Versek

 

 KantorPeter_meret.jpg

 

Kántor Péter

 

Mikor a hegyre mentem

 

Vegyem elő a fényképalbumot? Nem!
Itt álltam kézen? Itt szavaltam? Itt eveztem?
Tudom, tudom: mindjárt leszáll az este.
Későre járt, mikor a hegyre mentem.

Ilyenkor kirándulók erre nincsenek már,
csak egy-két sietősen hazafelé tartó.
Úgy mentem, mint aki nem fordul vissza soha többé,
mint akinek nem nyílik többé sehol ajtó.

Vettem volna elő inkább a fényképalbumot? Nem!
Itt szívtam el az első cigarettát! Itt szerettem!
És ha leszáll az este? A hegyre mentem.

Mit akartam? Egy pohár borra vágytam,
inni valakire vagy valamire, aztán csak menni, menni báván,
ahogy egy kötéltáncos a semmi ágán.

 

Megjelent a Bárka 2016/4-es számában, a szerző kézírásában.


Főoldal

2016. augusztus 03.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png