szabad a lebegés, / és nincs benne rabság.” Lapis József versei a Bárkából.
„Már nem is egészek törnek. / Csak a részek atomokra. / Nem hiszek a szerelemben. / Varjak ülnek a romokra.” Molnár Krisztina Rita versei, melyek az idei második Bárkában jelentek meg.
„Pocsolyák néznek égmásukra. A fák hiányoznak majd. / Kapaszkodásuk. Maradásuk. Hogy én nem maradhatok.” Hartay Csaba három verse a könyvhétre megjelenő, új kötetéből.
„elfordul az ég mikor a legsötétebb / madár ül kinyúló nyírfa ágon / feketévé lesznek a tavak a földek / a nagyanyák melege megmoccan az ágyon” - Ferencz Mónika versei a Bárka idei második számából.
„Isten veszi kölcsön a szemem / Kinéz magára / Meglát egy szirmait szemlélő tulipánt” - Lárai Eszter versei a legutóbbi Bárkából.
„a túlsó part üzen / mély és csillagtalan /az idő súlypontja / összeverődnek/ a csillár üveggyöngyei / ami nincs kőbe vésve / örökre elveszik” - Kakuk Tamás versei a legutóbbi Bárkából.
„tetoválj szavakat álmomban kezemre / olvashatatlanul / s reggelre menekülj oda ahol / úgy hiszed, nem tudom, hogy ott vagy / és ahol már nem akarlak megtalálni.” Kulcsár Árpád versei a legutóbbi...
„...talán egy másik életükben találkozniuk még / megadatott, két emberi test, két didergő lélek, / adventi várakozás, új évezred, adventi fények…” - Fekete Vince versei a legutóbbi Bárkából.
