Versek
Halmai Tamás
Párduc
Nincs jazz, csak jazzek, súgja nem fülembe
egy nem hang. Zajlik a hatvanas évek.
A párduc rózsaszín, gördül a kő,
a költészet Pilinszky, új a hullám,
és Coltrane olasz franciákat bűvöl.
Amint megőszül a próféták útja,
már apostolok májusa felé visz.
Oázis
Gordiuszi csomót keres a kákán,
aki kihívást – de hívásra lel:
odakozások visszája is szín. Tér.
Bűn magjából kel ki a megbocsátás?
A láthatatlan árnyalatai
a zöldek, hol rétekből erdő sarjad,
és kerti mezítfényben oázis nő.
Egyenlítő
Az utolsó vonat Kafarnaumba
már nem indul. A Vénusz túl közel
a középkorhoz. Lepett istenek
becsapódása várható a szívbe.
Mától fogva minden hely állomás,
mert öröktől minden út egyenlítő
a megváltás mágiája körül.
Megjelent a Bárka 2026/4-es számában.
2026. augusztus 05.
