Versek
Kántor Péter
Mikor a hegyre mentem
Vegyem elő a fényképalbumot? Nem!
Itt álltam kézen? Itt szavaltam? Itt eveztem?
Tudom, tudom: mindjárt leszáll az este.
Későre járt, mikor a hegyre mentem.
Ilyenkor kirándulók erre nincsenek már,
csak egy-két sietősen hazafelé tartó.
Úgy mentem, mint aki nem fordul vissza soha többé,
mint akinek nem nyílik többé sehol ajtó.
Vettem volna elő inkább a fényképalbumot? Nem!
Itt szívtam el az első cigarettát! Itt szerettem!
És ha leszáll az este? A hegyre mentem.
Mit akartam? Egy pohár borra vágytam,
inni valakire vagy valamire, aztán csak menni, menni báván,
ahogy egy kötéltáncos a semmi ágán.
Megjelent a Bárka 2016/4-es számában, a szerző kézírásában.
2016. augusztus 03.
